Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

vélle Kis János nevű Tábori béres két esztendeig gonoszul élt, és egy más béres is Berecki József véle paráználkodott. "

14 Mindössze egyetlen félrelépésért sújtott le a hóhér pallosa a debreceni Nagy Mihálynéra. A házastársi tisztesség ellen első ízben vétő asszonyt a bírák korbáccsal büntették, majd utasították, hogy azonnal térjen vissza hites urához, aki azonban nem fogadta vissza, hanem az Actionalis törvények szerinti büntetését kérte.

75 Ugyancsak 1748-ban, két nappal korábban halálra ítéltek egy másik házasságtörő asszonyt is, Fodor Jánosné, Lakatos Erzsébetet. Igaz, az ő rovásán jóval több bün sorakozott. A magát régtől fogva részegeskedésre adó asszony mind az ura keresetét, mind a maga csekély javait elpazarolta, hiába intette a férje, aki „legutoljára veréssel is megjobbítani akarta volna". Az urától elszaladt, és egy ideig tőle külön élő asszony, a város egyik közismert, nagy kujonjától, Bot Jánostól gyermeket is szült. A magát Prócátora által menteni igyekvő asszony szerint az ura űzte el őt, és a „a házastársi kötelességtől lévén megfosztva, a természeti égésnek megoltására kénytelen volt arra fakadni" (mármint a paráznaságra.) Ez pedig felmentette volna a korabeli joggyakorlat szerint a házasságtörés vádja alól. Azonban erőszakos elűzése nem bizonyosodott be, sőt a tanúk vallomásaiból kiderült, hogy még a férj kérlelte az őt már mindenéből kipusztító asszonyt, hogy „Hallod-e, Erzsók, valaki téged meglát, azt mondja ahol a rossz Fodorné, szégyenlem én azt, az Istenért kérlek, becsüld meg magad, soha szemedre nem vetem, mentét, szoknyát és egyéb nemű ruhát vettem neked". Cserébe csak azt várta volna el, hogy felesége „ visellyejól magát, semmit se dolgozzék, csak a kútra mennyen, s a gyermeket tárcsa, ő tisztességesen eltartya. " A hajthatatlan, urát gonoszul, félrelépéssel is megvádoló asszonytól végül elfordult a férje, s így Lakatos Erzsébet fej vétellel bűnhődött.

76 Úgy tűnik a nők botrányos házasságtörésének gyakori kísérője a részegeskedés. Ezek eredőinek kibogozásához azonban a rendelkezésre álló források nem szolgálnak megfelelő adalékokkal. Ezt tükrözi a következő eset is. Amikor a Szeles Csapszéken együtt ivó Ménes György és Simon Erzsébet, Tyukodi István felesége, a csapszékről a Boldogfalvai kert árokba ment és egymással „fényes délben paráználkodtak", a szeméremnek még a látszatára sem ügyelő párt megvesszőztették a bírák, s ezen felül az asszonyt, „ mivel ezen Incta húsz esztendeik forgása alatt a' férjét részegeskedése által minden javaiból kiforgatta, azért egy holnapi árestomra ítélték, száraz kenyéren és vízen talán megjobbítja magát. "

