Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Erostyák Zoltán András-Kovács Júlia: Szexuális viselkedés a szentetomyai cigány közösségben

ezen sztereotípiák szerint ismerik, vagy árnyaltabb képet kaphatunk róluk a megkérdezett nem cigány közösségben. A kérdőívek válaszainak kiértékelése után az állapítható meg, hogy néhány „jellegzetes" megjegyzés ellenére viszonylag helyes kép él a cigányságot körülvevő emberekben a közösség szexuális életéről, annak ellenére, hogy sem rokoni, sem más kapcsolatban nem állnak velük. A kérdések a szexuális életmódra, szokásokra, a hygéniára és a fogamzásgátlásra vonatkoztak. A első kérdéskör a szexuális kapcsolatok kialakításának témakörét célozta meg, hogy kivel alakítanak ki kapcsolatot, milyen módon és ezeket milyen tényezők befolyásolják. A válaszok alapján az derült ki, hogy a megkérdezettek nagyobb százaléka (64%) elképzelhetetlennek tartja a cigány és nem cigány közötti nemi kapcsolatot, többségük szerint a cigányok leányszöktetéssel szereznek maguknak asszonyt, 90%-uk a szerelmet adta meg, mint párkapcsolat-kialakító tényezőt, szintén a válaszolók nagyobb százaléka mondott igent a cigány házasságok tartósságára vonatkozóan. Érdekes volt, hogy a megkérdezettek 82%-a szerint az általuk ismert cigányközösségben előfordul a rokonok közötti nemi kapcsolat, melyeket ők az unokatestvérek szintjén határoztak meg. A második kérdéskör a nemi életre vonatkozott, beleértve a szüzesség elvesztését, illetve nemi élet gyakoriságát, valamint a „megcsalást" és „megcsalatást". A válaszok 70%-ában azzal találkozhatunk, hogy a szüzesség elvesztését a válaszadók 10-13 éves életkor közé teszik, s a lányokat nevezték meg, mint akik hamarabb kezdik meg nemi életüket, a fiúk esetében 14 éves kort határoztak meg. A nemi élet rendszerességére irányuló kérdésre a 68% válaszolta azt, hogy igen gyakori (naponta, de legalább heti 4-5 alkalommal), a kevesebbet meghatározók is legalább heti 3-4 alkalmat határoztak meg. A félrelépésre vonatkozó kérdésre 100%-os válaszként az igent kaptuk, 80% esetében a férfiakat adták meg a félrelépő félként, a többiek esetében mindkét fél szerepelt a válaszok között. A gyakoriságra vonatkozóan az derült ki, hogy igen gyakran lépnek félre a férfiak, („amikor csak tehetik", „fűvelfával", „ez van a vérükben"). Egy válaszadó esetében találkoztunk azzal, hogy a félrelépés formája és gyakorisága nem különbözik a magyarokétól, arra kérdésre, hogy miért gyakori a félrelépés azt válaszolták, hogy nincsenek törvényes házasságban, így nincsenek kötelezettségeik, valamint azt a sztereotip választ kaptuk, hogy az ösztöneik, vérük és szabados erkölcseik hajtják őket ebbe. A nemi életüket a megkérdezettek 100%-a szerint nem befolyásolja vallási tilalom, vagy más tabu, bár azt hozzátették, Bishop, Clifford 1996 Szex, szerelem, szentség, Budapest Daróczi Ágnes 1993 A cigány közösségek értékrendje. In: Barna Gábor (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 1., Salgótarján, 13-18. Erdős Kamill hogy talán régebben lehettek ilyen befolyásoló szabályok, de ezek mostanra teljesen elhaltak. Szerintük a cigányok terjesen elutasítják a homoszexualitást, sőt néhányan még azt is hozzátették, hogy ez hagyományaikból ered. A harmadik kérdéscsoport a hygéniára és a fogamzásgátlók ismeretére vonatkozott. A megkérdezettek 95%> szerint a cigányok ápolatlanok („koszosak") és ez a nemi érintkezéskor sincs másképp, szerintük ez igénytelenségükből fakad. Ez a tulajdonságuk miatt a válaszolók szerint nagy a nemi betegségek száma a közösségben (de az AIDS-et kizárták, mivel nincs közöttük homoszexuális). A válaszok 73%-ában találkoztunk azzal, hogy a cigányoknak nincsenek szexuális ismereteik, mert tudatlanok és nem cél az örömszerzés különböző módozatának ismerete közöttük. A fogamzásgátlásról már talán hallottak, de nem gyakorolják, mert részben nem ismerik őket, valamint nincs rá pénzük, de leginkább a hagyományaikból adódóan nem használják őket. A válaszokat vizsgálva körvonalazódott a „mi magyarok — ők, a cigányok" elkülönülése, a cigány hagyományos viselkedési formák ismeretének hiánya, illetve az elzárkózás. Ennek ellenére a cigány közösség viszonyait, nemi, szexuális megnyilvánulásaikat elég jól ismerik. Ezek az ismeretek a kényszerű együttélésből származó ismerősi, szomszédi, illetve tanár-diák kapcsolatból származnak. A viselkedési formák háttere, a cigány közösség mozgatórugói nem ismertek számukra, a szokáselemeket nem saját közegükben értelmezik és értékelik, hanem az ő értékrendszerük szerint interpretálják ezeket, s véleményem szerint ez a sztereotip gondolkodás kialakulásának oka. Természetesen ezek a viselkedési formák különbözősége a cigányok számára is szembeötlők, s ők maguk sem fogadják el a „magyar szokásokat", bár a „hivatalos személyek" számára igyekeznek ezt mutatni. Az eltérő kultúrákról, a „másikról" kialakított sztereotip gondolkodás tulajdonképpen egyidős az emberi kultúra fejlődésével, miközben mindegyik igyekszik önmagát mintának, magasabb fokúnak, életrevalóbbnak meghatározni. A cigány—nem cigány kultúrák közötti különbözőségek és ezek megítélése is ebbe a körbe tartozik. Hiszen azt kevesen tudják, hogy a cigányoknak is megvan a gazhó-tipológiája, melynek megismerése, illetve feloldása közelíthet kultúra-közi problémák leküzdéséhez. A cigány nem „nemes vadember", de nem is a paraszti kultúra későn fejlett mostoha gyermeke. Egyszerűen csak cigány, s nekünk ezt ennek megfelelően kell kezelnünk a kutatásaink során. Devlesa mukhas tumen! (Istennel hagyunk Benneteket!) 1979 A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon., Gyula Gecrtz, Clifford 2001 Az értelmezés hatalma, Budapest Görög Veronika 1993 A megvetés természetrajza. In: Barna Gábor (szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 1., Salgótarján, 98-118. IRODALOM 298