Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szikszai Mihály-Túri Zoltán: Adatok a Közép-Tisza hajózásának történetéhez

mellett kardoskodók fontos érvként hozták fel a jelentős útrövidülést, ugyanis pl. a Szolnokról Budapestre közlekedő hajók csupán a jugoszláv határ kétszeri átlépésével, a 760 kilométeres távolság megtételével juthattak el a magyar fővárosba. A csatorna megépítése után ez 654 kilométerrel rövidebb utat jelentett volna.

17 Gesztelyi Nagy László, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója A Tisza-hajózás című tanulmányában vetette fel először, hogy Széchenyi 100 éves tiszai gőzhajóútjának emlékére 1933-ban célszerű lenne ismét végighajózni a folyón. Megfogalmazta, hogy a vásárosnaményi indulást követően a nagyobb településeken értekezleteket kellene tartani a vármegyék vezetőinek bevonásával. Javasolta, hogy a hajóúton az MFTR szakemberein kívül lehetőség szerint a miniszterelnök és az érdekelt kereskedelmi és földmüvelésügyi tárcák vezetői, sőt Horthy Miklós kormányzó is vegyen részt. Az út befejeztével Szegeden záróértekezletre kerülhetne sor, ahol a tiszai hajózás fejlesztésének kormányprogramját is bejelenthetnék. Nagy László felvetése termékeny talajra talált, Kállay Miklós támogatta az elképzelést. A miniszter elhatározta, hogy a főúr első tiszai útjának 100. évfordulóján ünnepi keretek között megrendezi a folyó Tokaj—Szeged közötti szakaszának beutazását. Célja hasonló volt, mint Széchenyinek, a tiszai vízi út jobb kihasználása mellett a helyi viszonyok bemutatása a képviselőknek és a hatóságoknak. „Minden nemzet legszentebb kötelessége, hogy nagyjainak emlékét tiszteletben tartsa és az idők végtelenségéig megőrizze." — ezekkel a szavakkal kezdte a Széchenyi István emlékhajóútról szóló leírását Lampl Hugó műszaki tanácsos. A tanulmányúton Kállay a meghívott vendégek előtt ismertette a folyón egy évszázad alatt elvégzett vízrendezési munkálatokat, ezek hasznát és eredményét, emellett felhívta az illetékesek figyelmét a további tennivalókra. Sajó Elemér a hajó fedélzetén tartott előadásában a Tisza-szabályozás gazdasági jelentőségét méltatta. A 380 kilométeres tanulmányutat Tokajtól Szegedig két nap alatt tette meg az MFTR Lukács Béla nevű gőzöse 106 fővel a fedélzetén. A gőzös 1933. augusztus 29-én indult útjára a tokaji kikötőből. A Tisza menti települések lakosai tömegesen tódultak a partra, nemzeti lobogókkal, zenével üdvözölve a gőzös közönségét. Tiszadobnál megálltak egy percre a Tisza-szabályozás emlékművénél, néma felállással adózva Széchenyi emlékének. Először Tiszafürednél kötött ki a hajó, ahol Okolicsányi Imre alispán vezetésével Heves vármegye küldöttsége köszöntötte az utasokat. A hajóút résztvevői este 7 órakor érkeztek meg Szolnokra, a város vezetői a Tisza Szállóban rendezett ünnepi vacsorával fogadták őket. Augusztus 30-án a vendégek megtekintették a szolnoki búzakiállítást, majd a Tisza Szállóban elfogyasztották az ebédet, amelyen már részt vett Horthy Miklós kormányzó, József és Albrecht főhercegek is. A hajó főárbocán a kormányzói lobogóval továbbindult Szegedre. A Lukács Béla gőzöst a folyó menti települések küldöttségeinek lel17 LAMPL Hugó 1947. 100—140. p. 18 Gróf Széchenyi István emlókhajóút a Tiszán 1933 augusztus 29 ós 30.-án. Budapest, 1933. 26—34. p. kes ünneplése köszöntötte. A hajó este fél 10-kor kötött ki Szegeden, az utazást a Tisza Szállóban rendezett vacsora zárta.

18 Már az emlékhajóúton felvetődött a szolnoki gabonatárház építésének gondolata. A telep — amely a Nostra Általános Áruközraktárak és Kereskedelmi Rt. tulajdonába került — két tárházból állt. Az I. számú tárház 1935—36 között épült, 560 vagon befogadására alkalmas vasbeton építmény. A raktári rész 6 emelet, a gépházrész, amely a raktári rész végéhez épült, 9 emelet magas. A raktári részen 12 db silót építettek. Az alapozáshoz vörösfenyő cölöpöket használtak fel. A raktározási munkák legnagyobb részét gépesítették. A függőleges irányú szállításokat 3 db elevátor, a vízszinteseket pedig futószalagok végezték. A tárház földszintjén helyezték el az önműködő mérleget. A gépházrész 2. emeletének magasságában, az iparvágányok és a Tisza-gát felett nyúlik ki a két vaslábra és a hullámtéren egy betonpillérre épített vasszerkezetű híd. Két teleszkópcső a pillértől a folyó felé nyúló hídrészen került felfüggesztésre, melyek segítségével az ömlesztett árukat a vízi járművekre rakodták. A rakodóhíd alsó részén egy elektromos darut is elhelyeztek a darabáruk szállítására. A II. számú tárház 1940—42 között épült, 700 vagon befogadására alkalmas. Anyaga szintén vasbeton. A raktárrész 7 emelet magas. Az épület közepén helyezték el a 10 emeletes gépházrészt. Ide állították be a függőleges szállításra szolgáló 6 db elevátort. A vízszintes irányú szállítást végző futószalagok a pincében és a 7. emeleten kerültek elhelyezésre. Az I. és II. tárházat ezen a szinten egy vasszerkezetű híd köti össze, itt rendszeresítették azt a szállítószalagot, amely az ömlesztett áru mozgatását biztosította a két tárház között. Az épületből a Tisza fölé nyúlik ki az I. sz. tárháznál leírtakhoz hasonló híd. A folyó felőli oldalon, a gáton egy hét emelet magas átrakótornyot építettek fel, hogy a vasúti kocsikban érkező terményeket a tárház megkerülésével közvetlenül vízi jármüvekre rakják. A rakodóhídon szállítószalag végezte a vízszintes szállítást, a termény két teleszkópcső segítségével jutott el a vízi járműbe. A Tomory út felől lehetőség nyílt a tömegáruk közúti fuvarozására is.

19 Szolnok az új hajóállomás létesítését a tárház megépítésének köszönhette. 1939. június 23-án a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium küldötteinek részvételével közigazgatási bejárást tartottak az I. sz. tárház környékén. Mivel az épület kivitelezési munkái megindultak, a hajókikötőt a Magyar—Belga Ásványolaj Rt. által bérelt MÁV területre kellett áthelyezni. A hajóállomás személy- és áruforgalmának lebonyolításához — az állomásépülettől a kikötőig — egy aluljárónak az építését is tervbe vették. A kikötőt egy állóhajó jelentette, amelyet a parttól egy 14 m hosszú és 3,35 m széles vashídon lehetett megközelíteni. Az új hajóállomás épületét az MFTR Műszaki Osztálya tervezte 1941 februárjában. A kétemeletes téglaépítmény kivitelezője Lázár László budapesti építőmester volt. Az első eme19 SZML Szolnok város ir. (továbbiakban Szolnok ir.) 18566/1949. sz. 503