Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Kocsis Mónika: Egy rontáseset fázisai

a közösség reprodukálásának egyetlen elfogadott intézménye) mind-mind cél, és eszköz a „boldogsághoz", boldoguláshoz. K. Piroska és Sz. Piroska még két esetet mutatnak be, amikor a böjttel célt tudott elérni valaki. Mindkét eset valamilyen elszenvedett kár megtorlásáért tartott böjtről szól. Ezen esetekben a károkozó megbüntetése a cél, valamint az okozott kár megszüntetése, a közösségben a bekövetkezett feszültség feloldása, az egyensúlyi állapot visszaállítása a személyközi kapcsolatokban. A szerelmi rontásban a böjt új funkciót kap. Önös cél érdekében használják, a nagymama azt akarja, hogy olyan „menye" legyen, akit ő szeret, akit megfelelőnek gondol az unokája számára. Ez a közösségben válságot idéz elő: megkérdőjeleződik a személyes szabadság, az egyéni/ személyes döntések hozásának szabadsága, ugyanakkor a fiút felmenti a közösség az „elkövetett" cselekedetek következményeinek a felelőssége alól: nem ő a „hibás". A nagymama böjtölését külső körülményekből határozták meg. A szintén böjtöléssel gyanúsított szomszéd, Évi, figyelmezteti a közösséget, hogy „lássák", hogy MAS-ként viselkedik a hét egyes napjain. Külsejére nem visel gondot, a társas életben is megváltozik magatartása: szótlan, szomorú arccal j ár-kel az emberek között. Nem dolgozik, csak amennyit feltétlenül szükséges, a házában marad és imádkozik. Ezeket a tüneteket egyértelműen azonosítják a böjt megkövetelte aszketikus megnyilvánulással. Ezek a cselekedetek valami plusszal ruházódnak fel, és a róluk szóló reprezentáció nem a valóság ábrázolása, hanem egy mentálisan felépített ismeretrendszer reprezentációja.

16 A közösség tudja, hogy ráböjtöléssel befolyásolható egy ember viselkedése. A szerelemi rontás

17 ebben az esetben valószínű csak, mint magyarázó formula létezik. Az egyén, a közösség számára érthetetlennek tűnő események, váratlan házasság (érdekes módon itt szó sincs az érzéki vonzódás kifejezéséről) magyarázatául szolgál. Az esetet deviánsnak bélyegezik (tisztátalannak), és ezzel eltávolítják maguktól. így próbálják megvédeni a saját értékrendszerüket, értékeiket a szétrombolódástól, az átminősüléstől. A „nem szeretett" leány teherbeesését is a szerelmi rontás szemszögéből értelmezi K. Piroska: „közbe terhes lett a menyasszony. Hát azért csinálták, hogy nehogy valami botrány legyen, hogy a fiú ne azt a lányt vegye el, akit szeret, hanem a másikat, hogy, hogy legyen valami, azér osztán lett terhes." Ami a rontáshoz kapcsolódik, az csak valami rossz, tisztátalan lehet. Megbélyegződik a terhesség is. A böjt mint testkezelési technika a mentálisan felépített ismeretrendszerben valami plusszal ruházódik fel: egy másik konceptuális kategóriával írják le.

18 Mágikus eljárás lesz, új funkcióval bővül hatása. A böjt: tartózkodás az étkezéstől (teljes böjt) vagy csak a hústól, zsíros ételektől bizonyos napokon, a nap délelőttjén, vagy hosszabb időszakokban. Az egyház már a kereszténység első századaitól előírja hívei számára a különböző napokon, vigíliákon 16 Lammcl 1999. 312. 17 Joó—Kerülő 2001. 134. (ez a terminus szerintem is jobban kifejezi a cselekvést, célirányos befolyásolási szándékról árulkodik) 18 Lammcl 1999. 313—314. 19 Pócs2001.434. tartandó böjtöket. Az egyéni böjt kétféle lehet. A szokásos pénteki böjt mellé önmegtartóztatásból még egy napot föl szoktak fogadni böjtnek. Valamilyen különleges cél érdekében is szoktak böjtöt fogadni: pl. gyógyulásért, vagy éppen ellenkezőleg, valakinek a megbetegedéséért, vagy haláláért. Ezt nevezik ráböjtölésnek, rituális böjt, ártó cél érdekében. „A fogadott böjt ilyetén alkalmazása a mágikus kényszerítésnek egészen speciális, az egyház által előírt, testi-lelki megtisztulást célzó böjttől merőben elütő, annál archaikusabb válfaja, amely az európai kultúra újkorában igen ritka jelenség: szinte egyetlen európai alkalmazási területe éppen a balkáni (romániai) fekete mágia illetve boszorkányság."

19- vélekedik Pócs Éva. Az elemzendő szöveg esetén a ráböjtölés szerelmi rontás: egy kívülálló személy befolyásolni akar egy másik személyt, akinek akarata ellen történik mindez. A szövegből nem derül ki, hogy szerelemkeltés volt-e a böjtölés célja, vagy „csak" a házasság megkötése, esetleg a „szeretett" lány iránti vonzalom mezszűntetése. A szakirodalomban nem találtam párhuzamot. A nagymama akarja az unokáját „el-rontani" egy lánytól és „hozzá-rontani" egy másik lányhoz. A böjtölő asszony más mágikus eljárásokból ismert technikákkal is fokozni akarta a böjtje eredményességét. A feláldozott munkanap, az aznapi munka hasznának feláldozása áldozati jelleget kölcsönöz a böjtnek. Bármely vallás esetén így működik: felajánlani valamit valamilyen cél érdekében. Tenni valamit, aminek a következtében ki lehet kényszeríteni egy vágy teljesülését. A böjtölés eredményét fokozza az asszony aszketikus irányultságú cselekményekkel. Fésületlenül, gondozatlan hajjal, leengedett copffal, télen a meztelen lábra húzott cipővel az áldozati jelleget erősíti. Szótlansága az emberek világában, valamint az imádkozás a transzcendencia felé, erősíti a mágikus cselekvés erejét. Az imádkozás a közösségben pozitív értékűnek tűnteti fel az egyént. Voltak imádkozás vénasszonyok, akikről ezt tudta a falu.

20 Az asszony szomorúsága a közösségtől való eltávolodást fejezi ki: addig nem lesz újra a közösség tagja, amíg nem teljesül a kívánsága. A böjtölést addig folytatta, amíg az unokája el nem vette az általa kiválasztott lányt. Megszületik a dédunokája, majd a tavasz beköszöntével meghal a böjtölő. Miért nyugtázza K. Piroska ezt természetességgel? ,JJa, de osztán nem sokáig élt. Megszületett a baba, ők megesküdtek, megszületett a baba, de nem sokáig élt, mán ősziül tavaszig, és meg is halt. Úgy hogy nem jó az ilyesmi, az ilyen..." Nem említi, hogy beteg lett volna. Ha másként értelmezik a „tüneteket" (ágyban fekvés, csökkenő étvágy, esetleg testrezsim miatti étrendváltozás, hangulatváltozás), más szemszögből, akkor talán betegségre is utalhattak volna ezek a tünetek, ez valamiképpen előre „jelezhette" volna a halálát. A rontásként értelmezést az is elősegítette, hogy a faluban nem volt túl jó híre a böjtölő 20 Dohiné, a böjtölő asszony román volt. A faluban lehetett egy olyan vélekedés, hogy a románok „jobban" értenek a mágikus cselekményekhez, ezért járnak a román asszonyokhoz pl. a tehén tejének visszahozatala érdekében. Erre utal az L/1. szöveg. 283