Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

„ az I. dél előtt az istállóban egy nyári kantza bornyunak a' farkát edgyik kezével megfogván a' másik kézivel a maga szemérem testét igazgatta a' bornyu farka alá a' bornyu elibb elibb menvén előtte, milyet millyet midőn látott volna, a' társáért menvén míg oda hivta akkor állott hátra és csapta öszve a' mentéjének a' két szárnyát Íziben, s a' bornyu inát vakargatta midőn mondották néki, mit csinálsz miért veszed az oktalan állathoz magadat hiszen vagyon tenéked feleséged, arra mondott a kullancs csipi a bornyut s azt tisztogattya, de miután tovább pirongatták volna azt mondotta, két embernek a' tanú bizonsága semmit nem ér. " A házból kihívott másik tanú is látta, amint a vádlott kirántotta a kanca bornyúból megmerevedett szeméremtestét, s a mentéjének két szárnyát összecsapva, igyekezett elrejteni azt.

111 1746. július 23-án reggel, 7 vagy 8 óra tájban, a Csapó utcában lakó Asztalos Adonyi Ferencné kocsisát, a rimaszombati Tót Jánost, az egyik asztalos legény rajtakapta, amint „ Gazda Aszszonyának Istállójában, egy Vederre fel állván egy Kancza Lóval fertelmeskedett. " A kocsis eleinte tagadta a dolgot, majd azt mondta, hogy „akarta ugyan a' gonoszságot, de nem cselekedhette, mivel a' Ló hozzája rúgott. " A tanú azonban a vádlott fejére esküdött, hogy „Szemeivel látta fertelmeskedését, és hogy nem hogy a' Ló hozzá rúgott volna, sőt veszteg állott, s a 'farkát is félre csapta. " A tortúrára ítélt kocsis, végül „ minek előtte a' Mester kezét reá tette volna, a' Kancza-Lóval végben vitt gonoszságát megvallotta. " Tót Jánost „Ezen fertelmes cselekedéséért az Istennek Móses 3dik Könyvében letett Szent Törvényei szerént", a Praxis Criminalis 73. cikke és Carpzov 2. r. 76. alapján fővételre ítélték, „a'fővétel után pedig a' Lóval együtt, melljel fertelmeskedett hamuvá égettetik, és hamujok széjjel hintetik " - szólt a debreceni törvényszék évszázadok óta változatlanul kemény ítélete a sodomiával vádolt bűnösnek."

2 Az egy évvel korábban szintén állattal való fajtalankodással vádolt Szabó Mihály tehenészlegénynek végül is szerencséje volt, megszabadult a halálos büntetés alól. Egy bokor mögül meglesték, amint ugyan nekikészült afertelmeskedésnek a harmadfű üszővel, de hiába kapaszkodott, „forgolódott majd fél óráig a bornyu fara körül", csak nem vihette véghez szándékát. Mikor megszólították, akkor is „mégfel volt készülve a szemérmes teste. " Bűnös kísérletéért a hóhér kétszer vesszőzte meg egész ictussal, s a városból örökre kitiltották.

113 A nemi erkölcsöt sértő cselekmények közé számított a kerítés (lenocinium), mely a kurválkodáshoz kapcsolódik szorosan, lehetőséget teremtve annak megvalósulásához. Egy-egy paráználkodási, kurválkodási eset kapcsán az 111 IV. A. 1018. e. 3. k. 2. (1706. január 28.) 112 IV. A. 1018. e. 6. k. 205-206. (1746. július 30.) 113 IV. A. 1018. e. 6. k. 141-142. (1745. május 22.) 114 IV. A. 1018. e. 5. k. 226., 228., 238. (1740. március 31., április 2., május 7.) kapcsolat előmozdítóit, az ehhez szükséges helyzetek, lehetőségek megteremtőit is megbüntették. Még ebben az időben nem beszélhetünk a kurválkodás szervezettségéről, csupán néhány olyan ház ismeretes a forrásokból, mely minden rossznak helyet ad. így 1740-ben Nagy Lászlót és feleségét azzal vádolták, hogy „a Háza Latrok barlangja, bordély ház. Dobó Jánosnét is el dugták, Lappangtatták, a Deákot Tolnai Ferenczet is oda kerítették. " Végül az ügy kivizsgálásáig az asszonyt árestomba küldték, a férjét pedig „jó Capitulummal" azonnal elbocsátották.

114 „Tivornya a háza, minden rósz ott találja helyét" vádolták 1744-ben Gebeinét is, de miután egyéb bűne nem volt intéssel elbocsátották.

115 Arra vonatkozóan, hogyan is történhetett, milyen körülmények között a kerítés, példázza a következő eset. 1740 júliusában négy tanú is látta, amint Jóboriné Szabó Katalin és Kis Miklósné Tóth Katalin a Dómján ház alatt lévő boltba egy német káplárt behívtak. Majd Jóboriné elment borért, és míg oda volt, a boltba bezárta a katonát és Kis Miklósnét. Bár Kisné tagadta 24 korbács terhe alatt is, hogy bármit csinált volna a káplárral, ezért felmentették, büntetésébe beszámítva a vallatás alatt elszenvedett korbácsütéseket is. Jóborinét, mivel „ a boltot reájuk zárta és magát azon kívül is notata tevén részegségérül és szemtelen magaviselésérül kerítővé tette, 24 korbácsra és nyakvasra ítéltetik. "

116 Kerítéssel vádolták a paráználkodó párok találkozásainak elősegítőit is, így 1749-ben azért ítélték nyakvasban állásra és 24 korbácsra az egyik özvegyasszonyt, Kis Katát is, mert az egyik cívis asszonynak, Bernátnénak és Csatlós Ferencnek „ kerítőjük volt, gonoszságokat jól tudta, mégis hírt nem adott. ""

7 Összegzés helyett Az erényekkel szemben minden korban megtaláljuk az emberi gyarlóságot is, a bűn mellett a törvények szigorával lesújtó büntetést. A hajdani Magyarország legnagyobb városának számító Debrecen, a kálvinista Róma puritán életfelfogása, erkölcsi törvényei, elvárt és ténylegesen gyakorolt erényes magatartása ellenében, az emberi gyarlóság példatárát idéztük meg töredékesen a nép által Fekete Könyveknek nevezett Protocollum Nigrum ezerszámra menő esetei közül. A korabeli Debrecen lakosságát valójában jellemző erkölcsiség e két véglet között keresendő. 115 IV. A. 1018. e. 5. k. 794. (1744. december 5.) 116 IV. A. 1018. e. 5. k. 254-255. (1740. július 16.) 117 IV. A. 1018. e. 6. k. 526-527. (1749. augusztus 2.) 266