Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szathmáry István: Egy temetés képei
MDF, Tóth István, megyei és városi elnök: Nem ellenezzük a kormányzó hazai földben való végső nyugalomba helyezését. Az a véleményünk, hogy mindazon honfitársaink, akik a történelem viharai során külföldre kerültek, s nem kifejezetten a haza ellen működtek, leljék meg végső nyughelyüket a hazai földben. Ha Kádár és Rákosi magyar földben nyugodhatnak, Horthy Miklóst is megilletik ugyanezek a jogok. Az MDF hivatalosan nem képviselteti magát, de tagjai magánemberként, engem is beleértve részt vehetnek, illetve részt vesznek a végtisztességen. MSzP, Dr. Füle István megyei elnök: Az MSzP nem emel kifogást az ellen, hogy Horthy Miklóst családi szertartás keretében hazai földbe temessék, de nem ért egyet a szükséges hivatalos engedélyek kiadásán túl semmiféle állami részvétellel, bármilyen szinten is történjék az... A temetésen pártunk nem kívánja magát képviseltetni, de nem emel kifogást az ellen, hogy tagjai magánemberként részt vegyenek rajta. SzDSz, Erdei Péter szolnoki területi szervező: Természetesen mindenkit megillet a végtisztesség. Ugyanakkor tiltakoznunk kell az ellen, hogy politikai manifesztációvá váljon a temetés. Helyesnek tartottuk volna, ha a végtisztesség szűk körű, csak családtagokra korlátozódik... Pártunk nem képviselteti magát a temetésen. A MIÉP vezetője, Csurka István a temetésen nyilatkozott a végtisztességről: A ma élő nemzedékek túlnyomó részéből ki akarták törölni ennek a korszaknak a nyomát is. Nemhogy az emlékezetét, a nyomát is! És amit meg akartak hagyni, az mind elítélő volt. Bepiszkolta, csak bepiszkolta azt a korszakot, íme nézzünk körül! A korlátokon kívül rengeteg ragyogó szempárt láthatunk. Ok megértették, hogy a beléjük sulykolt kép hamis volt, s annak érdekében volt, hogy a magyar történelmet ne lehessen folytatni, szervesen összeépülve az évezredes magyar történelemmel. " 10 A Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Koordinációs Bizottsága levélben tiltakozott a temetés megrendezése ellen. 11 (2. sz. melléklet) Ide kívánkozik egy nem megyei, hanem kifejezetten helyi, kenderesi állásfoglalás. Itt néhányan aláírásgyűjtésbe kezdtek a temetés ellen, ami négy fős, igen csekély eredményt hozott. Jámbor Miklós az MSzP kenderesi szervezete nevében felhívta a helybélieket a távolmaradásra. 12 „A kenderesi szocialisták helyi szervezete elhatárolódik Horthy Miklós szeptember 4-i újratemetésétől, és távolmaradásávalfejezi ki tiltakozását. A szocialisták állásfoglalását támogatják, és azonosulnak azzal a haladó független demokratikus erők, a baloldali önkormányzati képviselők közössége. 10 Kenderesi Nagyközségi Krónika 1993. október 6. 11 DMHA: 3901-04. 12 ÚN, 1993. augusztus. 7. 462 A demokratikus baloldalhoz tartozó ifjúsági, nő- és nyugdíjasszervezetek sem értenek egyet az állami közreműködéssel történő temetéssel, mivel ismert Horthy második világháborús szerepe, aki Hitler szövetségeseként több százezer, ereje teljében levő magyart küldött az értelmetlen halálba, a Don-kanyarba és azon túlra. Aggodalmukatfejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a kormány több tagja részt kíván venni Horthy Miklós kenderesi újratemetésén. Kenderes és Bánhalma lakói csendes távolmaradásukkal fejezzék ki közvetlen tiltakozásukat az újratemetés napján. Kenderesen néhány százra tehető azok száma, akik Horthy-hívek, érzelmileg és nosztalgiából kötődnek a volt Horthy-rendszerhez. Jámbor Miklós MSZP Kenderesi Szervezete " A felhívásból némi vita fakadt, ami ugyanazon a fórumon ellenvélemény bejelentésére késztette a megyei és Szolnok városi Magyar Út Köröket: „Az Önök elhatárolódása és tiltakozása e kegyeleti aktustól sértő, ízléstelen, embertelen és demokráciaellenes! Természetesen mindez sajátos ízlésük, elveik és szívük jogán lehetséges, sőt engedélyezett. Az azonban már elfogadhatatlan, hogy a haladó, független demokratikus erők támogatottságára hivatkozzanak! Elutasítjuk, hogy nevünkben is — elsősorban Kenderes és Bánhalma tisztes lakóinak nevében is nyilatkozzanak pártos — és évtizedekig a magyarság számára káros — történelemszemléletük alapján egy olyan emberrel kapcsolatban, aki — szerintünk — soha nem adta fel magyarságát, minden nehézségeinkkel, veszéllyel, sem ellenségeinkkel szemben"" Befejezésül egy pártoktól független közismert személyiség véleménye is ide kívánkozik, kinek életpályáját annak idején jelentősen befolyásolta a kormányzó ténykedése. A magyar sajtó képviselői megkérdezték Habsburg Ottó terveit is a temetéssel kapcsolatban. Kettejük viszonya többször visszatérő témája volt a médiának, a hazánkban egyre népszerűbbé váló főherceg személyét előszeretettel állították szembe a kormányzó alakjával, aminek, mint jelenségnek a vizsgálata külön tanulmány tárgya lehetne. A főherceg távolmaradását jelentette be a végtisztességről. Mint köztudott, atyjának, az utolsó magyar királynak a trón újbóli megszerzésére irányuló kísérletei rendre meghiúsultak Horthy Miklós ellenállásán. A kormányzó tisztában volt egy Habsburg-restauráció Magyarországot érintő veszélyeivel. A Kisantant erre az esetre kilátásba helyezett katonai fellépésének várható következményeivel, melyektől a király elleni erőszakos fellépéssel is meg akarta kímélni az országot. 14 Az egykori trónörökös elismerte Horthy Miklós jogát arra, hogy hazai földben nyugodjon, de nem tudja meg13 ÚN. 1993. augusztus 18. 14 ÚN. 1993. szeptember 1. Dr. Dombrády Lóránd hadtörténész elemzése.
