Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

8. Öregség, vénség 9. Szabadszájúság 10. Átkok 11. Házasság 12. Kérkedő, dicsérő 13. Szociális tartalmúak 14. Filozofikus tartalmúak 15. Csúfolkodó, gúnyos, ironikus 16. Dalszövegek/tipikus, lírai/ 17. Egyelőre beoszt(hat)atlan, vegyes 18. Tipikus (sajátosan) lakodalmi kurjantás Problémám e felosztással kapcsolatban hasonló az előbbihez. A Magyar Néprajzi Lexikon táncszó címszavának tárgyalását Küllős Imola és Martin György végezte el. A műfaji körülhatárolás mellett találunk itt egy összefoglaló jellegű tartalmi csoportosítást, ül. átveszik Szendrey Zsigmond helyzet szerinti osztályozását is. A táncszó műfajáról Az a műfaj, amit „ táncszó "-nak nevezünk kötött ritmusával, határozatlan dallamvonalával és a természetes beszédtől eltérő előadásmódjával átmenetet alkot a recitáló dallamok és a rigmus-szavalás (rigmusszerű előadás) közt. Sajátos, emelt hanghordozással, kiáltásszerűen recitálva adják elő; kötött ritmusa mellett is eléggé alkalmi jellegű, rögtönzött lírai műfaj.

41 A táncszó a bor-, tréfás-, párosító, szerelmi, csúfoló stb. dalok legközelebbi, már dallamukat veszetett műfaji rokona. Tartalomban és szerepben nem választható el a táncdaloktól, inkább formai különbség van köztük.

42 A táncszók egyéb műfajokkal való kapcsolatáról, a műfaji átcsapásokról később még bővebben is szó lesz. A táncszók rendszerint valamilyen táncmulatságon, lakodalmakon vagy a fonóban hangzottak el, tehát amint azt az elnevezés is jelzi: a tánchoz szorosan hozzátartozó műfajról van szó. Kriza így fogalmaz: „.. .nem egy anya és apa a táncos legénység sorába legelőször kilépő fiacskájához szól biztatólag: »Mondj fiam tés is valamit a táncnak!, míg egy-egy éltesebb korú férfi is az »éfiúság« táncropó seregébe béállván, nógatja s zaklatja a szótlan munkában izzadókat: »Szót, fiak, a táncnak!« Szót is adnak mindegyre a táncnak".

43 Ilyenkor kerülnek elő az 41 MNL 1992, 185. 42 Katona 1979.358. 43 Kriza 1975. 44 MNL 1992, 185. 45 Pesovár 1990. 238. 46 MNL 1992. 185. 47 A moldvai csángó lakodalmas szokásokat már többen is leírták, ezekben a közleményekben mindig bőséges táncszóanyagot találunk. Már a századelőn készült efféle beszámoló: Wichmanné Herrmann Júlia a Moldvai csángó menyegző Szabófalván című írásában mozzanatról mozzanatra végigköveti a lakodalmi ceremónia eseményeit, leírásához fotóanyag is társul (Wichmanné 1936). Az 1992-ben elhunyt Seres András hagyatékából került ún. táncszók, amelyeket egyes vidékeken csujogatásnak, táncréjjának, tánckurjantásnak, cifra szónak neveztek. Egyéb elnevezései: tánerigmus, ujjogtatás, hujjantás, kiabálás, rikótozás, rikogatás, réjja.

44 A táncszók a tánchoz kapcsolódó, sajátos költői szövegek, amelyek összehangzanak a táncmozdulatokkal, és a hangulati fokozást szolgálják.

45 A Magyar Néprajzi Lexikon így foglalja össze jelentését: „lakodalmi vonulás közben spontánul felhangzó, a jókedvet kifejező, hangulatkeltő, ritmusos szó, ül. mondóka".

46 Régebben az egész nyelvterületen általánosak lehettek, az utóbbi időkben már csak lakodalmak alkalmával, főleg lakodalmi menet közben kerülnek elő ilyen jellegű kurjantások. Sajátos lakodalmi kurjantások is voltak mindenütt

47 de ezek szövegileg szorosan kapcsolódnak a táncszókhoz,

48 azoknak egy speciális csoportját képezik. A lakodalmi táncszó és a kurjantás: hujjogtatás, kiabálás, mendikálás, rikongatás, sivalkodás stb., a lakodalom költészetének egyik legváltozékonyabb, legnépszerűbb, általánosan ismert, epigrammatikus tömörségű és csípősségű, alkalomhoz kötött műfaja. Az alkalomnak megfelelően gunyorosabbak, szabadszájúbbak. A 2—4—6-soros rigmusos versikéket a hangulat fokozására recitálva kiabálja a lakodalmas nép. De nemcsak a vőfély, násznagy, nyoszolyólányok, menyecskék kurjongatnak, hanem a nézők is. A lakodalmi rigmusokból megismerhetjük a lakodalom lefolyását, a résztvevők testi-lelki jó- és rossz tulajdonságait.

49 A táncszó legegyszerűbb formája a kurjantásszerü egy-két szótagos indulatszavak ismételgetése: „uccu, hajrá, nosza, hopp stb.". Ilyenekkel már a 17. sz.-i kéziratos énekanyagban is találkozunk: „hajda hopp, hajda!", „hoppondáré, hopszassza!".

50 Utalnunk kell az 1505-ben felbukkanó körmöcbányai táncszóra is. A táncszók frázisai közismertek, sablonszernek, ezeket többnyire csak a nevekkel és helyi vonatkozások felemlegetésével aktualizálják. Az esetlegesnek látszó első sor(ok) után a csattanó fejezi ki a mondanivalót.

51 Ezek a szövegek általában kétsorosak, de előfordulnak három-, négy-, sőt többsorosak is, például tízsorosak. Hét vagy nyolc szótagos sorok váltakoznak, de táncszavaink sorainak többsége azonos ritmusú. A kétféle ritmus tehát a következő: vagy A csujugatásokat — annak hozzátartozó részeként — különböző kiáltásokkal fejezték be: „csu-ju-jú, ju-ju-jú" közlésre a Moldvai magyar lakodalmi szokások című írás (Seres 1994), melynek táncszószövegcit c dolgozat adattára is tartalmazza. Közleményét Seres több faluban végzett gyűjtés alapján írja, így a szövegközlés is bőséges, változatos. Pontosan megjelöli, melyek azok a pillanatok, szituációk, amikor táncszók hangzanak cl és számos példát is lejegyez. Istók György és Pozsony Ferenc tanulmánya a klézsci lakodalmi szokásokat tárgyalja hasonlóan az előbbiekhez. Itt is bőséges a táncszószövegek közlése, az adattárban ezek is fóllclhctők (Istók—Pozsony 1992). 48 Pesovár 1990. 237. 49 MNL 1992. 185. 50 MNL 1992. 185. 51 MNL 1992. 185. 204