Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Erdélyi István: Keleti lovasnépek a Kárpát-medencében
A 9. századi Kárpát-medence népei a történeti és régészeti források alapján. Tervezte Bóna István és Szentpéteri József. In: Korai magyar történeti lexikon (9—14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. 72. o. Darkó Jenő véleménye szerint inkább a hun fejedelmekhez kellene kötni. — Hozzászólása a konferencián. 1 ) A gepidák Dél-Oroszország felől jelentős alán és gót népcsoportokkal, elsősorban hadsereggel érkeztek együtt. A hunok régészeti emlékei, a sok-sok korabeli germán emlék közül szorgos munkával kiválaszthatók voltak, és jellegzetes lovasnomád vonásokat mutatnak (három lovastemetkezés, több lószerszámos áldozóhely vagy sír stb.). A csontvázas temetkezések mellett felbukkan az égetéseshamvasztásos rítus is, ami a kissé későbbi, belső-ázsiai türk vezetőréteg felé mutat. Központjukat lokalizálni eddig még nem sikerült. Egyes külföldi kutatók már a hun korban feltételezik szlávok megjelenését az Alföldön, de régészetileg ez nem igazolható, még később sem, egészen a langobardok uralmáig bezárólag. A szarmaták majd még a hunok keleti visszavonulása után is felbukkannak a történelemben, 469-ben szvéb— szkír—szarmata seregek szenvedtek vereséget a gótoktól, majd ezután elmenekültek. Úgy látszik, hogy ez az utolsó adatunk a szarmatákról. Nyelvük maradványait helynevekből eddig nem sikerült kielemezni. A Kárpát-medence jelentős része az északnyugat felől bevándorló langobardok, illetve a hunok után itt maradt gepidák uralma alá került. A következő keleti lovasnomád nép, amely a Kárpátmedencébe érkezett, a hunok nyomán szintén főleg a Duna vonalán nyomulva előre, az avar volt. 568-ban a kevesebb mint félévszázaddal korábban bevándorolt langobardok mint ismeretes, kivonultak délnyugat felé, és csak kis töredékük maradt a Dunántúlon, egyes avar temetőkben azokat — mintegy befogadott családok sírcsoportjai alakjában — is fellelték. A legyőzött gepidák Erdélybe szorultak vissza. Az említett germán eredetű népek mellett még jóval korábbi „őslakók" nyomait is sikerült egy 7. századi dunántúli avar temetőben (Környe) kimutatni, kelták leszármazottait, amit embertani bizonyítékok alapján fedeztek fel. Az avarok, főleg uralmuk derekán és második felében, még a Bécsi-medencét is birtokukba vették. Van egy olyan hipotézis, mely szerint a velük nem egyszer hadban szövetséges szlávokat mintegy élő védvonalként maguk köré telepítették, de régészetileg ez nem igazolható. Különféle — jóllehet egységes vonásokat is mutató, nem egységes nyelven beszélő — szlávok főleg a 7. századtól kezdve jelentek meg az Avar Kaganátus határvidékein, Erdélyben és másutt. Miközben a lovasnomád avarok gaz1 A Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület és a Damjanich János Múzeum közös konferenciája. Szolnok, 2003. 168