11 A korabeli tanúvallomások, házasságtörési tényállások olykor szűkszavúan, máskor meglehetősen plasztikusan írják le a szexuális aktust, a közösülési pozíciókat, a helyszínt, körülményeket, melynek alapján a korabeli szexuális kultúra is jól körvonalazható. S nyilvánvalóvá válik, hogy a keresztény erkölcs hatása alatt álló társadalmi 74 IV. A. 1018. c. 5. k. 146-147. (1739. fcnruár7.) 75 IV. A. 1018. e. 6. k. 356-357. (1748. február 5.) 76 IV. A. 1018. c. 6. k. 354-356. (1748. február 3.) 77 IV. A. 1018. c. 6. k. 644. (1750. július 21.) A kenyéren és vízen törvények, elvárások ellenére jelentős számban voltak, akik ennek ellenében cselekedtek. Kelemen Erzsébet, Erdélyi István felesége „egy legénnyel a' ki ugyan elszaladott, paráználkodott, mégpedig rendeletlenül, a' Legény a' padon feküdt, ez pedig farral ment neki, s a Szemérem testét a' magáéba igazgatta. " Az egyik tanú, Nagy János a Kardos-házi csaplár, az asszony fejére esküdött, hogy látta, amint a' Legénynek Lábravalója megvolt oldozva, az Aszszonynak pedig az Ingallja fel volt fogódzva." Az asszony ezután azt vallotta, hogy valóban „ megvolt oldozva a' Legény gatyája, ö is felvált fogódzva, de Kis Jánosné hogy rajtok ment, így nem lehetett a' gonoszságot végben vinni, igaz ugyan, hogy akarta volna." 30 korbácsütés hatására aztán megvallotta azt is, hogy véghez vitte a paráznaságot, ezért hóhér általi megvesszőzésre ítélték. A megjegyzésből azt is megtudjuk, hogy a legényt Csődör Istvánnak hívják, M. Vásárhelyi, a személyleírás szerint „ barna, kisded, fekete őszös hajú, betegség miatt hull az haja, koros, gyalog katona is volt. "

78 Hogy ehhez a megnyerő külsejűnek, vonzó egzisztenciájúnak kevésbé sem mondható férfihez mi vonzotta a kezdeményező kedvű asszonyt, ugyancsak nem tudhatjuk, legfeljebb csak kétes értékű találgatásokba bocsátkozhatunk, megbízható adatok hiányában. Úgy tűnik, nem volt felhőtlen a céhbeli mesterek házasélete sem. Annak ellenére, hogy jól felfogott érdekükben a belső családi viszályt, házastársi hűtlenséget a tőlük elvárt feddhetetlen élet követelménye miatt, a lehetőségekhez képest igyekeztek titokban tartani, számos eset napvilágra került. 1742. június 17-én, egy vasárnapi napon, Szabó Ferenc debreceni mesterember, a férj, rajtakapta legényét, Zilahi Pétert, amint feleségével, Kassai Katalinnal együtt paráználkodtak. A Protocollum Nigrum szerint a mester édesanyja meglátogatására indult. Legénye mély alvást színlelve, „ akkor a Pitvarba feküdt, hortyogott. " Amint „ kimenvén az Uttza ajtón, a boronán vissza nézett, hát a Legény fel tarttya a fejét, gyanuságban esett mingyárt, mivel az előtt is látta katsongattak, nevettek egymásra, de ugyan tsak elindult azAnnya háza felé. " De csak nem nyugodott és visszament, s „betaszítván az ablakot, látta a Felesége keresztül feküdt az ágyon, a farát kitette az ágy szélire, a lába alatt szék volt, a Legény nadrága lebotsátva volt." A férj kiabálni kezdett „Kutyák mit paráználkodtok! " A lármára odaérkező tanúk egyike látta, amint a legény „ a Konyhára le ült, és a nadrágát s lábra valóját kötözte". Egy másik tanú, Zelizi István vallomása szerint, amikor a legény megfogatott, az asszony azt mondotta, „nem volt közi a Legénnyel, de ha a Férje nem érkezett volna, mindgyárt megesett volna. " Volt olyan tanú is, aki hallotta a megfogott legénytől az eset előtt a sokat sejtető megjegyzést: „ha úgymond a Gazdám Vásárra járó ember volna, mint mások, könnyű volna a Gazda Asszonyt meg ejteni." Bár a legény előbb tagadta a történteket, miután azonban 50 pálcás tortúrát rendeltek neki, ennek véghezvaló böjtölés a korabeli büntető-gyakorlatban büntetés súlyosbításként nem számított ritkaságnak. Vö. VÁJNA Károly, 1906.

1. k. 291-292. 78 IV. A. 1018. c. 6. k. 218, 220. (1746. szeptember 10, 17.) 261