Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

esethez hasonlóan), a város szolgálatában álló személyeknek s a város valamennyi lakójának egyaránt kötelessége volt, büntetés terhe mellett. Kerékgyártó István özvegyét azért vetették árestomba, mert a vád szerint „ Látta Kis Katát, mikor Fülöp Jánossal paráználkodott, még sem mondotta be." Kerékgyártóné hiába védekezett azzal, hogy „nem látta paráznaságokat tsak azt hogy egy ágyba háltak"? A korabeli felfogás szerint a vétkességhez már elegendő alapot szolgáltatott, ha a feltételezett bűnös nőt valaki idegen férfivel fekve látta, egy ágyban háltak, vagy a házból hallották az ágy „ nyihogását", „ ropogását". Miután az erkölcsös, feddhetetlen magaviselet a bizalmi állást betöltő bábáknál alapvető követelménynek számított, Nagy Mihály feleségének, Katona Anna bábának 30 napot adott a város tanácsa, hogy férjét megkeresse, mert „ha akkorra nem állíttya, többször nem bábáskodik és a Városon sem lakhatik." Hiába a védekezés: „Férje hagyta el, nem az I. a Férjét, nem hordozhattya az elhagyó félnek büntetését". A tanács határozata rendíthetetlen.

4 A puritán kálvinista város még a szerelmes poétáknak sem kegyelmezett. Nagy Jánost, mert „Polyik Mária Leánynak szerelem énekeket írt", melyet a leány zsebében megtaláltak, 12 pálcaütésre ítélték, a leányt „gyenge idejére nézve, és hogy jövendőben házassági Szerencséje meg ne gátoltassék, jó intéssel" elbocsátották.

5 Szatmári József özvegyét, Bodnár Pandát áristomra ítélték, „Egri és Pap nevű diákokkal való szemtelen társalkodásáért, hogy házánál gyakran mulattanak, Szerelem nótát dúdoltanak, vélle Pályiba Lakadalmazni, mogyorózni, dinnyére, hova jártának, egyik egyszer Legátióbul haza jővén nálla hált." Arról nem szól a protokollum, hogy a diákokkal mulatozó „víg özvegy" hány esztendős lehetett.

6 Bár nem volt bizonyos, hogy a két debreceni legény, Tóth János és Faragó János a gálospetri származású, Szávó Katalinnal „ a Tengeri földön a Kukuritza között bujálkodtak, kétségkívül paráználkodtak, a vagy tsak paráználkodni akartak", azonban miután a tengeri csőszök „látták a Kukuritza között sok ideig a második rendbeli ível a Leányt oda mulatni", a fiatalok hiába tagadták, hogy „semmi szándékok a gonoszságra nem volt", a leányt 18 korbács, a két legényt is hasonlóképpen 18 pálca alatti egzamináltatásra ítélték. Semmit sem vallottak ekkor sem, így absolváltattak, a lányt mindenesetre visszaküldték eredeti lakóhelyére.

7 Három debreceni legényt, Kecskeméthy Sámuelt, Nagy Istvánt és Szőlősi Ferencet, valamint három leányt, a lelei 3 IV. A. 1018. c. 5. k. 374. (1741. augusztus 5.) 4 IV. A. 1018. c. 5. k. 345. (1741. május 15.) 5 IV. A. 1018. c. 6. k. 20. (1745. február 13.) 6 IV. A. 1018. c. 6. k. 34. (1745. április 10.) 7 IV. A. 1018. c. 5. k. 381-382. (1741. augusztus 26.) 8 Minden olyan esetben, amikor a paráználkodás vádját tagadta a leány, bábák kezére adták. A korabeli erkölcsi felfogás és gyakorlat szerint ugyanis a szüzesség megállapítását, a „női nemzőtagok" vizsgálatát, szemléjét, nem orvos, hanem hites bábák végezték. Szakértésükre leginkább a paráznasági ügyek, nemi erőszak, magzatelhajtás gyanúja esetén került sor. A bábák törvényszéki szak252 Győri Erzsébetet és Lada Katát, s a sz.királyi Székely Annát, azért állították a törvényszék elé, mert „Pünkösd Napján Király Asszony vendégsége után éttzaka a Fiscus Nádudvari Úr Istállójában mentek és reggel mikor a csordát kihajtották, ott találtattak, a széna el volt durva, minden kéttség kivül edgyütt fertelmeskedtek, kínoztassanak meg. " A fiatalok mindnyájan tagadták a vádat, azt állítva, hogy „nem voltak az Istállóban, hanem a kertben virradtig jádzóttak". A kiskertben „a mint egy sorjában ültek ki ki betakarta a Leányokat" a szűrével, mivel fáztak, de a kezükkel sem nyúltak hozzájuk. A bírák döntése szerint, „Elsőben a Leányok Bábákkal visitáltassanak

