Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok
zett, megbonthatatlan sorokba osztályozott kötete, mint megannyi őrszem a magyar kultúra szolnoki harcterén, iparkodik és küszködik azon, hogy a magyarság legféltettebb kincsét: a magyar nyelvet és irodalmat minél többen megismerjék és szeressék. — Jól esik megemlékezni arról az egyetemes megértésről, amelynek nyomán nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, tisztán és kizárólag Szolnok iránti szeretetüktől vezéreltetve példátadó önzetlenséggel siettek az eszme megvalósításának támogatására, szinte nemes versenyre kelve egymással. — Dr. BALOGH egyetemi magántanár úr, aki éltető lelke és fáradhatatlanul szervező motorja volt a közkönyvtár létesítésének, a megmondhatója annak, hogy neki és nekünk mily sok és maradéktalan örömet szerzett annak látása, hogy a közkönyvtár érdekében milyen szeretetteljes érdeklődés és támogató áldozatosság nyilvánult meg. — Legyen ez a kis könyvtár erős vára és jól megépített sánca a magyar nyelv és irodalom szépségének és értékeinek — legyen meleg, barátságos otthona mindazoknak, —, akik a nyomtatott betű ólomkatonáinak művésziesen szervezett sorain keresztül saját maguk lelki igényét és szellemi kedvtelését kívánják kielégíteni. — Látogassák majd minél többen ezt a szerény keretek között, de mondhatom tökéletes felkészültséggel megnyílt könyvtárunkat, ahol bizonyára őszinte örömök és nemes szórakozások részesévé válhat majd az olvasó. DR. BALOGH BÉLA BESZÉDE A mély hatást keltett beszéd után dr. BALOGH Béla. egyetemi magántanár, az Egyesület ügyvezető alelnöke mondott kiváló elmeélre valló, világos dialektikájú beszédet, „A könyv értékéről", amelyet kivonatosan alább ismertetünk: — Mit gondolnak arról az emberről, aki ennek az asztalnak a hosszúságát kilogrammal akarná megmérni, egy darab kő súlyát pedig centiméterrel? Egyszerűen azt mondanák, hogy hosszúságot csak hosszúsággal, a súlyt csak súllyal, az időt csak idővel lehet mérni: mindent csak hasonlóval. — Pedig, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, olyasféle képtelen mérésekkel — mint amilyenekről az előbb szóltam — igen gyakran találkozunk az életben. Nem is hisszük, hogy milyen gyakran. Az emberek a boldogságot nem ritkán pengővel meg dollárral mérik, embertársaikat kabátjuk vagy kalapjuk árával, a tudást is aszerint mérik meg, értékelik, hogy mennyit jövedelmez, a könyvről is azt hiszik, hogy csak annyit ér, amennyivel a boltban meg lehet vásárolni. Egyszóval ma majdnem ott tartunk, hogy az emberek lehetőleg mindent pénzzel mérnek, olyan dolgokat is, amelyeknek mérésére a pénz nem alkalmas. Pedig a tudást csak tudással lehet megmérni, kellőleg értékelni csak az tudja, aki maga is rendelkezik hasonló értékkel. Ha hiányzik ez az értékmérő valakiből, hát akkor hogyan is mérjen? — Az a könyv, amelynek bolti ára 2 P 80 fillér, nem annyit ér. Sokkal többet. Annyit ér, hogy pénzzel nem is lehet mérni ezt az értéket. Annyit ér, amennyit ér írója tehetsége, tudása, szorgalma, szeretete, aggodalma, reménye, öröme. Annyit, amennyi lelki tőkét belefektetett művébe. Sokszor majdnem mindenét belefektette. — Ez a könyvtár, Szolnok város közkönyvtára vagy még jobban szeretném így mondani: Szolnok 40.000 lakosának közös vagyona nem annyit ér, amennyi az 5.600 kötet bolti ára és amennyit nagy áldozatkészséggel az egyesület és a város berendezésbe, felszerelésbe fektetett. Ez a kis könyvtár kifogyhatatlan szellemi kincsek háza, bonyolult és egyszerű értékek piaca. Szívből kívánjuk, hogy e város minden polgára szerezze meg magának azt a valutát, azt az értékmérőt, amellyé) ezt a szellemi vagyont meg tudja mérni, értékelni tudja. Azzal a hittel adjuk át Szolnok város közkönyvtárát rendeltetésének, hogy azzal a szellemi élettel, amelynek központja e kis könyvtár lesz, a nemzet művelődését, tehát erejét, ha igen csekély mértékben is, de növelni fogjuk. A ROTARY AJÁNDÉKA Ezután Jakabffy Guidó, a szolnoki Rotary club titkára szép szavak kíséretében átadta a Könyvtár és Múzeum Egyesületnek a Rotary club által vásárolt ABA-NOVÁKféle reprezentatív festményt, köszönetet mondva az adakozóknak. A KÖNYVTÁR MEGNYITÁSA A lélekemelő közgyűlés után a résztvevők lementek a Városi Bérház szuterénjében levő könyvtár és múzeumi gyűjtőhely helyiségeibe, ahol dr. BALOGH Béla könyvtárigazgató szolgált érdekes és tanulságos magyarázatokkal az érdeklődő közönségnek. (Szolnoki Újság, IX. évf. 132. szám, 1934. november 13., (kedd), 1—2. p.) November 13. /b „— A VÁROSI KÖZKÖNYVTÁR HASZNÁLATI RENDJE. A városi közkönyvtár hétfőtől kezdve nyitva áll a közönség részére. Az olvasóterem nyitva lesz hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután 3-—6 óráig minden érdeklődő részére ideiglenesen díjtalanul. Könyvkölcsönzés (csakis a Szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesület tagjai részére) kedden és csütörtökön délután 3—6 óráig." (Szolnoki Újság, IX. évf. 132. sz., 1934. november 13. (kedd). 3. p.) November 15. /a „— A VÁROSI KÖNYVTÁR ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA. Vasárnap ünnepélyes keretek között nyitották meg a Városi Közkönyvtárat. A megnyitót rendkívüli közgyűlés előzte meg, amelyen Alexander Imre alispán, dr. BALOGH Béla egyet. m. tanár, dr. Tóth Tamás polgármester stb. valamint a Könyvtár és Múzeum Egyesület tagjai is megjelentek. Dr. Tóth Tamás elnöki megnyitójában mindenekelőtt dr. BALOGH Béla egyet. m. tanárnak mondott köszönetet a Városi Könyvtár megszervezése, berendezése és katalogizálása körül kifejtett kitartó és fáradságos munkájáért, majd a nemes adakozóknak tolmácsolta a város köszönetét. Ezután dr. BALOGH Béla ismertette a könyv értékét és célját, beszámolt tevékenységükről és bejelentette, hogy 5.600 drb. könyv áll Szolnok város olvasni, szórakozni és tanulni- vágyó közönségének rendelkezésére. Ezután Jakabffy Guidó, a szolnoki Rotary 431
