H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS
EGRI MÁRIA MÉSZÁROS LAJOS Sály, 1925. október 23. - Szolnok, 1971. október 23. Mészáros Lajos annak a művészgenerációnak az elsőként távozó tagja, akik az ötvenes évek második felében befejezve tanulmányaikat, Szolnokon találtak otthonra. Vidéken született, nem volt idegen tőle a két folyó ölelte művésztelep. Közvetlen közelségben a hatalmas parkkal, szemben a Tabán összenőtt vályogházaival, Zagyvába csúszó óljaival, zöldségeskertjeivel. Távolabb pedig a Tisza kanyarulataival, az Alföld kínálta szántók, vetéstáblák, apró falvak látványával. 1957-ben többedmagával telepedett meg Szolnokon, pályájának alakulása, tárlatai, művészi produkciói ettől kezdve szorosan kapcsolódtak a művésztelephez, a városhoz. A kolónia művészeivel együtt szerepelt a helyi kollektív kiállításokon, a magyar képzőművészek VIII., X. nemzeti találkozóján, vidéki országos kiállításokon. Festményei mellett számos egyedi példányban készült kísérleti nyomat, monotípia, néhány tus- és ceruzarajz, akvarell, mozaik tágítja művészetének határait. Sok-sok tervvel teli felfelé ívelő művészete még ki sem forrhatott, be sem érhetett igazán. Nagyon korán, alig tizennégy pályán töltött év után ment el örökre. 1946-tól két évig Derkovits kollégista volt, Kmetty János és Koffán Károly készítették fel a főiskolára, ahol 1948—53 között végezte tanulmányait Pór Bertalan és Bencze László vezetésével. Művészeti stúdiumait végül Fónyi Géza mozaik szakán fejezte be, ettől kezdve örök, beteljesületlen szerelme maradt ez a murália technika. Néhány megvalósult mozaik munkája közül az első az 1956-ban Budapesten a Nagy Lajos király úti lakótelep egyik házának külső falára készített Játszó gyerekek. Még ugyanebben az évben megnősült, s fiatal feleségével leköltözött a Szolnoki művésztelep egyik megpályázott és elnyert műtermébe. Talán a régi művésztelep hírének is volt jelentősége abban, hogy rövid budapesti próbálkozás után ezt a vidéket választotta. Talán annak is, hogy ezt a kolóniát létrejöttétől kezdve elsősorban plein air felfogás uralta, s szíve szerint Önarckép I. ehhez vonzódott igazán. Mindenesetre Szolnoknak neve, vonzása volt a magyar művészet történetében, ha ezt az ötvenes évektől igyekeztek is elvitatni tőle. Mészáros Lajos kapcsán most nem szándékozunk belemerülni a szolnoki művésztelep históriájának a 19. század közepéig visszanyúló részleteibe. Néhány, mondandónk szempontjából fontos előzményre azonban fel kell hívnunk a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy az osztrák, német művészek felfedezte Szolnok és környéke már az 1870-es évektől Párizsban, Münchenben dolgozó hazai művészeink számára is kedvelt témát biztosított. Egy ideig a falusi zsáner, majd a látvány inspirálta impresszionista, illetve a közvetlen természetfestés számára. Szép számmal voltak hát festőink, akiknek tevékenysége előkészítette a századforduló plein air telepének ideszervezését. Az alapító tagok között is Bihari Sándor, Fényes Adolf, Szlányi Lajos már a kolónia műtermeinek átadása előtt dolgozott Szolnokon. Látva a müncheni Hollóssy-iskola nagybányai megtelepedését, a Zazar parti város és a kultuszkormány támogatását, 11, Szolnokhoz kapcsolódó, az ötlettel egyetértő művész kérvényt írt a kultuszminiszterhez, támogassa egy építendő műtermes kolónia megépítését. (Köztük Kernstok Károly, Mednyánszky László, Vaszary János). Ilyen előzmények után alakult meg 1901-ben a Szolnoki Művészeti Egyesület. Amely először begyűjtötte az anyagi felajánlásokat, felépíttette a két épület hat-hat műtermét, és létrehozott egy jogokat és kötelezettségeket rögzítő olyan Alapszabályt, amelynek csak csekély mértékben változtatott rendszerében a II. világháborúig folyamatosan működött a kolónia. Nyári telep volt, törzs- és vendégtag rendszerrel, festőnövendékek nyári iskolájával. A meghívásokat, a műtermek elosztását az Egyesület és a törzstag művészek együttesen határozták meg, ugyanúgy a kiállítások és egyéb programok helyét, időpontját. De az Egyesület lobbizott a művészházak állagának megőrzéséhez, a felújításokhoz, az I. világháborús pusztításokat követő 253
