Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

Kovásznay, Boronkay mellett Szulykovszky, Klobusiczky, Orosz, Viczmándy, Okolicsányi, Wladár)?

2 Ekkor Kisazaron is élhettek magyarok, mert Szabó Zsigmond vicehadnagy odavaló volt. A szinnai Tsepregi Ádám magyar, Tsernitska András viszont szlovák lehetett. Az alábbiakban néhány zempléni településről bevonult katonák nemzetiségi hovatartozását kívánjuk megadni. A „Tót", „Orosz" családneveket minden esetben szlováknak illetve ruszinnak vettük. Ha a keresztnév szlávos hangzású volt, vagy magyar írású, de szlávban gyakoribb (György, Pál, András, Máté = Juraj, Pavol, Andrej, Matko stb.) akkor szintén így jártunk el. Elképzelhető ezért a szlovákok enyhe túlbecslése, a magyar és ruszin nevek számának alábecslése mellett.

33 Ennek oka az, hogy igyekeztünk azokat a neveket is egyértelműen besorolni, melyek egyformán tartozhattak magyar vagy szlovák, illetve ruszin vagy szlovák anyanyelvű személyhez. Fontos hangsúlyozni, hogy viselt név eredete nem azonos a nemzetiséggel, a személyek nemzeti öntudatával

34 — ez utóbbi nem is értelmezhető a 19. századi modern nemzet-fogalom kialakulása előtt. Az adatokat — melyek csak tájékoztató jellegűek — érdemes összevetni a Fényes E. összeírása alapján készült térképpel. (1. ábra)(l. táblázat.) Körülbelül 45—50 településen történt valamilyen etnikai jellegű változás 130 év alatt Fényes E. összeírásának korára, és a felsorolásban összesen 80 helynév szerepelt. Ez mindenképpen jelentős szám. A nevek tanúsága szerint Deregnyő, Hardicsa, Füzessér és Abara vegyes lakosságú településből döntően magyarrá vált, Miglész és Kozma magyarból ruszin-magyar településsé, Szalók magyarból ruszinná, Czéke, Gálszécs, Kiscséb, Nagycséb, Nagyazar magyarból vegyes szlovák-ruszinná, Bánóc, Volya, Kelecsény, Varannó és Tussá magyarból szlovákká vált. Ruszin-szlovák viszonylatban három település inkább ruszin 32 Udvari I. — Takács P. 1995. alapján. 33 Ez főleg vegyes lakosságú falvakban jelentett problémát. A nevek minősítése során Szabói, (i.m.: 5—17.) módszerét követtük, eltekintve attól, hogy a bizonytalan eredetű neveket valamelyik szláv népcsoporthoz soroltuk. 34 Pctcr RalkoS, Ila B., Róna-Tas A., Romsics I. is hasonló nézeteket képvisel. 35 Tamás E. szóhasználata. (Zemplén vármegye népessége a XVIII—

XIX. században. In: Zemplén népessége, települései. Sárospatak, 1999. 369. Szcrk.: Dr. Tamás Edit, 265—298.). 36 Tamás E. 266. p. Bonyolítja a problémát, hogy a tót nyelv a régi magyar nyelvben egyszerűen szlávot (sőt eredetileg valamelyik germán népet v.ö. tcut-dcutsch) jelentett. Tótkomlós neve a szlovák evangélikus telepesekre utal, de Tótszentmárton lakói Baranyában katolikus horvátok voltak (Sasvári L. 20. p.). Éppen ezért gyakran találkozni a mai szakirodalomban ilyen esetben a „szláv" megnevezéssel. Mi igyekeztünk ezt a „ruszin és szlovák" kifejezéssel feloldani, de sok esetben ez sem megoldás. A két szláv nyelv annyira hasonló, hogy olykor egy adott település lakói sem tudták magukat egyértelműen valamelyik „modern" nemzeti-nemzetiségi kategóriába sorolni. Észak-Magyarországon ugyanis a szlávok gyakran a „tót" megnevezést használták anyanyelvükre, ami viszont egyaránt jelenthetett szlovákot és ruszint is. Ezért is fordulhat elő, hogy egyes falvak 10 évenként változtatják nemzetiségi hovatartozásukat a ruszin és szlovák megnevezés között. Fényes E. viszont egyértelműen elkülöníti a tót (szlovák) és orosz (ruszin) népet. Ez azért látszik problémásnak, mert így görög katolikus szlovák falvakkal is találkozunk. Grugóc esetében (Göröginye fii.) Fényes E. csak a „tótot" jelleget öltött. A szlovákok különösen a magyar-szlovák vegyes lakosságú falvakban törtek előre, a ruszinok a vegyes szlovák-magyar-ruszin falvakban (Bodzásújlak, Szuha). Úgy tűnik, a mezővárosi magyarság vagy túlreprezentált volt Rákóczi seregében, vagy nem tolódtak még el az etnikai arányok a városokban a szlávok javára a vegyes lakosságú „átmeneti"