6

, az után a Legények 12 páltza alatt, a Leányok pedig 12 korbáts alatt egzamináltassanak. "

9 A következő esztendő pünkösdjén is felkísért a város hajdúja két nőt, az Őriből való Rácz Katalin leányzót és a dorogi Kis Péter Erzsébetet, Farkas János özvegyét, mert „a Gilányiban táncoltanak, a Pestises temetőben Legényekkel kimentenek, ott kétségkívül paráználkodtanak, mert a Város Hajdúját is ott meglátván elszaladtának, vallják meg kivel és hánnyal, azután vesszőztessenek meg, s relegáltassanak" (eltávolíttassanak). A nők a váddal szemben viszont azt állították, hogy ők senkivel sem közösködtek a temetőben. A csapszéken egy András nevű legénnyel táncoltak, a „Hajdú csak azért kísért fel, hogy mi a temetőben voltunk, s az a legény felénk jött. " „Examittaltassanak 18 korbács alatt" — szólt a döntés ellenük.

10 Az is elegendő okot szolgáltatott a büntetésre, ha a körülmények folytán úgy ítélték meg a bírák, hogy az eléjük állítottaknak „igyekezetek volt a gonoszságnak végben vitelére", különösen ha a paráználkodással gyanúsított valamelyik fél már volt büntetve emiatt korábban. Oláh András csőszt is, akit 1739-ben paráznaságáért már megbüntettek, amikor 1741-ben egy beregi leánnyal, Nagy Zsófiával, a városkapun kiment és a kertbe igyekezett, nyilvánvalónak vették, hogy ismét paráználkodni akart. Ezért, minthogy korábban már volt hasonló cselekedetéért büntetése, Oláh Andrást a csőszségből kivetették, 30 pálcával megverették, s a leányt is 12 korbács ütésre ítélték." A szigorú keresztény erkölcs, a házasság szentségének tisztelete megkövetelte a fiataloktól a házasság előtti szüzesség megtartását. Már 1279-ben a budai zsinat kimondta, hogy „minden önkéntes közösülés halálos bűn, és csak a házasság által válik menthetővé, csak a házasság teszi megengedetté a hím és nő közötti egyesülést," de akkor is, „csak ha a megengedett módon közösülnek."'

2 A értői tevékenységérc vonatkozóan L.: M. ANTALÓCZY Ildikó, 1996. 149-160. 9 Az ezután következő megjegyzésből megtudjuk, hogy „Székely Annát Nagy István takarta be, Lada Katát Szőlősi Fercntz, kikhez nagyobb gyanúság lehet szüzességek cránt, mint az 3ikhoz, a mint az hites Bábák rcferállják" — IV.A. 1018. c. 5. k. 470-471. (1742. május 19.) 1742-ben korán volt pünkösd napja, május 13-ára esett. Vö. SZENTPÉTERY Imre: Oklcvéltani naptár. Budapest, 1974.64. 10 IV.A. 1018. c. 5. k. 620. (1743. június 8.) 11 IV.A. 1018. c. 5. k. 375. (1741. augusztus 5.) 12 Vö.: VAJDA Mária, 1999. 355.