Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

talanul végezte dolgát, s így a posta szelleme nyugodtan maradhat a régi. Amint halljuk azonban, csak a tulajdonképpeni posta átköltözése lesz most aktuálissá, mert a távíró és telefon csak november 1-én tudnak átköltözni. Ennek oka, értesülésünk szerint az, hogy roppant komplikált és hosszú időt igénylő munka az új jelzőlámpás központ beszerelése, ami csak november l-re tud elkészülni. A távíró és telefonközpont átszerelésével egyidejűleg a posta a telefon előfizetők mai készülékeit is átcseréli mozgóhorgos készülékekre, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy csak a kagylót kell leemelni és máris jelentkezik a központ. Csengetni nem kell, de nem is lehet rajta. Ott marad azonban a Szabadság-téren a régi postaépület. Most mi történik ezzel? Elsősorban is nem volna szabad a postának azt az épületet elhagyni. Rendkívül fontos közigazgatási érdekek kívánják, hogy a megyeháza, bíróság, stb. hivatal közvetlen közelében ott maradjon egy kis postakirendeltség, ahol nemcsak ezekhez a hivatalokhoz bejáró felek, de az egész Szanda és Scheftsik telep lakossága is elintézheti a postai megbízásait. Másodsorban a postának is érdeke, hogy egy kis posta a régi helyén megmaradjon, mert nagyon jól tudjuk, hogy az emberek mennyire feledékenyek és még igen sokáig a régi megszokások rabjai lesznek és a régi postaépületet keresik majd fel. Márpedig a közüzemnek, mint a postának is, az a hivatása, hogy a közönség érdekeit a legmesszebbmenőleg szolgálja, s így kötelessége a postának, egyéb szempontokat nem is tekintve, a közönség kényelmére is a mai helyen egy mellék postát létesíteni. Az épület további felhasználása csak november után következhet be, mikor az épület nagyrészét elfoglaló távíró- és telefonközpont is átköltözik az új épületbe, de viszont máris kellene cselekedni és legalább tervezni, hogy az üresen maradó postaépületet átadhassuk idején azoknak a kulturális intézményeknek, amik számára a város már elkötelezte magát. így elsősorban aleánylíceum céljaira kellene az épületet átadni, egyelőre csak a legszükségesebb átalakításokkal. A városhoz még mindig semmiféle értesítés ez ügyben nem jött, s így félő, hogy a már most üresen maradó épület szeptemberben még nem állhat az iskola rendelkezésére. Tudomásunk szerint a V á r o s i Z e n e i s k o I a is itt jut állandó helyiséghez. (Szolnoki Újság, VII. évf. 69. sz. 1932. jún. 19. (vasárnap), 2. p.) Július 3. KEDDEN MEGNYÍLT AZ ÚJ POSTAPALOTA Amint már említettük is annak idején, a posta a Baross utcán emelt új épületét június 28-án kívánta elfoglalni, s teljesen új, modern berendezést szállítottak az új postapalotába. D. Kovács István postaigazgató jún. 27-én, hétfőn meghívta a sajtó képviselőit az épületbe és bemutatta az új postát, amely bármilyen nagy városnak is díszére válnék. A modern külső stílust követi egyszerű, praktikus, egyenes vonalaiban a belső berendezés és a tágas, szellős, világos termek, modern, szabályozható ablakok és új színek mindenfelé, szinte jól esnek a szemnek, s a sok cikornya és dísz hiánya emberibbé, közvetlenebbé teszi az épület belsejét. A beosztás során a posta üzleti részei a Baross utcai fronton nyertek elhelyezést, ide a bejárat a Baross utca felől van. A postafiókok és a csomag feladás, kiadás, expedíció a dr. Liebner János utcai frontra került, s a közönség ide a sarok bejáraton keresztül juthat. A postakocsik a dr. Liebner János utca felől járnak be. Az első emeleten lesz a telefon gépberendezés, automatikus számlálók, kapcsolók, telepek stb., s ugyanitt van a szerelő lakása és műhely is. A telefonos kisasszonyok a második emeletre kerültek, ahol mosdóterem, napozó, társalgó szolgálja felüdülésüket a fárasztó szolgálat után. A palotában nyert elhelyezést az igazgató lakása is. Az épületet és összes helyiségeit P. Fehér Péter plébános június 27-én — megnyitás előtt —, magasan szárnyaló beszéd kíséretében felszentelte. (Szolnoki Újság, VII. évf. 74. sz., 1932. július 3. (vasárnap), 2. p.) Október 11. „EZ A KIÁLLÍTÁS IS ÉLŐ TILTAKOZÁS A KIMÚLÁS ELLEN ÉS FÉNYES DOKUMENTUMA A MAGYAR NEMZET ÉLETKÉPESSÉGÉNEK. AZ IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ÉS KIÁLLÍTÁSA SZOLNOKON. Vasárnap f. hó 9-én zajlott le az év egyik legnagyobb művészeti és társadalmi eseménye, az Iparművészeti Társulat díszközgyűlése és reprezentábilis kiállítása Szolnokon. A kiállításra Szolnokra érkezett a társulat fenséges elnöke dr. JÓZSEF FERENC királyi herceg, s rajta kívül a társulat választmánya, s több kiváló előkelőség, akik közül a következőket említjük meg: dr. CZAKÓ Elemér h. államtitkár, báró SZALAY Gábor a posta vezérigazgatója, SZABLYA-FRISCHOUF Ferenc alelnök, SEENGER Béla alelnök, FEJÉR Gyula keresk. miniszteri tanácsos, LIGETI Miklós szobrászművész és neje, SCHOBER József, igazgató, F. KOVÁCS Erzsébet iparmüvésznő, dr. NÁDAI Pál író, MENYHÁRT Miklós építőművész, MEDGYASZAY István egy. magántanár és még igen sokan a fővárosi művészeti élet kitűnőségei közül.... DR. CZAKÓ ELEMÉR ELŐADÁSA Dr CZAKÓ Elemér ny. államtitkár, az Egyetemi Nyomda szolnoki születésű főigazgatója, az Iparművészeti Múzeum volt igazgatója tartott ezután alapos szakértelemre és jártasságra valló, közvetlen és érdekes előadást a múzeumokról általában, különös tekintettel a Szolnokon tervbevett múzeum problémájára. Történeti áttekintésben vázolja a múzeumok kialakulásának és fejlődésének kérdését. A fejedelmi kegyuraság mellett a nép széles rétegei érdeklődésének és pártoló támogatásának éltető melege hívta életre világszerte a múzeumokat. Nemzetnevelő és tanító hatásuk felmérhetetlen értékűvé teszik a múzeumokat, amelyekben ügyes és az élet realitásaihoz alkalmazkodó csoportosítással helyet foglalnak nemcsak a régen letűnt idők emlékei, hanem a közelmúlt és a jelen szellemi és gazdasági életének minden megörökítésre és 418