Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

minősítése nem volt mindig következetes. A néha szűkszavú leírások alapján nehéz különbséget tenni a paráznaság (vadházasság) és a kurválkodás között. Hiszen ezt a gyakorlatban sem mindig tették meg.

49 Gyakran egyformán paráznasággal vádolják a megtévedt szerelmespárokat csakúgy, mint a nem ritkán botránkoztató, nyilvánvaló kurvákat. Számtalan esetben sem a vád, sem az ítélet nem utal arra, hogy a többszörös kurválkodásért elítélt nő, többszörös házasságtörést követett el. Előfordul nem egy ízben, hogy csak évekkel később, újabb bűnök felhalmozása után ítélik el a bűnös férjes asszonyt házasságtörésért. A szajhálkodó nők szolgáltatásait a városi csapszékeken, vendégfogadókban mulatozó debreceni és vidéki férfiak is igénybe vették, kuncsaftjaik döntő többségét azonban a városban állomásozó különböző regimentek katonái adták. A kurvasággal vádolt nők túlnyomó többsége katonákkal való többszöri paráználkodás vádjával került a törvény színe elé. Időnként a magisztrátus rendeletére a város hajdúi nagy számban fogdosták össze a szajhákat, akik a forgalmas csapszékek, a Fehér Ló vendégfogadó mellett nagy előszeretettel ténferegtek a katonák szállásainak környékén, de akadt néhány bordélyházként elhíresült magánház is. Nem ritkán a katonai elöljárók adták át a fertelmeskedő nőszemélyeket. A városba beszállásolt, nemkívánatos katonákat Debrecen tanácsa nem vonhatta felelősségre, így a velük paráználkodó nőket büntették csak. Nyilvánvalónak tartották, hogy a katonaság között tekergő nő „kétség kívül paráznaságot követett el".

50 A város nem ok nélkül féltette szigorú erkölcseinek fellazulását a katonáktól. Hiszen az egyenruha, a más szokásokkal élő, szabadabb erkölcsi felfogású, idegen emberek tömeges megjelenése izgalmat, változatosságot, kísértést jelentett a lányoknak, a szerencsétlen házasságban élő vagy magukra maradt asszonyoknak. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy miután a katonák csak speciális katonai engedély birtokában házasodhattak, melynek elnyerése körülményes volt, s mire esetleg megérkezett a jóváhagyás, a regiment már tovább állt, maga után hagyva a kilátástalan helyzetbe került, nem ritkán teherbeejtett nőket. Számos olyan esetet találunk, amikor a nő távoli vidékről követvén a katonát, vele vadházasságban élve paráználkodott. A város igyekezett kivetni magából az ilyen katonák után kódorgó személyeket. Nem véletlenül. A csákvári származású Némethi Anna, Szabó János özvegye, egy Szabados Sámuel nevű Hallerianus katonával Ráczalmásról jött el, mert a katona „ megesküdött neki, hogy elveszi, azulta úgy élt vélle, mint Házas Társával". A nőt a mester által egész ictussal megverettetve, kitiltották a városból.

51 Két hét múlva már újra ítéletet mondanak felette. Ugyanis, kicsapattatása és proscibaltatása után „más 49 Vö. KÁLLAY István, 1996. 215. 50 IV. A. 1018. e. 5. k. 341. (1741. május 6.) 51 IV. A. 1018. c. 5. k. 506. (1742. július 21.) 52 IV. A. 1018. c. 5. k. 512-513. (1742. augusztus 11.) 53 IV. A. 1018. c. 5. k. 357. (1741. június 26.) 54 Minden bizonnyal szemrevaló lány lehetett az az Eszcnyi Sára, akinek Reviczki Urammal, a Károlyianus kapitánnyal „volt kétszer vagy háromszor közi." — IV. A. 1018. e. 5. k. 330. (1741. április 6.) kapun mindgyárt bejött, paráznaságát meg újította. " A nő azzal védekezett, hogy „kéntelen volt bejönni, mert nem tudott sehová menni, nem lévén alkalmatosság". Bár látták, hogy „ egy ágyban feküdt a Strása Mesterrel nappal", nem vallotta meg mostani paráznaságát, pedig „ tudni való, hogy a Katona mellé nem hijjába feküdt. " Ezért hóhér által egész ictussal megverettetvén, megbélyegezték és örökösen proscribálták.

52 A nők gyakran tagadták a katonákkal való paráználkodása legfeljebb eggyel, esetleg kettővel való közösködésüket vallották be a törvény színe előtt, holott „Egyik katona ment, másik jött róllok" Teljesen egyértelműnek tűnik a város hozzáállása minden olyan nőszemélyhez, akit gyanús körülmények között katonák között találtak egyszer is. Elég volt, ha az illető nőt a katonák körül találták, egyedül vagy többedmagával, arról nem is szólva, ha elrejtőzve, rögtön gyanússá vált. Előfordult — bár ritkábban —, hogy igaztalannak bizonyult a vád. így járt többek között az udvarhelyszéki származású Oláh Judit is, akit „A Német Uttczai Szőlős Kerten egy Vetésianus Katonával találták a N. Város Hajdúi." A lány valószínűleg félreértésből, vagy a hajdúk megjelenésekor megijedve, „ott megvallotta, hogy egyszer volt kőzi a Katonával. " A bírák előtt azonban tagadta a vádat, s azt mondta, „a Katona Atyafia, azért ment hozzá, nem volt soha senkivel közi. " A bábák jelentése is igazolta a lány áratlanságát, „az I. Férfitúl nem esmértetett", s miután egyébként sem tapasztalható paráznasága, Oláh Juditot intéssel elbocsátották.

53 A nők legtöbbször a nevüket sem tudták, akikkel bűnbeestek, legfeljebb csupán azt, hogy melyik regimentbe tartoztak, vagy még azt sem. Volt közöttük szép számmal német katona, Hallerianus, Portugalianus, Güányianus, Vetésianus katona, közkatona, bakancsos csakúgy mint, káplár, sőt kapitány is.

54 A székelyhídi Vas Katalin, Szabó János özvegye akit 1741-ben azért állítottak a törvény színe elé, mert a Güányianus és Vetésianus katonák között tekergett, csupán annyit tudott szexuális partneréről, akivel vallomása szerint csak egyszer volt közi, hogy Vetésianus katona, magas szőke legény, de nevét nem tudta.

55 Pap Borbála, a balkányi Nagy Mihály özvegye is csak annyit tudott bevallani, hogy egy „ Güányianus Káplárral és egy Köz Katonával közösködött." A mester általi megverettetés után menjen el a városba — szólt a végső ítélete.

56 A kurválkodás legenyhébb és leggyakoribb büntetése a hóhér, vagy másképp, Mester keze által való vesszőztetés (melyet viszont sohasem lehetett pénzen megváltani) és a városból való kitiltás volt. A mindössze 15 esztendős margittai illetőségű Barna 55 IV. A. 1018. e. 5. k. 341. (1741. május 6.) 56 IV. A. 1018. c. 5. k. 330. (1741. április 22.) A korabeli viszonyok gyors ügyintézését tekintve példaértékű az a levelezés és felderítő munka, amellyel a korabeli hatóságok ezeket az ügyeket kezelték. A gyors levelezésnek köszönhetően már május 15-ére a debreceni hatóság kiderítette fenti nő kapcsán, hogy se nem balkányi, se nem székelyhídi, se nem zilahi, mint ahogy egymást váltogatva állította, és ráadásul férje sincs. IV. A. 1018. c. 5. k. 344. (1741. május 15.) 257