Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Római kori telepleletek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből

kívülről és belülről) fúrt lyuk található, s talán még egy további kisebb is. Két töredékből ragasztott. A talpgyürü külső átmérője 11 cm. Az oldalfal vastagsága: 0,4—0,5 cm (5. ábra 7). 9. Edény töredék. Finom, kövér, tiszta agyagból készült, korongolt. Középszürke színű, kissé foltos. Profilált szélű, homorú fenékrész. Az átmérő 9—9,5 cm (5. ábra 8). 10. Fazék. Igen durva, kisebb-nagyobb cseréptörmelékkel („samottal") összekevert agyagból kézzel formált. Rosszabb égetésű, feketés-foltosán barnás színű. Külső felülete aránylag jól elsimított. Kissé profilált, egyenes aljrész, meredeken emelkedő oldalfallal. A fenékátmérő: kb. 16 cm. Az oldalfalvastagság: 1 cm (5. ábra 9). 11. Edény töredék (valószínűleg nagyméretű fazék). Pusztán szabad kézzel formált durva, nagyszemű cseréptörmelékkel kevert nyersanyagból. Világosabb barnás tónusú. A fal magja feketés. Egyszerű, profilálatlan, egyenes alj rész meredeken emelkedő faldarabbal. A falvastagság: cca. 1,5 cm (5. ábra 10). 12. Edénytöredék (föltehetőleg csésze). Durva törmelékkel, cserépmorzsalékkal kevert agyagból készült korong nélkül, szabad kézzel. Alaptónusa barna, de füsttől/koromtól foltosodott. Rossz égetésű, morzsálódó. A felület kívül-belül egyenetlen, durva. Lapos, kissé profi1. Hombár. Finom, kövér, „jól iszapolt" agyagból gyorsan forgó korongon készített tárolóedény. Középszürke színű. A felület — a díszített sávtól és a nyakhajlattól eltekintve — összefüggően, gondosan elsimított, „fényezett" (éspedig, mondhatni, olyan tökéletesen, hogy a húzásnyomok nem is igen vehetők ki). A nagy térfogatú agyagkészítmény formájáról megállapíthatjuk, hogy egészen magasan öblösödő volt. Fölül mélyített, ferdén csapott pereme hosszan-vízszintesen kihajló. A már említett, besimított ornamentika a vállon fut körbe két mélyebben behúzott árok által közrefogva. A matt felszínen zegzug alakzatban elrendezett sávok és ezek között egyes függőleges vonalak láthatók. A besimítást kb. 3 mm széles eszközzel végezték. 16 darab cserépből két, egy kisebb és egy nagyobb edényrészt tudtam összeállítani, de nyilvánvalóan idetartozik még a leletegyüttes számos más fragmentuma. A külső peremátmérő 20 cm, a belső 13 cm. Az agyagvödör a legnagyobb kiszélesedésnél közel 35 cm átmérőjű volt. Teljes magasságát úgy 50—60? cm-re becsülhetjük. A falvastagság: 0,1—1 cm (7. ábra). 2. Tál. Jól iszapolt, finom fazekasagyagból korongolt és középszürke színű. A külső felszín vízszintes irányban, eléggé összefüggően elsimított (fényezett). Az edény egyenes oldalú, kónikus testű volt. A perem kissé kifelé húzott, elvékonyodó és lekerekedő. Alatta borda fut körös-körül, ill. maga az edényfal lépcsős tagolású, amint hangsúlyozottabban lejjebb is. A fragmentum egyik szélén, egymás alatt két (és egy megkezdett harmadik) átfúrás van 0,4—0,6 cm-es átmérővel. A tál száj-/peremátmérője Iáit, korongszerű alj, külön fogórésszel — azaz a fenék és az oldal találkozásának megvastagodásával. Az oldalfal kónikusan emelkedik. A fenékátmérő: 6,5 cm körüli (6. ábra 1). 13. Fedő. Durvább, törmelékes agyagból szabad kézzel formált. Eredetileg barnás, de kívül és belül egyaránt feketés-foltos. Igen egyenetlen felületű, nagyon hevenyészett készítmény. Az egyenes tetejű, kiszélesedő, kerek-ovális fogó, ill. gomb határozott, hosszabb nyakkal megy át a kónikus fedőtestbe. Ennek pereme befelé húzott és lekerekített. Az edényfedő magassága: 6—6,5 cm. A fogógomb átmérője hozzávetőleg 3,5—4,5 cm. A fedőszáj átmérője 11—12 cm. A falvastagság: 0,8—1 cm (6. ábra 2). 14. Fedő(?). Cseréptörmelékkel összekevert nyersanyagból készült szabad kézzel. Viszonylag keményebbre égetett. Világosabb árnyalatú barnás színű és elsimítottabb felületű. ívelődő, lekerekedő peremrész. Az oldalfal vastagsága: 1,5 cm (6. ábra 3). A leletanyagban másfél tucatnyi további cserép, korongolt szürke és téglaszínű edényekből való fragmentum (pl. hombárok oldalrészei), valamint kézzel formált darab található. Emellett kovapenge, salakrög, két darab patics és állatcsontok. 24 cm-ben adható meg. Magassága max. 15 cm, (gyűrűs?) talpátmérője pedig 8(—9) cm lehetett. A falvastagság: 0,8 cm. (8. ábra 1). 3. Tárolóedény (vagy csak nagyobb fazék). Finom, kövér nyersanyagból készítették fazekasszerkezeten. Szürke. A perem nagyívben kihajló, lekerekített élekkel, teteje enyhén mélyített (Krausengefáss). A felület fényezett, a díszített sáv kivételével. Ezt a díszítést matt részen függőlegesen besimított vonalakból álló, sötétebb pászták alkotják. A falvastagság (átlag) 0,5—0,8 cm (8. ábra 2). 4. Tál. Fazekaskorongon készült finom, kövér agyagból. Alapszíne a barna egy világosabb árnyalata. A külső oldalon nyomokban élénk barna bevonat, azaz agyagmáz — slip, engobe — maradványai fedezhetők föl. A peremrész horizontálisan kifelé húzott, lekerekített, tetején két koncentrikus árok fut körbe. Az oldalfal függőlegesenívelődve megy lefelé, amiből e.gy kvázi félgömb formájú tálra következtethetünk. A perem alatt valamilyen egyéb edényrész (fül?) töredéke látható. Az oldalfal vastagsága 0,8 cm (8. ábra 3). 5. Tál. Finom, „jól iszapolt" nyersanyagból korongozott, közép(galamb)szürke tónusú. A külső felszín matt polírozásnyomokat mutat. Oldalfal, melynél a fölső rész függőleges, az alsó pedig lendületes ívelődéssel hajlik. A leletet két cserépből ragasztottam össze. Az oldalfalvastagság: 0,5—0,7 cm (8. ábra 4). 6. Fazék. Apróbb szemű adalékanyaggal (cseréptörmelékkel leginkább) soványított agyagból készült. A megfigyelhető nyomok és a szabályosabb kidolgozás korong III. Jász-Nagykun-Szolnok megye, ismeretlen lelőhely B 15