H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TOLNAY GÁBOR: A KÖZIGAZGATÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE DÉVAVÁNYÁN 1945 UTÁN
vasrobot értékét a gyalogrobot háromszorosában állapították meg. Felállítottak egy öttagú bizottságot, amelynek azt a feladatot szabták, hogy a robotmunkára kötelezettek névjegyzékét vizsgálják felül, és tegyenek javaslatot a közérdekű szolgálatot teljesítők közmunka alóli felmentésére. A közmunka díjazását abból a közmunka-alapból kívánták megoldani, amelyet egyrészt a földtulajdonosok, másrészt a fix fizetéssel rendelkezők jövedelmének nagysága alapján állapítottak meg. A földtulajdonosok a következő táblázat szerinti évi összeg fizetésére voltak kötelezve: 1—1 Okát. holdig kat. holdanként 1,— pengő, 11—20 kat. holdig kat. holdanként 1,20 pengő, 21—30 kat. holdig kat. holdanként 1,40 pengő, 31—40 kat. holdig kat. holdanként 1,70 pengő, 41—50 kat. holdig kat. holdanként 2, — pengő, 51—60 kat. holdig kat. holdanként 2,50 pengő, 60—ós nagyobb birtok után kat. holdanként 3,— pengő. A fenti kivetés az első osztályú földekre vonatkozott. A másodosztályú földek esetében 25% engedményt, a harmadosztályú földek esetében 50%-os engedményt vettek figyelembe. A munkabéres dolgozók és a tisztviselők, valamint a kisipari köz- és magán-üzemek esetében a következő törzsfizetések alapján állapították meg az évi közmunkadíj nagyságát: 1—100 pengőig a fizetés 1%-át, 101—150 pengőig a fizetés 1,5%-át, 151—200 pengőig a fizetés 2%-át, 201—250 pengőig a fizetés 2,5%-át, 251—300 pengőig a fizetés 3%-át, 301—350 pengőig a fizetés 3,5%-át, 351—400 pengőig a fizetés 6%-át, 401—450 pengőig a fizetés 8%-át, 451—500 pengőig a fizetés 10%-át, 500-tól magasabb a fizetés 15%-át. Z. Nagy Ferenc javaslata felett szavazással döntöttek, amelynek eredményeként 18 fő igennel, 9 fő nemmel szavazott, így 9 szótöbbséggel elfogadták a javaslatot. 21 21 Ua. A közmunka jó és alapos megszervezése nemcsak abból a szempontból volt nagyon fontos feladata a község elöljáróságának, hogy azok megfelelő, arányos megterhelést jelentsenek a lakosság munkaképes férfitagjai számára, hanem azért is, hogy maradjon elegendő ideje az embereknek a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére, hiszen a következő év kenyere ezek összehangolásán múlott. A front egyre távolabbra vonulásával az ipari és a mezőgazdasági termelés megkezdése egyre égetőbb feladat lett. Csak a termelés révén tudhatta a lakosság az élet legelemibb gazdasági feltételeit megteremteni, de a termelés mint elsőrendű katonai érdek is jelentkezett. Dévaványa területén az őszi mezőgazdasági munkálatok idején vonult végig a front. A harcok és a katonai csapatmozgások miatt a termés jelentős része betakarítatlanul maradt, a földeket nem lehetett felszántani, bevetni. Ehhez még azt is hozzá kell adnunk, hogy a már begyűjtött termésből és a földek megműveléséhez szükséges igaerőből, gépekből, kéziszerszámokból is igen sok veszendőbe ment már a megszállás kezdetén. így egyértelművé vált, hogy lét és nem lét kérdése volt a mezőgazdasági munkálatok időbeli megkezdése. Különös gondot jelentett az elöljáróságnak a mezőgazdasági munkálatok megszervezése során, hogy a község területén jelentős arányú nagybirtok volt. Ezek közül külön problémát okoztak a volt zsidó nagybirtokok, amelyek a zsidótörvénnyel kapcsolatos rendelkezésekkel banki kezelésbe mentek át. Ilyen volt pl. a Herzog-birtok. A nagybirtok termésének betakarítása, az új gazdasági évre való előkészítése szinte megoldhatatlan feladat elé állította az elöljáróságot. Ugyanis a nagybirtokok megmaradt jószágállományát, a betakarított termést a cselédbérek kivételével lefoglalta a szovjet hadsereg. Az uradalmak részesmunkásai visszatértek Dévaványára, Ecsegfalvára. A birtokon élő gazdasági cselédség pedig alig volt munkára fogható. így állott elő az a helyzet, hogy az említett két községben élő kis és nagyobb paraszti gazdaságok — megszokott életritmusuk alapján megszívlelve a hatóságok sürgető felhívását — amit lehetett, még elvégeztek a betakarítási és talaj-előkészítési munkálatokból. Az elhagyott nagybirtokok lábon maradt termésének betakarítását csak közmunkában lehetett elvégeztetni. A szántás, a búzavetés, a talaj termővé tétele azonban 1944 őszén ezeken a területeken nyitott kérdés maradt továbbra is. A december 12-én tartott 12-es bizottsági ülésen már foglalkoztak ellátási problémákkal. A rászorultak részére tűzifa-ellátást szerveztek, ugyancsak intézkedtek a nincstelenek zsírral való ellátásáról is. A pékek tűzifával való ellátása is a közellátás biztosítása érdekében történt. Az jellemezte a 12-es bizottság intézkedéseinek sorát: hogy minden felmerülő problémát előrelátóan úgy óhajtottak megoldani, hogy azzal a közeljövőben ne kelljen már törődni. 22 A következő ülésen olajütő felállításával foglalkoztak. Bár végleges megoldást csak akkor tudnak találni, 174