Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Római kori telepleletek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből

CSEH JÁNOS • // ROMAI KORI TELEPLELETEK JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBŐL Kézzel formált edényfedők szarmata településeken Három Közép-Tisza vidéki, az I—

II. század és a IV—

V. század közötti időszakból származó leletegyüttest választottam publikálásra jelen alkalommal a szolnoki Damjanich Múzeum régészeti gyűjteményéből.

1 Ezek közül sajnálatos módon kettőnek a lelőhelye, ezzel együtt a találás körülményei, valamint bekerülésének dátuma (valamikor a '80-as években és a '90-es évek első felében) ismeretlen. A múzeumi raktár rendezésekor, illetve költöztetésekor bukkantunk rájuk az 1996-os esztendő tavaszán. Eme hiányosság ellenére közlésük nem mondható fölöslegesnek, többek sorában a IV—

V. századi, illetve hun kori Tisza vidéki keramika szempontjából. A harmadik, a bemutatás rendjében első leletegyüttesnek ugyan alig van különlegessége/jelentősége, inkább csak Kengyel határa római császárkori településtörténetéhez nyújt adalékot, s valamicskét a II—

IV. századi (közép szarmata periódus) edényművességéhez. A három leletegyüttest a mindegyikben föllelhető nagyméretű tárolóedények, az agyagvödrök, a hombárok

2 kapcsolják össze. A két kengyeli, kisebb és nagyobb terjedelmű kerámiát tekintve az utóbbi rovátkolt díszítését emelhetjük ki (2—3. ábra). Ez elsősorban a közép szarmata időkre tűnik számomra jellegzetesnek, így talán nem tévedünk akkor (legalábbis nagyot nem), ha ezt határozzuk meg a legkorábbinak a három leletanyag közül — mindenesetre ennek a megállapításnak semmi nem mond ellent. A második helyre került az ismeretlen lelőhelyű A leletegyüttes, félig-meddig kényszerűségből, mert hun kori datálása bizonytalanabbnak látszik, mint az ismeretlen lelőhelyű B leletegyüttesé. Tipikus galléros peremű hombárja (Krausengefáss) mélyített vonalak között bekarcolt hullámvonalakkal díszített (4. ábra). Teljes profilú egy kérdéses készítéstechnikájú (lassan forgó korongon készített?), az alföldi római kori emlékanyagban szemcsés anyaga folytán (is) külön csoportot alkotó keramika sorába tartozó kónikus testű, nagyobb csésze, illetve mély tál vagy nagyobb csésze (5. ábra 1). Ez az edénytípus a császárkor késői periódusában jelent meg tömegesebben, s elsősorban fazekak képviselik

3

. Fazék-, korsó?-, tálrészek vannak leleteink között, semmi olyasmivel, ami kiemelésre méltó lenne, mint különlegesség. Az A leletegyüttesnek számomra legérdekesebb darabjai a kézzel formált edények, éspedig egy csésze fogórésszel

4 (6. ábra 1), ám még inkább a jól meghatározható edényfedők (6. ábra 2—3 — ezekre a leletleírás után még visszatérek). Saját, főként Kengyel környéki ásatásaim nyomán jellegzetes hun korinak — IV. század utolsó negyede és V. század első fele — látszik a B leletegyüttes. Két darabját tarthatjuk „vezérielet"-nek, a zegzug sávos besimított díszítésű agyagvödröt (7. ábra), és a kónikus testű (8. ábra 1) tálat

5

. Utóbbi edényforma még két töredékkel van képviselve, melyek közül az egyik kifejezetten a provinciális római kerámia felé mutat (8. ábra 3). Az anyagban kézzel formált fazekak is előfordulnak. 1 A dolgozatot 1996 nyarán készítettem. 2 Az I—

V. századi alföldi szarmata hombárokra vonatkozó irodalomból a következőket említem: Párducz—Korck (1958) 30—31. o.;Párducz( 1959) 363.0.; Kőhegyi (1971)279—280.0.; Vaday-Vörös (1979—1980, 1980) 122. o.; Nepper (1982, 1984) 231—232. o.; Vaday (1988—1989, 1989) 137—139. o.; Mcdgyesi (1989) 112. o.; Vörös (1991—1992, 1992) 24. o.; Istvánovits (1990—1992, 1993) 21. o.; Füle (1995) 57. o. 3 A soványított anyagú, ún. lassú korongon készített keramikára késő császárkori, ül. hun kori településeken alapvető összefoglalás Vaday (1980—1981, 1984) passim, ezen belül 31—32, o.; Vaday (1988—1989, 1989) 162—163. o. Továbbá: Kőhegyi—Vörös (1989—1990, 1992) 110. o.; Vörös (1991—1992, 1992) 22—23. o. Az ilyen típusú Kengyel környéki kerámia egy darabja: „Kcngyclpart III." [Cseh (1993) 13. o.; 1. kép A és Cseh 12.o.] Fogóbütykös kézzel formált csészék késői, IV—

V. századi településen a Tisza mentén: Tápé-„Széntéglacgető" [Vörös (1991— 1992, 1992) XIIX. tábla 7 és 16.; XVI XIV. tábla 7 és 19. o.] 5. A tálaknak ez a változata a közép-tiszai térségben (pl. Kengyel határában) általában olyan lclctegyüttesckben tűnik föl, amelyeket más ismérvek is a népvándorlás első hulláma (370-es évek) utáni korszakra kelteznek. Pl. Kengyel-Baghymajor-„Gázvezeték" [még közöletlen leletek: Cseh (1993—1994) 26. kép 1—2 és 24—25. o.] Talán idetartozónak vehető Kcngyclpart III. [Cseh (1992) 26. o. 10. kép 7 és 29—30. o.] Néhány további példa: Vrsac/Vcrsec-"Crvenka/Cscrvenka" Rasajski (1959) 50. o. Tab. II 4; Vrsac/Vcrsec-"Crvenka/Cservcnka" (egy másik lelőhely — Simovljcvic (1957) 65. o. Tábla VII, 7 és 62. o.); Vrsac/VcrsccZrenjanin/Nagybecskcrek [Trifunovié (1990) 113. o. tábla V 2, 114. o. tábla VI 2, 115. o. tábla VII 8—9). 13