Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből
SZURMAYERNŐ EGY PEDAGÓGUS PORTRÉJA A XX. SZAZAD ELSŐ FELÉBŐL WINTER ANDRÁS SZOLNOKI GIMNÁZIUMI TANÁR ÉLETÚTJA Nem lett belőle még címzetes igazgató sem. Szaktárgyai jellegénél fogva érettségire sem vihette diákjait. Szakmai kitüntetés sem jutott neki. Igaz, abban az időben nemigen osztogattak kitüntetéseket „köztanároknak", bármilyen kiváló munkát végeztek is. A legnagyobb elismerés, amit egy pedagógus oktató-nevelő munkájáért kaphatott, tanítványainak iránta megnyilvánuló megbecsülése és szeretete volt. Winter András okleveles gimnáziumi tanárnak is csupán ez adatott meg. Annál bővebben volt része egy, a köz s a haza szolgálatában eltöltött és megszenvedett élet szerény jutalmaként elismerő oklevelekben, hadi kitüntetésekben. Egy volt tehát a sokezer pályatárs közül. Emlékét a közös értesítőkön és egyetlen, jóval halála után megjelent, hadifogságának történetét megörökítő naplóján kívül néhány cikke, rövid tanulmánya őrzi már csupán. A kiskamaszokat a felnőtté válás nem könnyű útján terelgető, gyermekszerető nevelőre, a szaktárgyait magas szinten oktató tanárra is már csak egykori tanítványainak évről évre gyérülő sora emlékezik. Hogy mégis róla szól ez az írás, annak magyarázata a volt tanítvány ragaszkodó szeretetén kívül abban rejlik, hogy az egyedi vonásokon túl életútja alakulásában tükröződni látom a múlt század elején katedrára lépő, s onnan a negyvenes-ötvenes években távozó, két világháborút, forradalmakat és válságokat megért magyar pedagógusok sorsát is. És még valamiért. Az a remény él bennem ugyanis, hogy ha fiatal pedagógusok kezébe kerül ez az írás, Winter András életútjának megismerése is bizo1. kép. Winter András (1883—1959) 2. kép. Késmárkon a nyíllal jelzett házban lakott 1900—1902-ben közös „kamerában" a három líceumi diák: Györffy István, Szimonidesz Lajos és Winter András (dr. Bedey Endre felvétele, 1958) nyara segíteni fogja őket az iskola és a társadalom hivatásszeretetből való önzetlen szolgálatában. Bár Szabó István Winter András első világháborús naplóját közreadó könyvének 1 bevezetőjében közli róla a legfontosabb életrajzi adatokat, a teljességre törekvés igénye mégis elkerülhetetlenné teszi az életút egyes állomásainak újbóli és némely vonatkozásban részletesebb ismertetését. Winter András 1883. július 8-án született Mezőcsáton, ebben az Északiközéphegység előterében fekvő, jobbára protestáns lakosságú nagyközségben, ahol édesapja jószágigazgatóként dolgozott. Az ő oldalán kora gyermekségétől gyakorta járta a környező vidéket, hiszen édesapja — már hivatásánál fogva is — természetszerető, természetjáró ember volt. Édesanyja a háztartást vezette, és nagy gonddal nevelte három gyermekét, Andrást, Ferencet és Jolánt. A német és francia nyelvet jól beszélő, irodalomban és zenében jártas, művelt szülők a legidősebb fiút, Andrást a kassai elemi iskolába íratták be. Középiskolai tanulmányait aztán a jónevű késmárki líceumban kezdte és fejezte be 1902-ben. Diákévei alatt szoros barátságot kötött évfolyamtársával, Szimonidesz Lajossal (akiről a későbbiekben még lesz szó). Három tanéven át közös albérletben laktak ők ketten. Jól ismerték a náluk valamivel fiatalabb Györffy Istvánt, a későbbi kiváló néprajztudóst, aki szintén albérletben lakva végezte el a késmárki líceumot. A 1 Szabó István: Valahol Oroszországban... Egy szolnoki hadifogoly első világháborús feljegyzései. Folklór és etnográfia 62. Debrecen, 1992. Eredeti kézirata a Damjanich János Múzeum tulajdonában. DMHA:2877-96. 441
