Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Erostyák Zoltán András-Kovács Júlia: Szexuális viselkedés a szentetomyai cigány közösségben

családokon belül, amelyben a nők bizonyos alávetett szerepet kapnak. Az átlagostól eltérő nemi identitás kialakulása ebben a közösségben nem jellemző, (homoszexualitás) Nem is bontakozhatna ki, mivel nagyon erős a közösség kontrollja, ez pedig kizár magából minden "normálistól eltérő, nem normális" (a közösség tagjainak megfogalmazása) elemet. A kizárás nem jelent feltétlenül kiközösítést, de ítéletet, véleményt biztos. A beteges szexuális viselkedés (pedojília, nekrofiliá) előfordulása esetén az elkövetőnek igen súlyos büntetéssel kell számolnia. A börtönben is, azonkívül saját családja körében, valamint a közösségben is. Párkapcsolat létesítése Minden ember életében eljön az időszak, mikor szeretné valakivel megosztani az életét, azzal, aki jóban és rosszban mellette áll. Kiválasztani azt a társat, aki szexuálisan és az élet más területén is illik hozzá. Az emberi kapcsolatok között a szerelmi kapcsolatok a bonyolultabbak, de ugyanakkor az egyszerűbbek, ha azt tekintjük, hogy ezeket hormonok és biokémiai folyamatok, nem pedig a józan ész irányítja. Bizonyos keretet, formát ad ennek is, — mint mindennek az életben — a hagyomány, egy közösségben létező szokásvilág. „A cigányok egymást mások, még cigányok előtt sem csókolják meg." — írja Mészáros György.

22 A cigány közösségben való tartózkodásom alatt egyszer sem láttam, hogy egy fiú megcsókolt volna egy lányt, megfogta volna a kezét, átölelte volna, vagy bármi jelét mutatta volna iránta érzett szerelmének, hogy ez fordítva a lányok sem mutatják ezt. Semmi jelét nem látjuk az egymás iránt érzett szerelemnek, vagy vonzódásnak a házasok, vagy élettársi kapcsolatban élők között sem. „Az érzelmek kibontakozását senki sem figyelheti meg, egymás iránt semmilyen figyelmességet nem árulnak el. Nem szokás a cigányoknál a karonfogás, vagy egymás kezének megfogása sem."

23 Ha egy fiú megpróbált is játékosan, incselkedve közeledni a lányhoz, az durván, erőszakosan elutasította. Arra a kérdésemre, hogy miért, azt felelte, hogy az nagy illetlenség lenne, meg hogy az a cigányoknál nem szokás. Látjuk tehát, hogy a neveltetés, a gyermekkorban látott minták nyomot hagynak a felnőttkori magatartáson is, ez a folyamat pedig így zajlik le generációkon keresztül. A párok egymás társaságát csak négyszemközt élvezhetik igazán. A szülők, após, anyós előtt is tilos az „illetlen viselkedés". A nők eleve nem kezdeményeznek semmiféle közeledést. Különösen akkor nem, ha ezt mások is látnák. Ha egy fiú és egy lány kapcsolata a közösség előtt nyilvánvalóvá válik, onnantól kezdve érdeklődés kíséri a sorsukat, hogy tartós lesz-e az együttlét, vagy sem. 22 Mészáros 1984. 61. 23 Kársai 1994b. 124. Párválasztás-házasság „Ha egy cigánylány teherbe esik és gyereket szül, ettől kezdve a férfi a férjének tekintendő hivatalos esküvő nélkül is."

24 Tapasztalataim szerint az a pár tartozik össze igazán, hivatalosan is a közösség szemében, akiknek gyereke születik. Ott laknak, annál a rokonnál, amelyik helyet tud szorítani az ifjú pár számára. A gyermek gondozásában részt vesz az egész közösség, segítik a fiatal anyát. „Sokszor látni, hogy egy egészen fiatal lánynak gyereke van. Egyesek megszólják, holott ezt nem tennék, ha tudnák, hogy a cigánylányok nemileg kb. 3-4 évvel korábban érnek, mint a nem cigány társaik."

25 A fiatal jelzőt itt pontosabban be kell határolni. Ha megfigyeljük, a lányok átlagban 16-17 évesen szülik első gyermeküket, utána folyamatosan, mondhatni évente, kétévente egyet. Ha szociális helyzetüket megnézzük, összefüggést fedezhetünk fel az iskola elhagyása és a gyerekszülés között. A párválasztás időpontja arra a korra esik, mikor a lányok iskolába járnak, ami ebben az esetben a helyi szakiskola, vagy az általános iskola elvégzése után nem is tanulnak tovább. Utóbbi esetben a gyerek 18 éves koráig konfliktusok vannak a hatóságokkal is. Mikor kiderül, hogy a lány terhes, nem megy többé iskolába, a „férje" mellett a helye. A házasság szónak a cigány közösségekben más jelentése van, mint a nemcigány lakosság körében. A házaséletnek ma már a hivatalos esküvő a lakodalom nem feltétele. Több asszony is elmondta, hogy elég, ha csak úgy összeállnak, a lakodalomra fölösleges pénzt költeni, meg hát nincs is nekik rá való. A lényeg, hogy a közösség együtt lássa a párt, ettől kezdve a házasság érvényes. A régi szokás, a lányszöktetés mára már elvesztette valódi szöktetés jellegét, mikor a fiú a szülők tudta nélkül, teljes titokban éjszaka vitte el a lányt, azután pedig a szülők és bátyjai érte mentek, megverték, majd elfogadták a kapcsolatot házasságnak. Egyik beszélgetésünk alkalmával egy asszony elmesélte, hogy őt bizony megszöktették, majd a szülei érte mentek, az apja megverte, de ő akkor sem volt hajlandó hazamenni. Manapság a lányszöktetés inkább az összeköltözésre utal, mint a szökésre, és a szülők is egyre gyakrabban tudnak róla. A lányból ezután asszony lesz, a közösség is asszonyként tekinti, akinek feladatai vannak, de mindenekelőtt kötelességei. A vegyes házasság nem gyakori a közösségben, a legtöbben ma is furcsán néznek arra, aki „összeáll egy gazhoval". Találunk ugyan rá példát, hogy egy cigány nő magyar férfihoz ment, de erről a kapcsolatról is csak rossz véleményt lehet hallani: „Az magyarhoz ment, az ő dolga, de az a magyar nem ér semmit, nem cigány módra él." (ami nemcsak azt jelenti, hogy nem jár lopni, hanem nem vesz részt tevékenyen a közösségi életben). Ennél fogva a cigány nő elvesztette a cigány közösségben elfoglalt szerepét, többé sem ide, sem oda nem tartozik. A férj sem tudott igazán beilleszkedni a cigány közösségbe Ahogyan érzelmeiket sem mutatják ki, a cigányok házaséletüket is a kívülállóktól elzárva élik. Ez nem csak a 24 Szirtesi 1998. 17. 25 Szirtesi 1998. 17. 296