H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZERAFINNÉ SZABOLCSI ÁGNES: GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ ÉS HÓMAN BÁLINT KÖNYTÁRPOLITIKÁJA

delkező emlékkiállítást rendeztek a parlamenti múzeumban elhelyezve. Rengeteg cikk, emlékbeszéd jelent meg, s Klebelsberg-emlékbizottság megalapítására is sor került. Elkészítették a munkáiból összeállított breviáriumot, melynek címe: Gróf KlebelsbergKunópolitikai hitvallása. Utcákat neveztek el róla az ország számos helyén, de még görög város utcája is viseli nevét. Bécsben a Magyar Történeti Intézet márványtáblát helyezett el emlékére. Sok korábbi gáncsoskodó utólag ismerte el rossz megítélését. Budapest a Duna-parton 1939. május 16-án művészi szobrot állíttatott tiszteletére. 1938-ban megjelent a Gróf Klebelsberg Kunó Emlékezete c. mü, mely az emlékbeszédeket és a megemlékezéseket gyűjtötte egybe. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Huszti József 1942 júniusára elkészítette a Gróf Klebelsberg Kunó életműve c. összefoglalót. A halála óta eltelt idő szükségessé tette a munkásság összegzését, viszont a sok élő kortárs miatt Huszti József a tárgyi forrásokat, főleg Klebelsberg fogalmazványait, cikkeit részesítette előnyben. Ebben a munkájában nagy segítőre talált gróf Klebelsberg Kunóné személyében, aki a gazdag anyagba betekintést engedett. A szocialista megítélések tanulmányozása során egyrészről kitűnt, hogy Klebelsberg kultúrpolitikai tevékenységéről a korabeli eseményeket felidéző, forrásértékeket képviselő kiadványok érdemleges vonatkozásokat, tényeket, tendenciózus válogatási elveiket követve egyszerűen nem közöltek. Meglepő, de ezt tapasztaltuk a Magyar Országos Levéltár korabeli anyagát feltáró Iratok az ellenforradalom történetéhez köteteiben és a Bethlen István titkos iratai c. munkák tanulmányozása során. Másik irányt képviselnek azok az írások, melyek foglalkoznak ugyan Klebelsberg munkásságával, de egyetlen eszmerendszer, a szocializmus szerint. Erre példaként Andics Erzsébet sorait emeljük ki: „Az az »épületemelési hajlam« azonban, ami Klebelsberg kuktúrpolitikájának egyik fő jellemvonása volt, nem jelentette a nép kulturális színvonalának az emelését. ... Ugyanakkor az ország tényleges szükségletein túlmenőleg szaporította az egyetemek számát, roppant összegeket pazarolt külföldi kollégiumok, közderültséget keltő »halbiológiai« intézetek stb. létesítésére... Ez a kirakatpolitika érvényesült egészségügyi téren is"

1 Ezeket az állításokat azonban a valós tények cáfolják. A több ezer, általa alapított elemi népiskola a nép műveltségi színvonalának emelését szolgálta. Az újonnan megszervezett vidéki egyetemek a Budapest-központúság ellensúlyozására, az ország területvesztesége okozta felsőfokú intézetek kiesésének pótlására jöttek létre. A különféle ösztöndíjak, külföldi kollégiumok lehetőséget adtak a fiatal magyar értelmiség országon túli kitekintésére, látókörük, szakmai színvonaluk emelésére, illetve a magyar kultúra jobb külhoni megismertetésére. Az említett Halbiológiai Intézet pedig jelenleg is működik, ami önmagában is igazolja létjogosultáságát. De érvelhetnénk még Szentgyörgyi Albert Nobel-díjával is, melyet vidéken folytatott 7 ANDICS Erzsébet 1948. 48—50. 8 KLEBELSBERG Kunó 1990. 5. kutatómunkájával, a Klebelsberg által is támogatott Szegeden dolgozva nyert el. Napjaink értékeléseiben a megfelelő történelmi távlat lehetővé teszi az elfogultságtól mentes, objektív megközelítésű vélemények megszületését. A 80-as évektől figyelhetjük meg néhány kutató ilyen irányú összegzésének megjelenését a tudományos életben. Kiemelhetők ezek közül Glatz Ferenc, Romsics Ignács, T. Kiss Tamás, Tőkéczki László, Újváry Gábor megnyilatkozásai. Ezen elemzések egyik megállapítása szerint Klebelsberg Kunó „a trianoni Magyarország kultúrpolitikájának nagy formátumú teoretikusa, rendkívüli lényeglátással megáldott egyénisége volt, aki páratlan szervezőkészségével ... miniszterségének tíz éve alatt irányt adó intézkedéseket, alapozásokat tett a tudomány, a felsőoktatás, a népiskolai oktatás, az iskolán kívüli népmüvelés területén. " Klebelsberg Kunó könyvtárpolitikai elgondolásai Munkásságát sok szempontból vizsgálták, bírálták, méltatták egészen napjainkig. A könyvtárpolitikai elgondolások, nézetek azonban kívül estek a vizsgálódások körén. A könyvtárügy szempontjából érdemes az Országos Magyar Gyűjtemény egy etem jelentőségével, hatásával behatóbban is foglalkozni.

9 A testület elnevezését Concha Győző javasolta. A Tanács feladata volt általános, elvi könyvtári, levéltári, muzeális kérdésekben állást foglalni. Megállapította az intézetek gyűjtőkörét, harmonikus együttműködésüket támogatta. Megalkotta a közgyűjtemények szervezeti és ügyviteli szabályrendeleteit. A Tanács feladatai közé tartozott a társadalom érdeklődését a nagy közgyűjtemények felé irányítani. Irányította az intézetek külföldi folyóiratainak és könyveinek csereakcióját. Mivel a Tanács az intézetek első tisztviselőiből, a Nemzeti Múzeum osztályvezetőiből, 10 meghívott egyetemi tanárból és 5 műértőből állt, így véleményezte a miniszter elé terjesztett könyvtári, levéltári és muzeális kérdéseket. Az egyes intézetek személyzete a tudományos karból, a tudományos és műszaki segédszemélyzetből, valamint a közigazgatási személyzetből állt. A tudományos tisztviselőktől elvárták a bölcsészeti egyetemi, ill. műegyetemi mérnöki oklevelet, külföldi ösztöndíjas tapasztalatot. Nagyjelentőségű előírásnak tekinthetjük a könyvtári, levéltári és muzeológiai szakképzés tanfolyamainak megszervezését. A képzés végén záróvizsgát kellett tenni. Ha valaki 2 év alatt nem tett eleget ennek az előírásnak, akkor elbocsátották a szolgálatból. Meddőnek minősítették azt a tisztviselőt, aki a könyvtári, levéltári, muzeális gyűjtemény tudományos feldolgozásában nem végzett eredményes munkát. Klebelsberg a belső szakmunkát is kifejezetten tudományosnak tartotta.

10 A tisztviselők 70 éves korukig állásukban maradtak, ezután 9 JAKUBOVICH Emil 1921. 215—222. 10 KLEBELSBERG Kunó 1927. 122. 157