H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

FÜVESSY ANIKÓ: EGY KEVÉSBÉ ISMERT BÚTORFESTŐ STÍLUSRÓL

Mihály Benjámin nevű fia, akinek képzését apja halála után 1870-ben Klinszky Pál vette át. Kruspyr József utoljára szabadított inasa Kovács József volt. Ezt követően néhány évig egyik asztalosmester sem szegődtetett inast, mely mindenképpen a kereslet-, a divat- és a stílusváltozással állhat összefüggésben. A 1860-as évek végén aztán újabb tanulókat vettek fel részben a régi céhnél, részben pedig a két ipartársulattá alakuló szervezetnél, akik vélhetően a stílus alakulására már jelentősebb hatást nem gyakorolhattak. Fiatalabb céhes mesterek tanítványai Az 1860-as évek végét követő másfél évtizedben a volt céh fiatal tagjai mesterségükbe értek. Tiszafüredről és a környező falvakból több tanulót fogadtak, és a környék néhány településén is műhelyt nyitottak. Tiszafüreden Százmán Károly 1869-ben Varga Imrét, 1871-ben a tiszaörsi római katolikus Szabó Károlyt szegődtette. Klinszky Pál Betes Mihály fiának, Benjáminnak képzését vette át (1870). Több mint egy évtized után szegődtetett újabb tanulókat: a tiszafüredi, római katolikus Százmán Ferencet (1881) és a kunhegyesi, római katolikus Dudás Mihályt (1883). A 13 éves Százmán Ferenc 1879—1881 között még Fekete Lajos tanítványa volt, s ennél a mesternél kezdte tanulóéveit a pesti születésű, izraelita vallású, 13 éves Lőw Ignác, 1882-től szegődtette a 14 éves, poroszlói, katolikus vallású Bodnár Istvánt, a 13 éves, tiszafüredi, református Márki Károlyt. Füvessy Lajos felfejlődő műhelyében az 1870-es évek elejétől inasok, legények fordultak meg. 1875-ben Czimmermann Ferenc, 19 éves, sarudi, római katolikus, 1878ban a tiszafüredi, izraelita Lőw Bernát, továbbá a 17 éves, tiszaörsi, katolikus vallású Lendvai István lép a tanulók sorából a segédek sorába. Csak szabadulásukat jegyezték fel, szegődtetésüknek nincs nyoma. 1879-ben a 13 éves, tiszaigari, református Aranyi Józsefet vette fel tanulónak, ugyanekkor lép át a segédek sorába a 19 éves, református, tiszaigari Aranyi Gyula. 1882-ben fogadta a 15 éves, poroszlói, katolikus vallású Dudás Jánost, ugynekkor a 15 éves, tiszafüredi, izraelita vallású Lőw Izsákot. 1883-ban szegődtette a 14 éves, poroszlói, római katolikus vallású Stefanits Jánost, mely biztos megrendelői háttérrel rendelkező nagyobb műhelyére utal. Lőw Izsák 1883-ban mestert vált, Füvessy Lajostól átkerült Adler Móric műhelyébe. Már korábban, 1878-tól a II. ipartársulat tagja Ádler Mórichoz hasonlóan Lőw Sámuel, aki 1879-ben testvéreit, Lőw Makszit és Ábrist a segédek közé szabadította. 1881-ben szabadította segéddé a tiszafüredi születésű, izraelita vallású Czájzler Ignácot, aki 3 és fél évig volt inasa. Egyeken ezekben az években nyitott műhelyt Kovács Lajos, aki 1879-ben a budapesti születésű izraelita vallású Lőw Ignácot szegődtette. Lőw 48 RHA V. 23. 49 RHA VI. 6. 50 KVAIII.71.,88. Ignác hamarosan mestert váltva 1882-ben Füvessy Lajosnál szabadult. Hamarosan Egyeken műhelyt nyitott, 1887-ben lépett nála a segédek sorába a 17 éves, izraelita vallású Aercz Ignác. Kovács József 1881-ben Tiszaörsön nyitott műhelyt, s 1883-ban szabadította az egri születésű, római katolikus vallású Cserka Lojzit. Klinszky Rudolf 1883-ban nyitott Tiszaörvényen műhelyt. Az asztalosmesterek nem egy ipartársulatba léptek be, mindkettőben viszonylag arányosan képviselték magukat. A tekintélyesebb és már 1874-ben megalakult I. ipartásulathoz lépett be Füvessy Lajos, Fekete Lajos, majd az Egyeken műhelyt nyitó Kovács Lajos. 1876-ban alakult meg a II. ipartársulat, melynek tagjai között Klinszky Pált, Százmán Károlyt, Lőw Sámuelt, Ádler Móricot és Klinszky Rudolfot tartották számon. Bár ebben az ipartársulatban volt több asztalos, létszámát tekintve meg sem közelítette az I. ipartársulatot, ahol az 1880-as évekre a tagok száma meghaladta a hatvanat. A

II. Ipartársulat jegyzőkönyvét — éppen kis létszámuk miatt — felületesen vezették, az inasok, segédek szakmáját csak elvétve jegyezték fel. A szervezeti élet, a céhek, majd az ipartársulatok gyengülését mutatja, hogy még a kontárok sorában sem említették Csörgő Menyhértet, akinek felesége 1867-es halálakor jegyezték fel, hogy asztalos volt.

48 Csepp Pálról is fia 1878-as halálakor derült ki, hogy szintén füredi református asztalos volt.

49 Még feltűnőbb, hogy a római katolikus Csepcsányi Alajos sem dolgozott céhkeretek között, pedig már 1861-ben a református egyház templomi bútorzatai javítására adott neki megbízást, de árajánlatával elégedetlen volt. 1863-ban fia, 1865-ben tiszaszőlősi születésű, 29 éves felesége itt halt meg, tehát ezekben az években még bizonyíthatóan Füreden dolgozott.

50 Itt halt meg 1869-ben a céhiratokban szintén nem szereplő, 26 éves, római katolikus vallású asztalos, Keffler János.

51 A Gittel-tanítvány, 1853-ban segéddé szabadított tiszaörsi Kiss János is Tiszafüreden dolgozott 1869-ben.

52 Az ipartársulat forrásai a tiszaszőlősi származású asztalosról, Fekete Zsigmondról az ott szép számban előkerült füredi stílusú munkák ellenére is hallgatnak. A régió asztalosai A korabeli statisztikai adatok Tiszafüredről és környékéről az asztalosok számát tekintve eléggé eltérő képet nyújtanak. Az 1828-as összeírásban egyedül csak Abádon tüntettek fel egy asztalost, holott Tiszafüreden a mesterségük feljegyzésével is szereplő elhunytak között több asztalos is volt. Az összeírás országosan is eltérő mélységű, biztos támpontot nem nyújt. 1854-ben Palugyai Tiszafüreden 9 asztalost tüntetett fel, a környező falvakban 1879-ben Derzsen 2, Szentimrén 3, Abádszalókon 9 asztalos működött. Ez utóbbi létszáma az Orczy-birtok 1839-től működő fürészüzemével is összefüggésbe hozható.

53 51 KVAIII. 131. 52 KVA III. 139. — öt hónapos fia halálát ekkor jegyezték be. 53 Dömötör S., 1961. 40., Palugyay I., 1854. III. 338. 232