H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
BOTKA JÁNOS: A MAGYAR BANDERIÁLIS HADSZERVEZET 1715-IG
dzsa, a kard, a kis kerek lovassági pajzs számított. Elvétve még az íjat is használták, de elterjedtebb volt már a lőfegyver, a puska és az ágyú. A XVII. században a végvárak ellátására kevesebb gondot fordítottak, a zsold sokszor elmaradt, nőtt a fegyelmezetlenség, s a végváriak — a kor szokása szerint — a lakosság zaklatását korán elsajátították. Fosztogató egységeik a környező területek és a hódoltság népét gyakorta a töröktől is jobban sanyargatták, sokszor életüket sem kímélték. 41 Ez azonban az ún. tizenöt éves háború (1591—1606) előtti időben nem volt annyira jellemző. A török elleni harcra az egész ország lelkesen fel is sorakozott a Habsburgok mögött, még Erdély is csatlakozott, Bocskai István szorgalmazása mellett. A nagy kísérlet — a kezdeti eredmények ellenére (Esztergom, Visegrád, Vác, Nógrád bevétele) — nem sikerült. A háború elhúzódott, s rettenetes pusztítással járt az állandó hadszíntérré vált országban. Az elkeseredést még fokozta Habsburg Rudolf rendi és vallási jogokat sértő erőszakos politikája, amely a Bocskai-felkeléshez, a Habsburgok elleni rendi összefogáshoz vezetett. (1605-ben Bocskai Istvánt a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta.) Bocskai azonban — igen bölcsen — a békét kereste (1606 — Bécs), s annak eredményeként helyreállt a rendi alkotmány, és a szabad vallásszabadságot visszakapták a nemesek, a városok és a végváriak. Békemüvét azzal fejezte be, hogy közreműködött a régóta céltalanná vált török háborút lezáró zsitvatoroki béke megteremtésében (1606). Ez rögzítette, hogy mindenki megtartja a kezén lévő várakat, s hogy ezután a magyar király nem tartozik adóval. (Bocskai nem feledkezett meg a hajdúkról sem, kiváltságos letelepedést biztosított számukra.) II. Ferdinánd (1619—1637) uralkodásától újra felerősödött a Habsburgok azon törekvése, hogy országaik laza halmazát birodalommá kovácsolják. Ennek hatása nálunk elsősorban a magyar rendiség és a protestantizmus elleni fellépésben nyilvánult meg. A fő ellensúlyozó szerepet azonban a viszonylag független Erdély 1660-ig — különösen Bethlen Gábor (1613-1629) alatt —jól teljesítette. Ezt követően — ha nem is teljesen nyíltan — ismét fokozódott a központosító politika nyomása még gazdasági vonatkozásban is. Jellemző például, hogy az udvar a magyar marhakereskedelmet kiváltságolt bécsi társaságok monopóliumává tette. Még a kamara is kénytelen volt megállapítani: „ Természetellenes állapot, hogy a bécsieknek több joguk és kiváltságuk legyen Magyarországon, mint a született magyaroknak. " A Habsburgok nem kívántak kellő hatékonysággal fellépni a meggyengült törökkel. Hiába küzdött Zrínyi, hiába volt a szentgotthárdi győzelem, azt a töröknek előnyös, felháborító vasvári béke követte (1664). A Habsburgok saját elképzeléseik nyomán haladtak, a szembeforduló magyar összeesküvők próbálkozását kegyetlenül felszámolták. Sőt, Wesselényiék elbukott kísérletét felhasznál41 SZÁNTÓ I. 1968. 261—279.; — BOTKA J. 1988. 186., 275—336.; — HEGYI K. 1988. 16—18.; —PACH Zs. II. 1985. 1093. 42 PACH Zs. P. I. 1985. 699—764. 112 va, I. Lipót (1657—1705) eltörölte az alkotmányt, az ország élére német kormányzót állított, az országban „vésztörvényszékek" működtek, megszálló zsoldosok garázdálkodtak. A protestáns papokat, tanítókat gályarabságra ítélték. Az ellenreformáció fokozásával együtt haladt a magyarországi adózás kiterjesztésének megvalósítása is. A nyílt abszolutizmus kiváltotta a majdnem két emberöltőn át tartó kuruc háborúkat. Az üldözött nemesek, a végvárakból elbocsátott katonák, a beszállásolásoktól megkeserített parasztok a török hódoltság és Erdély határvidékéről már 1672-től meg-megújuló támadásokat vezettek. Igazi sikereket azonban Thököly vezetése alatt arattak (1678—85). Gyorsan elfoglalták a bányavárosokat, s elérték az osztrák örökös tartományokat is. A Felvidék keleti felét szilárdan kezükben tartották. Thököly gyors és tartós eredményei után Lipót jobbnak látta, ha egy időre felhagy az uralom nyílt formájával. Az idegen kormányzó elhagyta az országot, s a király 1681-ben összehívta Sopronban az országgyűlést. Visszaállították a rendi alkotmányt, nádort választottak, sőt korlátozott mértékben még a vallásszabadságot is helyreállították. Thököly Imre nem elégedett meg a soproni országgyűlés eredményeivel. Hatalmát növelte Zrínyi Ilonával kötött házassága és a török szövetsége. Időnként egészen a Vág folyóig ért a „kuruc király" felvidéki fejedelemsége. A porta 1683-ban fellángoló agresszivitása (Bécs ostroma) fordulatot hozott a Habsburgok törökkel kapcsolatos politikájában, az 1606 óta tartó passzivitást a támadás váltotta fel (szent liga létrejötte). A nagy hadjárat viszonylag gyors sikerrel kezdődött. 1686-ban kb. 80 ezer főből álló sereg visszafoglalta Budát, s rá két évre Belgrád is a császáriak kezére jutott. A felszabadító sereghez csatlakozott Thököly katonáinak nagyobb része is, aki viszont a törökhöz menekült. A felszabadító harcok azután lelassultak (pénzhiány, hadvezetés bizonytalansága). Közben már 1686-ban megkezdődött a végvári rendszer felszámolása, s a magyar önálló haderőnek a császári hadsereg kötelékébe történő beolvasztása. Eldőlt: a Magyar Királyságnak nem lesz saját katonasága. A hadieseményekben újabb döntést a zentai csata hozott (1697), amelyben Savoyai Jenő győzelmével biztosította a leglényegesebb eredményeket. Majd a korszakot a karlócai béke zárja le (1699): a Temes vidék kivételével az egész ország felszabadult. 43 A Habsburgok kezéből kapott szabadságért azonban — igazolódván Zrínyi félelme — már az 1687. évi országgyűlés (a dinasztia iránti hálából) lemondott a szabad királyválasztás jogáról, s a trónt a Habsburgok számára örökletessé tette. A rendek eltörölték az Aranybulla sokat emlegetett ellenállási záradékát is. Az abszolutisztikus kormányzást most már mi sem gátolta. Lipót még országgyűlést sem hívott össze többé. Megtehette, hiszen a nemzetközi koalícióval „ a Pogány ottománnak igája alól" ő hozta vissza az országot, miközben Magyarország, másfél évszázados teljesítménye mintha teljesen kiesett volna Európa tudatából. 4 A magyar nemesség anyagi és 43 EMBER GY.I. 1989.97.; — PACH ZS: P. II. 1985. 1091—1114., 1186—1190., 1221—1257., 1590—1627. 44 PACH ZS. P. II. 1985. 1628—1636.
