Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Kocsis Mónika: Egy rontáseset fázisai

mondta, halljátok, meglett a tyúkom, de tiszta búzalisztes vót a talluja, me' fekete vót a tyúk, s akkor látszott rajta, hogy búzalisztes, me' fehér vót. Olyan boldog vót szegény, oszt akkor elkezdett tojni a szegény tyúk. Jaj, megvan minden boldogságom, me' mán tojik a drága, elveszett tyúkom. Azt mondta szegény, nagyon örült neki, emlékszekrá. Még van... Sz. P.: Mék Mari néni? K. P.: A Tuzán Évi nagyanyja! Sz. P.: Jaj! K. P.: A Tuzán Évi nagyanyja. Emlékszik rá? Emlékszik rá, anyu? Sz. P.: Jaj, aszittem a Sárkánnét magyarázod! K. P.: Nem, nem, nem... Sz. P.: Az is nagyon imádkozós vénasszony vót. K. P.: Izé, meg Dohiné, Dohiné... Sz. P.: Meg Dohinénak az anyja... K. P.: Dohiné, meg Dohiné is bütölt. Nem akarta, hogy Anti, az unokája, hogy elvegye azt a lányt, akit szeretett, de azt akarta, hogy elvegye, akit a mama szeret, mán ő a mamája. Mert a fiú Remetére való vót, és akkor a mamájánál nevelkedett, hogy nem legyen a mamája egyedül. És akkor azt akarta, hogy elvegye a másik lányt, nem azt, akit szeretett. Mit csinált az öregasszony, mit nem, hozzáfogott bütölni, és akkor ténylegesen úgy vót. Még velünk is járt a fonóba, nem a fonóba, hanem a dörzsölőbe, meg kavaró vót régen falun, és akkor jött a fiú nálunk is, de annak nyugta nem vót. Látod ezt csinálta, toporzékolt, jött, ment mindenfelé, a fejit vakarta, azt se tudta merre menjen, mit csináljon.Csak néztük. Mindenki ül nyugodtan, dörzsölő vót, és akkor dörzsölő után tésztával kínálták, szőlővel, üdítő még akkor nem vót, ásványvíz, meg ilyesmi. Hát mindenki vett, de ő még ahhor se tudott hozzányúlni, se egy darab tésztához, se egy szem szőlőhöz, semmihez, csak feszt toporzékolt. Szegény mán szégyelte magát, hogy ő mindig toporzékol, neki nincs nyugta, elment. Há nem tudtuk felfogni, hogy mi lehet vele. Na, majd később kiderült, hogy a mamája bűtől, hogy ne azt a lányt vegye el, akit ő szeret, hanem másat. Há' úgy is lett. És akkor a menyasszonyi ruhát a menyasszonynak mik varrtuk meg, és közbe terhes lett a menyasszony. Hát azért csinálták, hogy nehogy valami botrány legyen, hogy a fiú ne azt a lányt vegye el, akit szeret, hanem a másikat, hogy, hogy legyen valami, azér osztán lett terhes. K. M.: Melyik lány? K. P.: Hát, akit nem akart, akit nem akart, hogy elvegyen. Érted? K. M.: Akit szeretett, az lett terhes? K. P.: Nem, a másik, a másik lett terhes. És aztán el is vette osztán. De osztán a mama az úgy bütölt, a haja leengedve, hátul be se vót tán, be vót fonva, mezítláb télen is, csak úgy beledugva a cipőbe a lába, szomorú vót, hiába szólt hozzá valaki, senkihez semmit nem szólt, csak nagy szomorúan járt, jött, ment. Csak éppen vízért jött a kútra, s bebújt a házba. Na, de osztán nem sokáig élt. Megszületett a baba, ők megesküdtek, megszületett a baba, de nem sokáig élt, mán ősztül tavaszig, és meg is halt. Úgy hogy nem jó az ilyesmi, az ilyen... K.M.: Mikor böjtölt? K. P.: Hát addig bőtölt, amíg az unokája el nem vette azt a lányt, akit nem szeretett. Na, na, mondom ilyen volt, ilyen