Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből

15. kép. A Damjanich Cserkészcsapat nagyoroszi táborában, 1936 júliusa (Kaposvári Gyula egyetemi hallgató felvétele) 16. kép. Winter András tartalékos had nagy vezettek: megcsináljuk Szolnok első nyilvános kertjét! Majdcsak lesz folytatása is a nehéz kezdetnek!" Bár az első világháború — mint sok másba — ebbe is beleszólt, mégis lett folytatása jó egy évtized múltán, hiszen a húszas évek derekán megvalósult, sok átkeresztelés után a most Verseghyről elnevezett park, amelynek első megálmodói között ott volt a gimnázium jeles természettudós tanára is. A hadifogság hosszú évei után hazatért Winter Andrást 1922. január l-jétől számítandóan a Magyar Néprajzi Társaság is rendes tagjául választotta. Ajánlója az a Bartucz Lajos volt, akinek egyetemi tanulmányai alatt demonstrátora (tanszéki segítője) volt.

36 Néprajzi irányú érdeklődéséről röviden már hadifogoly naplójával kapcsolatban említést tettem mint sokoldalúságának egyik bizonyítékáról. A rendes tagságot tehát méltán érdemelte ki. Későbbi előadásaiban is gyakran megmutatkozott néprajzi tájékozottsága. A Könyvtár és Múzeumegyesület megalakulását követően az egyesület által szervezett előadásokon éppúgy, mint a 196. sz. Damjanich János cserkészcsapat nyári nagytáboraiban tartott, a csapat ifjú tagjainak szóló megnyilatkozásaiban. Máig emlékezetes maradt számomra az 1936 júliusában a Nógrád megyei nagyoroszi táborban elhangzott ,, Hazánk ifjúsága és a természet kapcsolata " c. előadása. Kiscserkészként az ő szavai nyomán éltem át igazán, milyen gazdag tartalom rejlik a cserkésztörvény kategorikus megállapítása mögött: „A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, kíméli a növényeket." Szeretett osztályfőnököm szavai ugyan kihulltak már emlékezetemből, de az élmény varázsa hét évtized távolából is megmaradt. Szerencsére előadásának megszerkesztett anyaga megjelent a Földrajzi Közlemények c. folyóiratban is.

37 Társadalmi tevékenységében külön fejezetet foglal el az első világháború szolnoki hadifoglyainak, hadiözvegyeinek és hadiárváinak gondozása. Ezt a nemes feladatot az országos szervezet szolnoki csoportjának alelnökeként, majd elnökeként két évtizeden át ő látta el. Aligha lehetett volna a húszas évek első felében erre nála rátermettebb és méltóbb vezető tisztségviselőt találni. Kétéves frontszolgálat, többszöri sebesülés, mellette és körötte elhunyt vagy szenvedő bajtársainak látványa, sorsuk érző lélekkel való átélése, az otthon maradott hozzátartozók kétségek és remények közötti vergődésének tudata éppúgy, mint általános ismertsége a városban, képzettsége és kommunikatív képessége késztették arra, hogy a rokkantak, magukra maradottak és árvák gyámola legyen. Hogy vállalt feladatának valóban példásan megfelelt, azt a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének országos igazgatósága által a honvédelmi miniszter felső hozzájárulásával adományozott díszoklevél és díszjelvény tanúsítja.

38 A kitüntetések átadására a városháza dísztermében került sor, ahol Szabó Ferenc polgármester nyújtotta át az oklevelet és a díszjelvényt Winter Andrásnak, s elismeréseket néhány munkatársának. A dísztermet megtöltő közönség és a 17. kép A HONSZ díszjelvénye 18. kép. Oklevél a HONSZ díszjelvényének adományozásáról, 1939 36 A Magyar Néprajzi Társaság értesítése. A dokumentum dr. Bedey 37 Endre tulajdonában 38 Verseghy Ferenc Gimnázium Értesítője, 1935-36. 37-38. p. Évkönyv 1939/40. 24. p. 450