35 zónában. Figyelemre méltó viszont a megnövekedett számú ruszin lakosság. A ruszinok és a szlovákok elkülönítése elég nehéz, hiszen a szlovákok a szomszédos szláv nyelvekbe kiterjedt átmeneti nyelvjárási peremterületek formájában szinte észrevétlenül olvadnak bele.

36 Az 1720-as népösszeírás adatait ACSÁDY I. dolgozta fel.

37 Bár sok kritika érte az 1715-ös és 1720-as összeírást a lakosság számának alábecslése miatt, mégis pontosabb, mint az előbbi források. 1715-ben 212, 1720-ban 210 szláv többségű település volt egész Zemplén megyében. Szláv többségű, de magyarral vegyes 80-84 település, 45—43 település magyar többségű, de szlávok által is lakott, míg tiszta magyar volt 75-90 település.

38 Az 1772—1773-as úrbéri kérdőívezés során 108 magyar 150 szlovák és 149 ruszin nyelvű települést mutattak ki,

39 ami jelentős szláv expanzióra és a magyarság visszaszorulására utal. Mivel általában szerepelt a kérdésekre választ adók neve, néhány település esetében itt is elvégeztük a nevek eredetének vizsgálatát, mellékelve a Lexicon locorumban található bejegyzést a településen használt nyelvről

40 (2. táblázat).

41 34 — véletlenszerűen kiválasztott, de a nyelvi érintkezés zónájába eső — települést megvizsgálva, körülbelül 13-14 esetben figyelhető meg a komolyabb változás (egy etnikai csoport eltűnése, arányok megfordulása, új csoport feltűnése). Némi kétséget ébreszt a módszerek hatékonynevezi meg etnikumként, de a vallási adatok szerint 76 római és 70 görög katolikus lakott a faluban. Vagy a görög katolikusok is szlováknak vallották magukat, vagy hibásak az adatok. A görög katolikus szlovákok tényleges léte kétséges, bár Sasvári L. szerint elképzelhető, és pontosan az asszimiláció egyik első fokát látja benne: eredendően ruszinoknak tételezve fel őket, akik még ragaszkodnak vallásukhoz, de a nyelvi különbségek csekélysége miatt már a környező szlovák falvakhoz kezdtek asszimilálódni. 37 Acsády Ignác: 1896. 38 Tamás E. 272. 39 Takács P. — Udvari I. 1995. 15—16. Bár a kérdezőbiztosok válaszaira csak 21 településen hangzott a válasz ruszinul, a Lexicon locorum ennél jóval több települést tüntet fel. 40 Takács P. — Udvari I. munkája alapján, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kérdőívcin szereplő személyek nevének felhasználásával. Mivel jóval kevesebb név szerepelt, mint 1704 esetében (átlagban 4—6), így meghagytuk a „bizonytalan eredetű" kategóriát. Kevés adat esetében ugyanis a minősítés óhatatlanul súlyosabb torzulásokhoz vezet. A kategóriák továbbra is inkább a név eredetéről, mintsem viselője etnikai hovatartozásáról árulkodnak. Az itt feltüntetett települések kiválasztásban a nevek azonosíthatósága játszotta a fő szerepet. 41 Példaként álljon itt néhány szlovák település elöljáróinak névsora 1773-ból: Butka (Buda Palyo, Ferenc János, Polyakovszki Onda, Guba Jankó, Abaray Jankó, Bubcnko Gyuri, Csurma Pavol), Bosnyica (Nycmccz Gyurka, Szabó Jankó, Holyan Pavol, Pataki Mihály), Málca (Bcrtus János, Hrubi János, Komar János, Hubar Lukats, Balogh János). Mint látható, akad magyaros csengésű név is közöttük. 364