H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS
művészeti tájékozódását, mind a művészek támogatását célozta. 1967. április 1-én Szolnokon is megnyílt az Aba-Novák Terem, amely elegáns főutcái kirakatával, rendszeresen rendezett képző- és iparművészeti kiállításaival, részletvásárlási lehetőségeivel vonzotta a megye lakosságát. Üzletkötői bemutató áruikkal járták a kisebb városokat, falvakat, elsősorban sokszorosított grafikákkal. Jelentős támogatást jelentett ez a lehetőség a szolnoki művésztelep fiatal művészeinek, köztük Mészáros Lajosnak is. A közönség ízlése sokféle, általánosságban mai napig realizmuskedvelő. Szereti látni, amit megvásárol, „értelmezni", ami a képen látható. Ennek részletezése nélkül csupán annyit említünk, hogy akik az itt eladott képekből kívántak élni, azoknál Kertben Akt előfordult, hogy egészen más müveket szerepeltettek a kiállításokon, mint amelyeket a Képcsarnok szalonjaiban eladásra kínáltak. Azaz ez is egy bizonyos megalkuvást jelentett a megélhetés szempontjából. Ám a Képcsarnok Vállalat nem egyértelműen volt piacorientált. A szociális szempontokat előtérbe helyezve, a jó művészek jó műveit nem bizományba vették át, hanem a Művészeti Alap döntése értelmében megvásárolták a művésztől. Eladni pedig — miután nem volt rá közönségigény — nem tudták. Ennek köszönhető az a múzeumi gyűjteményeket gyarapító sok kitűnő műalkotás, amelyek egy részét a Művészeti Alap raktárainak felszámolásakor, 1979-ben az igénylő múzeumok számára átadtak. Közben a művészkolónián szervezeti változások is történtek, 1963-ban a telep kezelését a Képzőművészeti Alaptól átveszi Szolnok Város Tanácsa. A műtermeket korszerűsítik, néhol átépítik, bevezetik a földgázfűtést. Művészeti téren is megindul a mozgás, az eddigi megyei munkacsoport tevékenységét felváltja a Magyar Képzőművészek Szövetsége területekre tagolt kiállítási programja. Szolnok Bács-Kiskun és Hajdú Bihar megyével együtt alkotja a Keletmagyarországi Képzőművészek Területi szervezetét; de egy közös kiállítás után már bebizonyosodik, milyen bonyolult három ilyen nagyhatárú megye művészeti ügyeinek közös intézése. így 1966-tól már csak Szolnok és Bács-Kiskun megye művészei tartoznak az immár Középmagyarországi Területi Szervezethez. Tavaszi és Nyári Tárlataikat hol az egyik, hol a másik megyében szervezték, a téli kiállításokat viszont kiki saját területén rendezte. A művésztelep alkotói, köztük Mészáros Lajos is ezeken a kiállításokon mutatta be legújabb munkáit. Visszatérve a művésztelepi, a Szolnok megyei művészek hatvanas években készült, „jelenábrázoló" alkotásaihoz, Mészáros Lajos Új lakótelep festménye mellett a kiállításokon számos hasonló felfogású képpel találkozunk. (Gecse Árpád: Hosszeszterga, Sáros András: Alapozás, Meggyes László: Hídépítők, Fazekas Magdolna: Vasbetonszerelők). Az „ipari " téma csak alkalomra várt hogy a hetvenes években Chiovini Ferenc, Baranyó Sándor művészetében is teret nyerjen. Baranyó olajfúró munkásaira, s mindkettőjük Tisza II. vízlépcső sorozatára gondolunk. Az 1964-es Keletmagyarországi Képzőművészek Tavaszi Tárlatán Mészáros két nagyon erős temperával jelentkezett. A Hajóállomás és a Komp táblaképek a Hazafelé (Faluvége) erős színfoltjait idézik, meleg pirosait, sötét kékeit, felvillanó sárgáit. Ez volt az a kiállítás, ahol Szolnok, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyék művészei közös megmérettetésre vállalkoztak a három megye hivatásos alkotóinak közös tárlatán. Nemcsak azt eredményezte a program, hogy az Alföld kiválasztottjai kerültek egymás mellé, de azt is, hogy vándoroltatva az anyagot a különböző területek széles körben megismerhették egymás művészetét. Az 1965-ös téli, az 1966-os nyári kiállításokon Mészáros tájés életképekkel bizonyította festői képességeit. (Tanya, Alföld, A Zagyva este, Falusi templom, Halász) és ismét egy kompátkelés témával, Várakozás a hajónál címmel. A MŰVÉSZET folyóirat szolnoki művészekről közölt sorozatában az 1965-ös évfolyam 11. számáÖnarckép VI. ban Ecsery Elemér 261
