Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

szünet alatt nem lesz könyvkölcsönzés, de az olvasóterem a közönség rendelkezésére áll a szünet alatt is a következő napokon: hétfő délután, szerda délelőtt és péntek délután: d.u. 3—6 óráig, ül. d.e. 9—12 óráig." (Jász-NagykunSzolnokmegyei Lapok, XLVI. évf. 52. sz., 1936. június 28. (vasárnap), 4. p.; Szolnok és Vidéke, XVIII. évf. 52. sz., 1936. június 28. (vasárnap), 4. p.) Augusztus 30. „— MEGNYÍLIK A KÖZKÖNYVTÁR. Szolnok város közkönyvtára a nyári szünet után szeptember 1-én nyílik meg. Az első könyvkölcsönzés szeptember 3-án (csütörtökön) lesz. Könyvkölcsönzés (csakis a Könyvtár és Múzeumegyesület tagjai részére) hétfőn és csütörtökön délután 3—6-ig. Az olvasóterem nyitva van kedden, szerdán, pénteken és szombaton délután 3—6-ig. Az olvasóterem használata ingyenes." (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XLVI. évf. 70. sz., 1936. augusztus 30. (vasárnap), 4. p.; Szolnok és Vidéke, XVIII. évf. 70. sz., 1936. augusztus 30. (vasárnap), 4. p.) December 25. „AMÍG EGY BÖGRE... Eljut odáig, hogy vitrinbe kerül. Addig jó néhány lapot letépünk az íróasztali naptárról. Évezredes patinával, mocskosan kerül a múzeumba. Évezredeken át nyugodott a földben, most napvilágra került, új, idegen világba. Valamikor egyszerű, szakállas halász vagy vadász csillapította szomját, asszony, gyermek szürcsölgetett belőle. Megbecsült, kedves, hasznos jószág volt, ma lenézett cserép, haszontalan limlom. De a múzeumban megbecsülik. Nyitrai gondosan megtisztogatja, Jancsi fiam óvatosan összeragasztja, hiányait kipótolja. így szépen megtisztálkodva kerül az „igazgató úf elé, aki megkísérli kivallatni ebbe a finom, úri, kristálypoharas világba nem való paraszti idegent. A vallatást kormeghatározásnak hívja a régészet tolvajnyelve. Meg kell vallania annak a szegény bögrének, hogy milyen kultúrkörbe, milyen kultúrfokhoz tartozik. Mert ő is egy fontos tárgya, tanúja annak a kultúrának, annak a darab életnek, ami itt játszódott le néhány ezer éve. [...] Múzeumi gyűjtőhelyünkön van néhány ezer darab edény, csont és kőeszköz, réz-, bronz- és vastárgy, fegyver és ékszer, régi pénz és okmány, koponya és csontdarab, így hát nem kell tartani attól, hogy a múzeumigazgató úr csak a körmét tisztogatja. Mint hogy pedig a múzeumigazgató úrnak ez a foglalkozás csak mellékfoglalkozása, sőt betöltött állásai közül csak negyedik foglalkozása, egyik-másik bögre évekig is várakozhat, amíg vitrinbe kerül. Az ám, vitrinbe kerül, ha van vitrin. Mert az sem utolsó gond, hogy lehet a havi 40 fillérekből ezer pengőket összegyűjteni vitrinekre. Mindig örülök a türelmetlenkedők kérdésének: „Mikor nyitják meg a múzeumot a közönség számára?" A türelmetlenség érdeklődést jelent, az érdeklődésnek pedig örülnünk kell. A mai lelkes támogatás mellett 1942-ben nyitjuk meg mérsékelten fényes ünnepségek keretében. Ha vasvitrinek mellett döntöttünk volna, akkor 1950 körül. CSIGHYNÉ HILD Elza úrnő bőkezűségéből 1.000 pengő állt rendelkezésre múzeumi berendezésre. Ebből a pénzből hat vitrint csináltattam, öt már be van rendezve. Kifogástalan tárlókban van a HILD-féle régi pénzgyűjtemény is. Ezenkívül csináltattam egy sírvitrint, továbbá állványt és emelvényt a mamut-maradványoknak. Mindez már egy másik 1.000 pengőből. A még hiányzó hét-nyolc vitrint csak úgy tudom előteremteni, ha évenként egyet szerzek be, mert másra is kell a pénz [...] Nyomtatványok (kérőlapok, cédulák, tagsági jegyek, nyilvántartási könyvek stb.), posta, írószerek, múzeumi berendezési tárgyak, konzerváló anyagok és ezer apró kiadás nélkül nem lehet működtetni az intézményt. További gondot okoz az a különben örvendetes dolog, hogy a könyvtár is, a múzeum is már most túl van zsúfolva. Pedig a régészeti gyűjteményen kívül más terveim is vannak: képet nyújtani — muzeális elrendezésben — Szolnok egész mai gazdasági és kulturális életéről (talaj, éghajlat, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, lakosság, egyházak működése, műveltségi állapot). Tervbe vettem Verseghy Ferenc-, Balogh Kálmán-vitrint és az egykori 68-as ezred történetét megörökítő vitrint is. Száz szónak is egy a vége: amíg egy bögre vagy más egyéb eljut odáig, hogy vitrinbe kerül, sokat kell vesződni, akadályokkal viaskodni. A múzeumi munka első feladata a múlt emlékeinek és értékeinek nyilvántartása, megőrzése, konzerválása: küzdelem az enyészettel. Másik feladata, hogy az összegyűjtött anyagot hozzáférhetővé tegye a szakemberek, a tudományos kutatás számára. A harmadik feladata az összegyűjtött emlékek kiállítása, ezzel a közműveltség terjesztése és fejlesztése. Becsüljük meg és ismerjük meg a múlt emlékeit, mert a múltjából kiszakított kultúra gyökértelen. Ezért kérem a város minden polgárának jóindulatát és érdeklődését, hogy minden bögre, városunk és megyénk minden emléke vitrinbe, helyére kerüljön." (Nemzeti Jövőnk 5. évf. 102. sz. 1936. december 25. 9. p.) December 20. „— A VÁROSI KÖZKÖNYVTÁR KARÁCSONYI SZÜNETE. A közkönyvtár zárva lesz december 24—27-ig 30 és 31-én, továbbá újév és vízkereszt napján, 28-án lesz könyvkölcsönzés, 29-én pedig az olvasóterem áll a közönség rendelkezésére. A szünetet a könyvtár és a múzeum vezetősége belső munkára fogja felhasználni." (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XLVI. évf. 101. sz., 1936. december 20. (vasárnap), 4. p.) 436