Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Erostyák Zoltán András-Kovács Júlia: Szexuális viselkedés a szentetomyai cigány közösségben

EROSTYAK ZOLTÁN ANDRAS-KOVACS JÚLIA SZEXUÁLIS VISELKEDÉS A SZENTETORNYAI CIGÁNY KÖZÖSSÉGBEN A szentetornyai cigány közösség Kutatási témánk a szentetornyai oláhcigány közösség szexuális életére, illetve az erre irányuló viselkedési formákra vonatkozott. A cigány férfi és a cigány nő genrefigurája a mellettük élők körében a szexuális túlfűtöttséget és az ennek kielégítésére vonatkozó rafináltságot jelképezte.

1 Fontosnak tartottuk a környezetükben élő nem cigány lakosságot is megkérdezni, annak kiderítésének érdekében, hogy a cigányok belső viszonyai, törvényei mennyire ismertek közöttük. A kérdőíves módszer csak a gazho (nem cigány) közegben volt használható, a cigány közösségben hamis képet kaptunk volna az együttélőmegfigyelő kutatási módszerek nélkül. A közösségbe 2002. decemberben kerültünk be aktívan, elfogadtatásunk mértékét mutatja, hogy 2003. augusztusban az egyik család újszülött gyermekük számára keresztszülőkké választott minket. A kutatás magyar és cigány nyelven zajlott, hiszen mint majd kiderül több fogalom is csak cigány közegben érthető. Szentetornya Békés megye délnyugati részén található, 1946. január 1. óta Orosháza város része. A két település mesterséges „házassága" nem hozta meg a várt utódot, hiszen a településrészek lakossága még mindig elkülönülten kezeli a egymást. Ennek megfelelően határolódik el a cigány lakosság is a két településrész között. Az orosházi cigányok zöme romungro, illetve dudumeshtyi, míg a szentetornyaiak szegényebb oláhcigányok, nagyobb részük churár, illetve cerhár, dirzar családból származik.

2 Kiegészítve az eddigi osztályozást saját kutatásaimmal, néhány család esetében beszélhetünk kherár, illetve gurvár rokonságról is. Egyes cigány családok Szentetornyán a cerhár törzsből savuleshtyinek, valamint gunestyinek határozzák meg magukat {„Savulestyi thaj gunestyi sam"). Betelepedésük a mai Románia felől indult el a 20. sz. első évtizedeiben, szájhagyományaikban Arad és Nagyvárad környéke őrződött meg, mint származási hely. Valószínűsíthető a trianoni békeszerződés utáni aktív betelepülés, hiszen emlékezetükben és elbeszéléseikben őseiknek a granyicaról (határ) szóló meséik élesen fennmaradtak. Szentetornyán élő hagyományőrző cigány közösséget a következő családok alkotják: — Simondán, — Nagy, — Kanalas, — Rostás, — Rácz, — Kolompár, — Katona, — Farkas. Ezek a családok endogám kapcsolatban élnek, egymás között házasodnak, nehezen engednek be „idegent" a közösségbe. Ha mégis elfogadnak idegen cigányt, vagy egykét esetben gazhot, akkor nagyon gyorsan a saját törvényeikre szoktatják. A közösség az 1980-as évek közepéig Szentetornya Gádoros felé eső határában állt cigánytelepen élt, s ez szorosra fűzte az egymás közötti családi kapcsolatokat. A cigánytelep ahhoz hasonló integráló szerepet játszott, mint a vándorcigányok táborai, melyek összetartották a közösséget. Az endogámia körkörös folyamatának értelmében engedélyezett az unokatestvérek közötti kapcsolat, vagy házasság is (bár nem gyakori), de a neutrális családon belüli kapcsolatra nem találunk példát. Ezt megvetik és kitaszítással, vagy fizikai erőszakkal bünteti a közösség. Az endogámia és az unokatestvér házasság egyébként a vándorcigányok és más cigány közösség esetében sem ismeretlen, ahogy ez Leonardo Piasere és Michael Sinclair Stewart tanulmányaiból is kiderül, bár ez ritka jelenség.

3 Ez a házassági modell inkább a anyai ágon leszármazott unokatestvérek között jellemző. A szentetornyai endogámia oka a családok összefonódása, lokális különállásuk. A cigánytelep megszűnt, de a családok nem laknak messze egymástól, szinte egy nagyobb „tábor képét" mutatják a településen belül. A házasságok legnagyobb része leányszöktetés útján jön létre, kevesebb az, amelyet a családok egymás között tárgyalnak le. A leányszöktetés hagyománya ősi és sok kultúrában ismert formája a feleségszerzésnek, ezek között említhetjük a cigányok közösségét is. A letelepedett és a vándorcigányok egyaránt gyakorolják.

4 Szinte minden, a 1 Vajda 1988. 114., Ujváry 1998. 6., Polyák 2002. 2 Erdős 1979. 87., Rostás-Farkas 1992. 35. 3 Piasere 2002. 286., Stewart 1993. 116. 291