Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Kocsis Mónika: Egy rontáseset fázisai

Sz. P.: A... Vizimalom vót, osztán annak vót hajója. És akkor kiabálnak túl felől, hogy menjenek utánnok, mert jönnének átal. Karácsony este... K. P.: Karácsony este vót... Sz. P.: És akkor átalmegyen. Mikor átalmegyen , akkor ott egy nagy cigányzene, meg... na, lakadalmas nép vót ott túlfelül... K. P.: A Fizesbe... Sz. P.: Úgy táncoltak, úgy mulattak, na aztán űtet is elfogta... K. P.: A Fizesbe ügyi, a Fizesbe? Sz. P.: Nem, a túlsó partján, Pettyén felől. K. P.: A Szamos parton. Sz. P.: És akkor mikor hozzáfogott, na, táncoljon maga is, Pap Antinak.Es mikor hozzáfogott táncolni, még fánkot is adtak neki. Oszt közbe mikor elmentek, eltűntek, há lúszar vót a fánk. És mikor nézi, hogy kivel táncol, hát a hajóját állították neki oda fel, és avval táncolt, azt mondta, (nevetés) K. P.: Ezt még nem is hallottam. Sz. P.: A hajóval. Nem hallottad? K. P.: Nem hallottam még, nem hallottam. Sz. P.: így magyarázta Pap Anti, most jutott eszembe. K. P.: Jaj, Istenem, Istenem. E/ Túlvilágjárás (3) * K. K.: (nagyapám) Na ment a ... izé. Elmegy, megétetett, megitatott, estére, alig sötétedett befele, megjelent neki a menyasszony az ablaknál. És mindig azt mondta, gyérre mán ki, azt mondta, akarok veled beszélni. Há nem megyek, me nem itattam meg, meg minden. Aszongya, akkorára visszajöcc, aszongya. K. P.: Mire itatni kell. K. K: Mire itatni kell, na akkor kiment. Aszongya, elment, és akkor olyan helyen járt ahol ért a nyarancs, a füge, minden ért. Hozott haza, olyan helyen járt. S mire kellett itatni, izélni a jószágot, mán itthun vót, visszahozta a menyasszon. K. M.: S nem beszélt még többet erről? K. K: Há' nem beszélt, csak ezt mondta, hogy izé... ennyit mondott rulla. J/IV. Az embereket segítő ördög + P/ 7 rabságból szabadító tárgyak (2) * K. M.: S a rabokat, hogy hozták vissza? K. K.: Mit? K. M.: Arabokat. K. K.: Jaj, a rabokat! A rabokat úgy hozták vissza, hogy vót egy kis csupor, rátette, akinek akarta hazahozatni, egy kis csupor, pár... porcelán kis csuporka, feltette a prattra, s akkor mindig mondta, ahogy hívták a rabot. Tógyer, Tógyer. És akkor elment az egyik szálló, hogy kér szállást, az asszon neki megmondta, hogy ne nyúljon hozzá a csuporhoz. Na az meg nem állotta, mindig Tógyer, Tógyer mondta magában a ... K. M.: Ki? K. K.: Az ember aki odament, hogy szállást kérjen, és akkor megnyomta a csuprot... K. P.: Abba a szobába vót, ahun aludt. K. K.: Ahun aludt, és akkor megnyomta a platton az izét, a is csuprot, még jobban, gyorsabban mondta, Tógyer, Tógyer, Tógyer, akkor zupp, bevágták a kéményen a izét, a rabot. K. P.: Tógyert... K. K: Tógyert, akit hiv... hozatott haza fele. Megsürgette, ahogy megnyomta, megsürgette, s akkor az ördögök bevágták a kéményen, és akkor hallott egy nagy hüppenést, hogy beizélete, és akkor mondja neki az asszony, hát mondtam magának, hogy ne nyúljon a kis csuporhoz, azt mondtam hagyja, hogy ű mondja ahogy... lassan, nehogy, ne nyúljon hozzá. Akkor megnyomta, akkor gyorsan, megsürgítette, ahogy hozták hazafele, és az megsürgesítette, az irdögök ahogy hozták haza fele, akkor a kéményen becsapták, ahogy haza hozták. K. M.: Hogy hozták? K K.: Hát.. .A levegőbe hozták. Sz. P.: Az ördögök... K. K: Ahogy jött, becsapták a kéményen, ilyen szabad kémények vótak régen, és akkor becsapták a kéményen. K. P.: Abba füstöltek régen, nagy... K. K.: Ilyen magy izé, szabad kémény... K. M.: S Tógyer vót a neve annak, akit... K. K.: Igen. S akkor becsapta a kéményen, úgy becsapta, hogy a kemence tetejin, me' kemencék vótak régen, s akkor oda, hallatszott a nagy hüppenés. Akkor arra az asszony felébredt, azt mondja, mondtam, hogy ne nyúljon hozzá, aszongya. K. P.: De mán otthun vót. K. K.: De mán otthun vót, me' mán megsürgette. K. P.: És akkor beszélt vele? K. K.: Nem beszélt vele, me' meghalt, úgy becsapták, hogy meghalt. Hát mer sürgették, s akkor becsapták az ördögök, ahogy izélték, s meghalt a ... kemencére bevágták, meghalt. J/BL1. Ördögszerető (10) * K. K: Hát régen, na mentek a fonóba, minden, és egy lánnak nem vót izé, szeretője, barátn... izé, barátja. És akkor aszongya, nem bánná, ha ördög is, vóna. Na, majd mikor ű kiejtette ezt, mikorára ment vóna haza, akkor megjelent neki a fiú, az ördög képibe, de fiú vót, csak ördög vót, és akkor... há' nem látta, na majd később többször is, és akkor ytána látta, hogy lúlába van neki, de két lábon járt, de lúlába vót neki, lúpatája. És akkor megiszonyodott tülle a lány. És akkor azt mondja neki a lány, hogy nem kell, hogy gyere többet, aszongya. Hát, aszongya, há miér, há félsz tüllem? Há', aszongya, nem félek, de aztán a fiú rájött, az ördög,hogy na, fél tülle, hogy lássa. K. P.: Részletesen mondjad, leejtette az orsót... K. K.: Igen, és akkor vette észre, hogy mi van... K. P.: Magyarázd el! 287