Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Örsi Julianna: Az Alföld társadalmának átalakulása a XX-XXI. század fordulóján
emelte gazdaságosabb méretűre birtokát. Létszámuk a kisfalvakban a legnagyobb. Őket nevezhetnénk „maradóknak" d) A negyedik csoportot a helyi társadalom leginnovatívabb rétege alkotja. A rendszerváltásnak ők az igazi nyertesei. Jellemző rájuk, hogy meglévő anyagi, szellemi és kapcsolati tőkéjükre építve bátran belevágtak új magángazdaságuk kiépítésébe. Általában a korábbi közös gazdaságok irányítói, szakemberei voltak. Belőlük lettek a mezőgazdasági vállalkozók. Gazdálkodásuk nem a hagyományokra épült. Felsőfokú képzettségük révén megszerzett korszerű ismereteiknek, tájékozottságuknak és új iránti fogékonyságuknak nagy szerepe volt az életképes magángazdaságuk kialakításában. Kisfalvakban 1 -3 a számuk. Egy, a keleti határrészt vizsgáló tanulmányból kiderül, hogy még a kistérség központokban (melyek városi rangú települések) sem haladja meg a számuk a 15—25 főt. 14 A legtőkeerősebbek ebből a csoportból kft.-vé fejlesztették gazdaságukat. Különösen a közös gazdaságok ezen típusára jellemző, hogy egy termékre specializálódott (zöldség, gyümölcs, szarvasmarha, élelmiszerfeldolgozás). Bátran élnek az állami támogatások lehetőségével. Ők alkotják ma a helyi társadalom „haladók"-nak nevezhető rétegét. A helyi társadalom azonban még erős mozgásban van. A társadalmi rétegképződés még nem fejeződött be. Erre utal a KSH országos mezőgazdasági felmérése is. 15 2000 óta az egyéni gazdaságok száma 20%-kal (ami 200 ezer egyéni gazdaság megszűnését jelenti három év alatt), a gazdasági szervezetek száma 7%-kal csökkent. 2003-ban 7800 szervezet jogi személy és 766 ezer háztartás (család) végez mezőgazdasági tevékenységet Magyarországon. A gazdaságok egyre inkább szakosodnak valamilyen termék előállítására. A birtokstruktúrára a koncentrálódás jellemző. Csak a nagyobb gazdaságok tudják megőrizni életképességüket. A mezőgazdasági munkát főleg férfiak végzik. Az elöregedés is jellemző tendencia. 16 III. A mezőgazdasági családok jellemzői az ezredfordulón Az évezredfordulón lezajlott rendszerváltás kihatással van a családok életére, működésére. Anélkül, hogy a lokális közösségek egészét bemutatnánk itt, most csak a mezőgazdasággal kapcsolatban lévő családokra jellemző jegyeket soroljuk fel. 17 a) A legéletképesebb családok azok, akik a kárpótlás során tudtak akkora családi birtokot szerezni, amelyen rentábilis termelést sikerült megvalósítaniuk. A családi gazdaság működése ott bizonyult legsikeresebbnek, ahol az államszocialista korszakban szakszövetkezetek vagy háztáji gazdaságok révén specializálódtak egyes termékek 14 Lásd részletesebben: MEZŐ Barna 2001. 15 KSH Mezőgazdasági felmerés, 2003. december 16 Magyar Rádió Online illetve 84285 részlet Juhász Zsolt és Bánkúti Gábor írásából 340 előállítására (a Duna—Tisza közén a szőlőtermesztés, a Dél-Alföldön a zöldségtermesztés, a Nagykunságban a sertéshizlalás stb.). 18 Ezekben a családokban ez előző évtizedekben a családi munkából összegyűjtött pénz és az idősebb generációtól örökölt tulajdonszerzési lehetőség, a gazdálkodási ismeretek (gyakorlat) járult hozzá a talpon maradáshoz. Itt az idős generáció tekintélye nőtt a fiatalok szemében. A szülők gyermekeiket is a mezőgazdaságban maradásra inspirálják. A befektetések is az ifjú korosztály gazdálkodásának megalapozását célozzák. Családi birtokaikat sokszor kiegészítik bérleménnyel. A továbbiakban azon családok jövője látszik a legbiztosabbnak, ahol erre a családi tőkére építve a fiatalok felsőfokú mezőgazdasági ismereteket szereznek, és vállalják a magángazdaságok továbbvitelét. Családi munkaszervezetükben, életvitelükben közelebb állnak a hagyományos parasztcsalád sajátosságaihoz. A parasztpolgárosodás folyamata itt előre jelezhető. b) Ugyancsak sikeresek azok a családok, ahol a családfő az államszocialista korszakban mezőgazdasági végzettséget szerezve vezetői, középvezetői státuszba került egyegy szövetkezetnél, állami gazdaságnál. E szektor átalakításánál szerzett tulajdon és szakismeretei hozzásegítették, hogy belefogjon Kft., Bt. alakításába magával vive korábbi beosztottjai egy részét. Itt nem szükségszerű, hogy a család idős generációjára támaszkodnak. Nagyobb szerepe van az innovációban a kapcsolati tőkének és az állami támogatási rendszer ismeretének. Felnövekvő gyermekei már nem kizárólag a mezőgazdasági szektorban gondolkodnak mint leendő vállalkozók. E családtípus legfőbb jellemzője az eredményes gazdálkodási mutatók követése. Az individualizálódásra való hajlam itt a legerősebb. A polgári életvitel itt következik be leghamarabb. c) Az őstermeléssel foglalkozó családok állnak legközelebb a hagyományos parasztcsaládok életviteléhez. A gazdálkodás alapját képezi a családi örökséghez közvetett úton való hozzájutás (kárpótlás). Az ismereteket is a hagyományból, átvett tapasztalatból merítik. Gyakran a nyugdíjas korosztályhoz tartoznak, vagy más szektorban vannak főállásban. Gazdálkodásuk eredményeként elsősorban önellátók. Ezen családok felnövekvő nemzedéke nem tekinti egyértelműen sikeresnek szülei tevékenységét, így az nem is jelent számára követendő példát. d) Az egykori téeszparasztok, mezőgazdasági dolgozók azon rétege, amely korábban nem kötődött földtulajdonhoz, a kárpótlás lehetőségét sem használta ki. A juttatott 20 aranykoronás földön is hamar túladott. Ameddig a szövetkezet életképes volt, ott maradt dolgozóként. A valójában betanított vagy segédmunkás minőségben dolgozó alkalmazott a rendszerváltást nagy veszteségként élte meg. Bizonytalanná vált a saját és a családja élete. Sokan közülük egészségügyi problémák miatt leszázalékoltalak magukat. Közülük kerül ki az ingázó fekete munkások, „alkalmizók" egy része. A megélhetési stratégiájukban a 17 A téma részletes kifejtését lásd: ÖRSI Juliann 2002. 18 Ezt mutatják Szilágyi Miklós és kutatócsoportjának projekteredményei is. SZILÁGYI Miklós 2002.
