Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

míg újra létrehoztam a már meglazult kapcsolatokat. Vég­re megszereztem a szükséges összeköttetéseket, melyek segítségével hozzájuthatok a külföldi szakirodalomhoz. Évekig kellett foglalkoznom az embertan egész terüle­tével, míg lehetővé vált számomra, hogy önálló munkás­ságot is folytathassak. Kis antropológiai laboratóriumot rendeztem be. A mű­szerek nagy része sajátom, egy részének beszerzéséhez a Nm.VK. Minisztérium is hozzájárult a testneveléssel összefüggő tudományos kérdések tanulmányozására kiu­talt segélyével. 1923-ban a Bartucz Lajos szerkesztésével megindult Antropológiai Füzetek munkatársa lettem. Sajnos, az egyetlen magyar antropológiai folyóiratot, melynek ide­gen nyelvű melléklete egyedül képviselte a hazai ember­tant külföldön, anyagi támogatás hiányában 1928-ban kénytelenek voltunk megszüntetni. A középiskolai reform idején némi reményünk volt az embertan tanításának a középiskolába való bevezetésére. Erről a tárgyról a Néprajzi Társaság azóta megszűnt em­bertani szakosztályának ülésén tartottam előadást (1924). 1929 óta minden évben antropológiai vizsgálatot vég­zek középiskolai tanulókon, különös tekintettel az ifjúság testi fejlődésére és testi nevelésére. Vizsgálati anyagom­nak legnagyobb részét még nem tudtam feldolgozni nagy elfoglaltságom miatt. 1931 óta az ujjak bőrlécrendszerével is foglalkozom az Orsz. Bűnügyi Nyilvántartó daktilosz­kópiai osztályának ujjnyomatai alapján. Vizsgálataim részben folyamatban, részben feldolgozás alatt vannak. 15 éve gyűjtöm és tanulmányozom a magyarságra és a rokon népekre vonatkozó antropológiai irodalmat. 1932-ben dolgozatom jelent meg az Anthropologischer Anzeigerben. Ugyanekkor a Gesellschaft für Physische Anthropologie (most Deutsche Gesellschaft für Rassen­forschung) tagjává választott. Majd a Biological Abstract munkatársa lettem. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság 1935-ben levelező, majd rendes tagjává válasz­tott. 1934-ben magántanári képesítést nyertem az antropo­lógiából a debreceni M.Kir. Tisza István Tudományegye­tem bölcsészettudományi karán. Magántanári próbaelő­adásom tárgya volt: Az ujjak bőrlécrendszerének fejlődés­történeti és rasszantropológiai jelentősége. Az 1934—35. tanévtől kezdve minden félévben tartot­tam előadást, mostani félévem a tizenegyedik. Hetenkénti utazásom Debrecenbe anyagi áldozattal jár, mert magán­tanári tiszteletdíjam költségeim felét sem fedezi. A debre­ceni egyetem állattani intézetében didaktikai célból kis antropológiai gyűjteményt hoztam össze. Előadásaim ki­terjednek az embertan egész területére. Eddig a következő kollégiumokat tartottam: Bevezetés az embertanba. Antro­pológia. Csonttan. Koponyatan. Az emberi test külső alak­tana (Somatologia). A bőr és haj, tekintettel az életkorbeli, nemi és faji különbségekre. Anthropometria, tekintettel a fejlődésre, a nemi és faji különbségekre. Az ember helye a természetben. A Föld emberfajtái és népeinek faji össze­tétele. A magyarság antropológiája. A gyermek testi fejlő­dése (pedagógiai antropológia). Előadásaimban nagy súlyt vetek a tanárképzésre. Mint 20 éve működő középiskolai tanár és 1937 óta a debreceni tankerület természetrajzi tanulmányi felügyelője jól isme­rem a középiskolai természetrajztanárok igényeit, de em­bertani képzésük hiányait is. Meggyőződésem szerint a biológia gimnáziumi tanárának szakműveltségéből semmi esetre sem szabad hiányozni az életszemlélet antropológiai elemeinek. Az új középiskolai tanterv különben is több alkalmat nyújt embertani ismeretek tanítására. A földrajz szakos középiskolai tanárok nem nélkülözhetik az ember­fajták testi sajátosságainak, különösen Eurázia és minde­nekelőtt Magyarország rasszantropológiájának bizonyos fokú ismeretét. A középiskolai földrajz tananyagában gyakran nyílik alkalom az emberfajták fizikai jellemvoná­sainak tárgyalására. A fajiság kérdéseivel szemben a törté­nész sem állhat érdektelenül. Egyre növekvő jelentőséget nyer az antropológiai tudás az orvostudományokban is. A modern orvos szakművelt­ségének nélkülözhetetlen eleme az antropológia eredmé­nyeinek ismerete. Az alkattan, örökléstan és eugenetika csak antropológiai szaktudás alapján művelhető. A debre­ceni egyetem orvostudományi karának tanárai fontosnak tartják, hogy az orvosképzésből ne hiányozzanak az antro­pológia elemei. Az 1938—39-es tanév óta a debreceni egyetem orvoskarán (az anatómiai intézetben) is tartok antropológiai előadásokat — a kar kívánsága szerint — minden tanév első felében (a f. tanévben másodízben). Jankovich professzor a másodéves orvostanhallgatóknak kötelezővé tette az antropológia hallgatását. Medikus hallgatóim nagyobb része önkéntes kollokválással bizo­nyította be, hogy előadásaimat eredménnyel hallgatta. Pályám legfontosabb céljának tekintem, hogy Debre­cenben a tanárképzés és orvosképzés terén hasznos mun­kát végezzek. Embertani tárgyú dolgozataim, cikkeim és ismerteté­seim az Anthropologischer Anzeiger-ben, az Antropoló­giai Füzetekben, a Természettudományi Közlönyben, a Természettud. Közi. Pótfüzeteiben, a Debreceni Szemlé­ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsg. Vándorgy. munkálataiban, a Tanáregyesületi Közlönyben, a Pedagó­giai Szemináriumban, a Búvárban, a Testnevelésben és a Sportorvosban jelentek meg. Tudományos munkásságomat igen erősen korlátozza nagy hivatali elfoglaltságom. A pályát szerető gimnáziumi tanár csaknem teljes munkaerejét a tanításnak, nevelésnek és szaktárgyainak kénytelen szentelni. Feladatai vannak a város kulturális életében is. Mint középiskolai tanár kötelességemnek tartottam Szolnoknak és környékének földrajzával, történelmé­vel és pusztuló régészeti emlékeivel is foglalkozni. 1927-ben a Földrajzi Társaság szolnoki vándorgyűlése alkalmából földrajzi kiállítást rendeztem. Régészeti leletekkel, okmányokkal, könyvekkel, térképekkel, raj­zokkal, grafikonokkal és ismertető leírásokkal mutat­tam be Szolnok földtani viszonyait, földrajzi helyzetét, őskorát, történelmét, mai gazdasági életét és művelt­ségi állapotát. 1928-tól munkásságot fejtettem ki a Földr. Társ. Didaktikai Szakosztályában is mint a szakosztály titkára, majd választmányi tagja és az Ifjúság és Élet c. ifjúsági folyóirat munkatársa és újabban szerkesztőbi­zottsági tagja. Választmányi tagja lettem a szolnoki 407

Next

/
Thumbnails
Contents