szopornyikás. Sz. P.: Én úgy hallottam Évi bűtölte. K. P.: Nem, Dohiné bűtölte. Hát Éviek is mondták, halljátok nem lássátok, hogy mi van Dohinéval? Én emlékszek rá. Nem lássátok milyen szomorú pofát vág, hiába is szólunk hozzá, nem szól semmit. Akkor rájöttek, hogy megfigyelték a napokat, milyen napon van úgy, hogy... Máskor megfésülködött,, felkontyolta a haját, bekötötte a fejét, ment nyugodtan, jött, ment, járt, kelt, és akkor nem vót semmi baja, csak azon a napon amikor bütölt. Akkor senkihez nem szólott, szomorú pofát vágott, jött, ment, de csak éppen azt a dógát csinálta, amit nagyon muszáj vót. Osztán feküdt, azt mondták, benn a házba, meg imádkozott, me' román vót. És akkor imádkozott fent, míg elérte a célját, hogy elvegye az unokája azt, akit ő nem szeret, hanem a mama szeret, na és el is vette. Még most is élnek, van neki két lánya, de az asszony itt vót a nyáron a tüdőkórházba, tüdőbajos. Az ember meg szegény kínlódik, ahogy tud. Az egyik lánya epilepsziás, a másik meg elvált. Az ilyennek ügyi nincsen szerencséje a családjának. Na, emlékszek rá, így vót, így történt. Emlékszik? Még mindig hozta nekem is, ó, vasald mán ki az ingit Antinak, majd megtáncoltat érte a bálba, azt mondta. Hát, mondom, jól van, kivasalom. Ilyen puplin ingek vótak régen, oszt azt nagyon rossz vót vasalni, oszt fehér vót, oszt mire kivasaltam, mindig összepecsételtem, oszt akkor ki kellett mossa megint. Oszt akkor mikor kimosta, ó, vasald ki neki. Kivasaltam, na, vasaltam egyebet is, hát kivasaltam. Majd megtáncoltat. Jó, mondom, köszönöm. Mit mondtam vón egyebet? Emlékszek rá. Sz. P.: Szembe laktunk. K. P.: Szembe laktunk, mint Irénkéék Kovácsékkal. Úgy laktunk velük szembe. Utána laktak nagyapámék, akkor mellette meg Endre bátyjámék. Na, emlékszek rá. (ki) K. P.: ...falun egy rosszakaró. Az a rosszakaró, aki kiveszi a tehénbül a tejet. Akkor uccsinál: fejés előtt, azt modják, hogy elmegyen, ahány tehénbül ki akarja venni a tejet, a kerítéseknél az utcán megáll, oszt egy bottal mindenfele ráüt a kerítésre, hogy innen is, meg onnen is. Oszt akkor mikor mán gondolja, hogy elég lesz, abba hagyja. Oszt megyén haza, oszt megfeji a tehenet. Akkor hogyha nem elég, ha nem elég az a tej, amennyit ű gondol, akkor másnap még tovább megyén a kerítések mellett, oszt még jobban üti. Annak akinek kivette, annak rosszul esik, mert hát, mikor az hozzáfog fejni, akkor a tehén rúg, ganézik, kakálik, pisilik, mindent csinál, csak tejet ne adjon.A tej meg, azt mondják, olyan, mint egy kis kék víz, mint a savó csak. Akkor persze, hogy ez...ezért mindenki haragszik. Há' kire gyanakodik, ki csinál ilyet? Egyszer azt mondják, hogy biztos beteg a tehén, másik azt mondja, hát te nem tudod, hát biztos kivette az az ember, vagy a másik ember vette ki. Akkor mennek a tudóshoz. Hát akkor a tudóshoz mennek, fizetnek neki, amennyit kér, csak csinálja vissza, hogy legyen meg a tej a tehénbe. De az vissza tudja csinálni, gondolom. Visszacsinálja, fizet, oszt visszacsinálja. Sz. P.: Kell kilenc napot bütölni neki. De akkor nem szabad a házbul kiadni semmit se, hogy hát akkor van 285