Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Horváth Gáborné: Kelet-kutató volt-e Jaksics Gergely?
akinek viselt dolgairól a XIX. századelőn tett utazásairól csak ellentmondásos hírek maradtak reánk"... 9 Jaksics Gergely 46 évesen, Ogyesszában 1824-ben meghalt. Hagyatéka Szentpétervárra, majd Bécsbe került. Onnan pedig — eddig feltáratlan módon és időben — a Pannonhalmi Bencés Apátság könyvtárába. (A fénymásolatos kéziratpéldány innen származik — HGné.) Itt lelte fel Benda Kálmán történész a kéziratok között 1966-ban. BEFEJEZÉSÜL Vissza kell térnünk Tardy Lajos részletes elmarasztalásához Jaksics Gergely dolgában! Perecsenyi Nagy László, a Tudományos Gyűjtemény és a Hazai Tudósítások munkatársa Nagylaki Jaksics Gergely előadása nyomán emlékezik meg arról az utazásról, melyet „titoknokként" tett meg Orlay János társaságában. Az útleírás arról szólt, hogy a „hajdani szittyahoni magyaroknak nemcsak a bölcsőjét, itt hagyott nyomait találja meg (J G.), hanem netán még késő ivadékait is". 10 A leírásban a kigondolt, „megtalált ivadék" azonban eltorzított „ősmagyar" nyelven szólalt meg, amelyben „délszláv eredetű vagy nyelvújítás során született szavak" is találhatók. A rászedett, lelkes pesti olvasóközönséget pedig valóban kinevették a józan történelemszemléletü kortársak. A valóságot a nagy felkészültségű őshazakutató, Jerney János 1829-ben tárta fel. A Jaksics Gergely által megnevezett utazási-kutatási útvonal („Szentpétervár — Moszkva — Grodnó — Kiów — Kistatárország — Szibéria — Szt. Arhangel — Kamcsatka — Samo és Irtis homoktengere — Caucasia") időben való lehetetlenségét bizonyítva szembeállította vele Orlay János egyik jelentését: „A Krímben, a Kaukázuson túl, Mozdok — Kizljár — Astrahán — Sarepta — Saratov — Penza — Nizsnij Novgorod — Jaroszlavl — Moszkva — Szmolenszk — Mogilev — Csernigov útvonalon 1815-ben tett vándorlásaimról".'' A félrevezetéssel és a tizenkilencedik-huszadik századi elmarasztalással szemben áll Jaksics Gergely hazafisága, történelmi-történészi érdeklődése, a haladó és feltörekvő orosz társadalmi életben való részvétele, szépirodalmi tevékenysége és Puskinnal való, feltételezhető, ám nem bizonyított barátsága. A „Kaukázusi fogoly" fordításának jelentősége pedig napjainkban válik világ- és európai hírűvé: Puskin életében mindössze három nyelvre fordították le műveit — franciára, lengyelre — és magyarra! Jaksicsot korai halála akadályozta meg a magyarországi publikálásban, hiszen művét — az első oldalon, a címlapon A MAGYAR HAZÁBAN LAKOZÓ ATYJAFIAINAK ajánlotta. Jaksics Gergely tehát nem volt igazi Kelet-kutató. Feltáratlan anyagai, jegyzetei (Kisinyovban, Ogyesszában, a Puskin-archívumokban) azonban még meglepetéseket tartogathatnak a jövendőbeli kutatók számára. IRODALOM CSISZTOVA, Irina Szcrgcjcvna 1994 Jaksics Gergely — Puskin fordítója. Előadás az 1994. évi Puskinkonferencián. Tvcr, Oroszország. Kézirat orosz nyelven. Magyarra fordította: Horváth Gáborné. ERDÉLYI István 2000 Szádcczky-Kardoss Lajos naplója és az első Zichy-cxpcdíció. TUDÁN 2000. Új III. évf. 3. sz.: június—július, 17—26. Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó KhT. HORVÁTH Gáborné 1991 Puskin és Esztergom. Esztergom és Vidéke polgári hetilap. 1991. június 28. 1994 Az első magyar Puskin-fordító. Esztergom Évlapjai (Annales Strigoniensis), 123—128. Esztergom, Balassa Bálint Társaság. JAKSICS Gergely 1924 A kaukázusi hegyi rab. St.pétcrvár (Kiadatlan). Bencés Főkönyvtár, Pannonhalma. Kézirat. KORZENSZKY Richárd 1969 A. Sz. Puskin: A kaukázusi fogoly című elbeszélő költeményének első magyar fordítása. Budapest. ELTE BTK. Szakdolgozat. PUSKIN, Alexander Szcrgcjcvics 1833 Lövés. In: Regélő Pesti Divatlap, 1833. 24—28 sz. p., 417—422., 433—436. p. RADÓ—TARDY 1972 Puskin első magyar fordítója Grúziában. In: Irodalmi kapcsolatok. Grúz Irodalomtörténeti Intézet, Tbiliszi TARDY Lajos 1954 Balugyánszky Mihály. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1979 Régi hírünk a világban. 38. Puskin magyar kapcsolatai. 187—190. Budapest, Gondolat. 1982 28. Régi feljegyzések Magyarországról. 28. Igaz és hamis őshazakercsőkröl (XV— XIX. század). 180—189. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó. 9 ERDÉLYI 2000. 18. p. 10 TARDY 1982. 11 TARDY 1982. 176
