Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
csupán egyik csoportját alkotják a táncszóknak, további vizsgálatra azonban ő is csupán ezeket választja. Általában a formai jegyek vizsgálatára fektet hangsúlyt. Kitér a többsoros táncszók szövegeinek változatosságára, elkülönít felkiáltó, felszólító, feltételes, hasonlító, ellentétes és következtető formákat. A szövegek alapvető formai jellemzői közé sorolja a kifejezés csattanós rövidségét, drámai szaggatottságát, ill. közmondásszerü kerekdedségét, a tömörséget. Végül kitér a „hasonlatos, képes beszédre" is, melyet a szerző „népünk keleti fajra valló különös szeretetének" tulajdonít. 32 Már ő is felfigyel a kezdősorok képei és az azt követő sorok tartalmi kapcsolatára: „az első mondat többször festői képét adja a másodikban kifejezett gondolatnak (Kicsiny csupor hamar forr: a vén asszony puskapor)". 33 Máskor azonban „a kép és gondolat közt semmi értelmi kapcsolatot sem találunk; tehát az összefüggést csupán a tánczos saját körülményeiből lehet magyaráznunk (Rezes villa, rezes kés: jössz te rózsám, táncolj tés!)". 34 Dr. Réthei Prikkel Marián tehát már megelőlegezi egy későbbi szimbólumvizsgálat lehetőségét e műfajon belül megjelölve a képes beszéd létét a táncszókban. Szemben a népdalszövegek vizsgálatának „divatjával" a táncszók, lakodalmi kurjantások nem kerültek az érdeklődés középpontjába. A fenti tanulmányt jóval később, 1929-ben követte a Szendrey Zsigmondé, aki a lakodalmi kurjantások helyzet szerinti csoportosítását végezte el. 35 így ő 16 féle csoportot különít el, mindeni egy olyan helyzetet jelöl, melyben a kurjantások elhangzanak. Ekképp csoportosít: 1. Menetindítók 2. Célbejelentők 3. Párbejelentők 4. Párdicsérők 5. Menetdicsérők 6. Hívogatók 7. Házasságdicsérők 8. A nézők gúnyolódása 9. A menet visszavágása 10. Házasság-bejelentők 11. Leánybúcsúztatók 12. Új asszonyvivők 13. Újasszonybejeletők 14. Lakoma-kurj antások 15. Stáció-rigmusok 16. Lakodalmi tánc szók Látjuk, osztályozása nem vesz figyelembe formai, tartalmi jegyeket. A helyzet szerinti csoportosítás pedig véleményem szerint nem a legmegfelelőbb, mert az a szituáció, melyben egy-egy szöveg elhangozhat, nem szigorúan kötött. Homályos számomra az is, hogy miért különít el Szendrey egy „Lakodalmi táncszók" nevű utolsó csoportot miközben osztályozását teljes egészében ezekre építi. Kriza János a Vadrózsák 36 című gyűjteményes kötetének jegyzetei közt említi a táncszókat is. Rokon műfajokkal párhuzamba állítva beszél ezek tartalmi magjáról, ill. megjelöl néhány olyan szituációt, melyben a táncszók előfordulása a leggyakoribb. Időben tovább haladva 1984-ben találunk egy újabb munkát a táncszókkal kapcsolatban: Fülemile Ágnes tesz kísérletet a formai és tartalmi rendszerezésre. 37 A Katona Imre által rendszerezett szerelmi dalok tematikai tagolását alapul véve 38 végzi elemzését. Nem foglalkozik a lakodalmi kurjantásokkal, melyeket a táncszók egy sajátos alkalomhoz kötött tematikai csoportjának nevez. Úgy véli, az egyéb táncszókkal való sok szövegazonosságuk ellenére is ezek külön tartalmi csoportosítást igényelnek. A formai kérdések tárgyalásakor a sorok számát, szótagszámot és a rímképletet veszi figyelembe, ezek alapján határol el csoportokat. A tartalmi rendszerezést a főbb témakörök megjelölésével indítja, majd ezeket tárgyalja részletesebben. A következő csoportokat jelöli meg a táncszók műfaján belül: 1. Szerelemmel, házassággal foglalkozók 2. Tánccal foglalkozók 3. Csúfolók 4. Bánattal, szegénységgel foglalkozók /kesergők/ 5. Borral, ivással foglalkozók 6. Átok és áldástartalmúak 7. Egyéb Ezeket a főbb témaköröket tovább bontja, több témacsoportra osztja. Felosztásának eredményességét nem vitatom, nyilván a választott osztályozási szempontnak megfelelően egy átlátható rendszert igyekszik fölfedni és láttatni az olvasóval. Hiányosságát abban látom csupán, hogy a tartalmi csoportosításnál nem merül fel nála ennek a bizonyos tartalomnak a problematikája. Nem figyel fel a szövegek másodlagos jelentésmagjára, noha ezek éppoly fontosak, mint a szószerinti jelentések. Kérdés számomra, hogy az „Adj egy kicsi tágasságot, / Hadd csináljak boldogságot" példa csupán mint egy a tánchoz helyet kérő szöveg sorolható be a rendszerbe 39 , és hogy az ilyen és ehhez hasonló szövegek csoportosításakor nem kellene-e figyelmet fordítani a szimbolikára is. A fentihez hasonló osztályozást végzett el Pálfy Gyula kéziratban maradt tanulmányában. 40 Ő a táncszók tematikus rendjének „végleges" formáját adja meg szintén a Katona-féle csoportosításra alapozva a következőképpen: 1. Tánc előtt 2. Táncra biztató 3. Test, öltözet 4. Ivás, tánc, múlatás 5. Tánczene, tánczenész 6. Marasztalás 7. Szerelem 32 Dr. Réthei Prikkel 1906. 16. 33 Dr. Réthei Prikkel 1906. 16. 34 Dr. Réthei Prikkel 1906. 16. 35 Szendrey 1929. 36 Kriza 1975. 37 Fülemile 1984. 38 Katona 1970. 39 Fülemile 1984. 65. 40 Pálfy 1986. 203
