H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

TÖRŐCSIK ISTVÁN: A JÁSZAPÁTI TEMPLOM KERÍTÉSFALA

Sírfeliratok A templom körül minden valószínűség szerint annak megépítése (14. század?) óta temetkeztek, egészen 1753­ig. Ezután már csak az egyház pártfogóit temették ide. Ehhez az illető személynek még életében legalább 50 forinttal kellett a templomot támogatni, vagy 12 forintot a temetésért fizetni. Ezen összegek kétszereséért lehetett az akkori templom kriptájában temetkezni. Hozzávetőlege­sen 1775 körül teljesen felhagytak a temető használatá­val. 29 Rusvay Lajos szerint viszont a templom körüli temetkezés már a 18. század elején megszűnt, a halottakat — így a pestisjárványok (melyek nála koleraként szerepel­nek) áldozatait is — a hevesi út mellett, a templomtól 600 lépésre létesített temetőbe hantolták el, egészen 1759-ig, amikor a kápolna mellett a mai temetőt megnyitották. 30 Az utóbbi dátum valóban a mai temető megnyitásának éve, a feliratok alapján azonban az alábbiakban felsorolt — bizo­nyosan a 18. század közepén élt — személyek és családok egyértelműen itt nyugszanak (HIC JACET...). Természe­tesen ez nem zárja ki egy időszakos (pestises?) temető létét az említett helyen. A templom körüli temetőről tehát nem sokat tudunk, csak becsülni tudjuk, hogy használatának minimum három és fél évszázada alatt több ezer temet­kezés történt, melyek egy része a templom két átépítése során megsemmisülhetett. A kerítés nagyobb köveibe azonban néhány hozzátartozó belevésette a cinterem egyes pontjain nyugvó családok, illetve családtagok nevét, vagy monogramját. 31 Andrási család (17. kép) HIC JACET FAMÍLIA ANDREAS(S)I Kisebb méretű kváderkő az ÉK-i falszakasz belső olda­lán, hozzávetőlegesen a templom homlokzata vonalában. Érdekes módon Vándorfy nem említi, pedig viszonylag szem előtt van, és elég jól olvasható. A 17. század végén már Apátin élt egy nemes András Benedek, aki korábban a Gömör megyei Fige faluban lakott. 32 A redempciós jegy­zékben megmagyarázhatatlan módon nem szerepel a veze­téknév (Andrási-ként sem, ahogy a mai leszármazottak írják). Balajti család HIC JACET FAMÍLIA BALATIANA A Vándorfy által említett 33 feliratot nem sikerült azono­sítanom, kizárásos alapon azonban lokalizálható. A fő­kaputól ÉK-re, az első lőrés szemöldökkövét képező nagyobb kváder^n van egy felirat, amelynek nagy része a ráfröcskölt cementes habarcs miatt jelenleg olvashatatlan, kivehető viszont egy 'FAM' szótöredék, mely egyértel­műen egy családra (FAMÍLIA) utal. A másik azonosí­tatlan feliraton azonban — amely Vándorfynál szerepel, 29 VÁNDORFY 1895. 52. 30 RUSVAY 2003. 250—251. 31 A korabeli feliratokon kívül egy 20. századi emléktábla is látható a Beőthy-család néhány — különböző generációkat képviselő — tagjának nevével és a családi címerrel. Közülük azonban legfel­18. kép Csabay János családjára utaló felirat 19. kép Dósa Pál családi sírhelyét jelölő felirat A Dósa család egy kislány tagjára utaló felirat de megtalálnom nem sikerült — csupán egy személynév olvasható. 1699-ben Apátin feljegyzik egy bizonyos „Balati" Tamás nevét, aki a Gömör megyei Gesztetérői származott. 34 Talán az ő fia lehetett az a „Balathi" Mátyás, aki 1743-ban a község tanácsnoka volt, a redempció j'cbb a legkorábbi családtag Beöthy István (1678-1778?) lehet ide temetve, a többiek bizonyosan nem itt nyugszanak. 32 VÁNDORFY 1895. 147. 33 VÁNDORFY 1895.52. 34 VÁNDORFY 1895. 147. 141

Next

/
Thumbnails
Contents