Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Horváth Gáborné: Kelet-kutató volt-e Jaksics Gergely?

volt, majd 1804-től ugyancsak I. Sándor cár meghívására a szentpétervári egyetem első rektora, az új oroszországi reformtörvények megalkotója, az orosz jobbágyfelszabadítás szellemi előkészítője. Tevékenységéről részint Dugonics András és Reguly Antal levelezéséből tudunk, az újkori kutatásokat pedig Tardy Lajos kandidátusi disszertációjából ismerjük. Orlay János és Balugyánszky Mihály, akik az őshazával foglalkozó szentpétervári „kruzsok" tagjai is voltak, betöltött tisztségeikből és rendezett anyagi helyzetükből eredően támogatták Jaksics Gergelyt pétervári megérkezése után (Orlay János személyi titkára lett 1804-től). Azt a Jaksics Gergelyt pártfogolták, aki elhagyta a karlóci görögkeleti papi szemináriumot, Esztergomban lakó édesanyját és szerb ősei választott hazáját, Magyarországot. Tette azért, hogy a „ tudomány szent szomjától vezérelve " (mai szemmel — némi kalandvágytól is indíttatva) induljon el az őshazakeresés rögös útján. Majd ezt követve „küldjön igaz vagy hamis tudósítást" a „hiszékeny lelkes és mindenekelőtt laikus hazai olvasóközönségnek".

5 3. Jaksics Gergelyt és szerzőtársát, Perecsenyi Nagy Lászlót, a korabeli Tudományos Gyűjtemény és Hazai Tudósítások munkatársát, a közepes költőt és műkedvelő történészt Tardy Lajos — így — a harmadik csoportba, az úgynevezett szerencselovagok csoportjába sorolja a kortársak vélekedése alapján. A kor „nagy őstörténeti szélhámossága históriájának" tekinti, és hőseinket „hamis őshazakeresőknek" nevezi. Vizsgálataink következő tárgya, hogy elfogadhatjuk-e teljességében Tardy Lajos véleményét, miközben éppen őrá hivatkozva megjegyezzük: — „az eredménytől teljesen függetlenül": Körösi Csorna Sándor sem érte el (saját maga által) kitűzött végcélját, munkásságában azonban mégis világraszólót alkotott! Irina Csisztova szentpétervári kutatásai azonban nem csupán Jaksics Gergely irodalmi-fordítói tevékenységére vonatkoznak. Oroszországi életének, tartózkodásainak pozitívumait is feltárják: őszinte érdeklődését mind a magyar, mind az orosz történelmi mozgalmak, események összefüggései iránt, kaukázusi vonalmait, a magyar nyelv keletkezésének különféle elméleteit és nem utolsósorban — Puskinhoz fűződő, lehetséges (általunk csupán feltételezhető!) mély barátságát. Valódiságát csupán ogyesszai kutatómunkával tudnánk bizonyítani. A Jaksics Gergelyre vonatkozó tényanyagokat Irina Csisztova a szentpétervári Történelmi Archívumban, az Orosz Nemzeti Könyvtár Archívumában és az Orosz Életrajzi Szótár zárókötetében találta meg, valamint — magyar szerzők egykori szovjetunióbeli publikációiban. (Szándékosan nevezzük így, mivel a jelenlegi Oroszországban, Ukrajnában és Grúziában fellelhető forrásokról van szó!) Az összegzés —jövőbeni irodalomtörténészi és történészi feladat. Néhány, Szentpétervárott fellelt történeti vonatkozást azonban az alábbiakban Magyarországon és magyar nyelven első ízben teszünk közzé azzal a nemes szándékkal, hogy Jaksics Gergely őszinte őshazakeresési szándékait 5 TARDY 1982 6 RADÓ—TARDY 1972. igazoljuk, életének mind ez ideig — hazánkban nem ismeretes szakaszait feltárjuk. 3. Jaksics Gergely születési éve: 1778, helye Esztergom. Családja Szerbiából települt át Magyarországra a XVIII. század elején. Édesapját korán elvesztette. Nemesi címét és „Nagylaki Jaksics" családi nevét mostohaapjától nyerte, aki örökbe fogadta őt. Rangjához méltóan taníttatták Esztergomban, Vácott, Pozsonyban, majd Karlócon, az ortodox papneveldében. Innen indult el Szentpétervárra, ahol 1804-től Orlay János szolgálatában állt. Az orosz fővárosból kiindulva teszi meg többszöri magyarországi látogatását és oroszországi utazásait: először Orlay János kíséretében, aztán — önállóan. Jaksics Gergely igen sok verset és ódát írt, nemcsak magyarul, hanem oroszul, szerbül és németül, sjól ismerte a latin és a francia nyelvet is. Irodalmi-nyelvészeti tevékenységéről és az első Puskin-fordításról magyar tudósok, Radó György moszkvai kultúrattasé és Tardy Lajos történész oroszul publikáltak és Tbilisziben adták ki egy gyűjteményes kötetben.

6 Az orosz Nemzeti Könyvtár archívumának egyik okirata azt igazolja, hogy Jaksics Gergely magyar nemesúr 1817. október 7-én háromszáz könyvét önkéntesen ajándékozza a Cári Nyilvános Könyvtárnak. A könyvtárigazgató, A. N. Olényin elismeri, hogy: „ ...a tőle kapott könyvgyűjteményben sok olyan kiadású könyv található, amely méltó helyet foglal el eme társadalmilag hasznos könyvtári gyűjteményben "

1 Másrészt Jaksics Gergely mint ajándékozó, igen jeles fővárosi adományozók — miniszterek, akadémikusok — sorában állt! Csisztova anyagának terjedelme elégséges képet ad Jaksics Gergely pétervári életének főbb epizódjaiból, amely a főváros szellemi elitjéhez való kapcsolódását bizonyítja. Orlay János és Balugyánszky Mihály vezette be Jaksicsot azon fővárosi szaktudósok társaságába, akik az orosz és szláv történelem különböző területeit kutatták akkoriban. Orlay János igen erősen kötődött kárpát-ruszin honfitársaihoz, és 1804-ben az Északi Hírmondó (Szevernyij Vesztnyik) című folyóiratban közölte alapvető munkáját, melynek címe: A kárpátaljai ruszinok története s amelyet a pétervári és moszkvai tudományos körökben igen sikeresnek tartottak. Ismeretes tény volt akkoriban, hogy A. N. Olényin a nemzeti ősorosz kultúra lelkes tisztelőjének számított. Jaksics Gergely is tudta ezt. Ő éppen akkor tűnt fel Szentpétervárott, amikor az Olényin-kör tevékenysége tetőpontján állt s időben egybeesett Karamzin: Az orosz állam története című sokkötetes művének előkészítő szakaszával, majd kiadásával. Ezt a munkát mind a korabeli sajtóban, az irodalmi szalonokban, mind pedig a magántársalgásokban, levelezésekben hatalmas vita kísérte. 7 CSISZTOVA 1994. 174