Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Selmeczi László: A „Jászkürt"

dával kapcsolatba került jászkürt méltóságjelvény voltára, mégpedig aképpen, hogy a hagyomány szerint Lehel a kunok és a jászok vezére lett volna. A kürt 1682-ben is a jászberényi plébániatemplomban volt. Ekkor Apafi Mihály serege vonult át a városon, s a fejedelem kíséretében lévő Mikó János székely hadnagy erről többek között ezt jegyezte fel: „28 augusztus, voltam a jászberényi templomban, itt ettünk fölöstököt, ott láttam a Leend kürtjét, mellyel megölte volt az királt".

24 Mint fentebb már láttuk, több XVIII. századi feljegyzésben (báró Kageneck, Bél Mátyás) megemlítésre került, hogy a kürt egy ideig török kézen volt, s akkor fosztották meg arany- és ezüstdíszeitől. Bél úgy tudta, hogy a szultáni udvarban volt, Kageneck pedig egy török pasát emlegetett, Gyárfás azt a „nemzeti hagyományit rögzítette, mely szerint „a XVII. században egyik budai pasa e díszes kürtnek hírét vévén, meghagyta a berényi bírónak, hogy azt hozzá vigyék fel. E parancsnak nem engedni végveszéllyel járt, az elöljárók előtt azonban ösmeretes lévén a török kincsszomja, nehogy e kürttől a rajta levő drágaságok miatt megfosztassanak, arról előbb az aranykarikákat, s drágaköveket leszedték, s ily állapotban indíták az útnak követeik által. A pasa ezt megszemlélvén, a követeket megajándékozá s a kürtöt nekik visszaadta."

25 Azonban ha voltak is aranykarikák és drágakövek a kürtön, a hasonló kürtök tanúbizonysága szerint inkább nem, mint igen, azok soha többé nem kerültek vissza erre az ereklyére. Pedig a hagyomány egy valamiben nem csalt, a kürt valóban megjárta a szultáni portát. Szalay Ágoston még 1861-ben négyszáz magyar nyelvű levelet közölt a XVI. sztázadból (1504-1560), ezek egyikében, amelyet a kutató 1554-re keltezett, olvasható a következő mondat: „Kyrth Jazygj megh jw az portarol, ..."

26 Eleddig ez a legrégebbi adat, amelyet a kutatás a jászkürtről fel tudott deríteni. A jászok életében a kürt megkülönböztetett szerepére utal az is, hogy a legkorábbi fennmaradt pecséteken szerepel az ábrázolása. így a jászberényi református hitközség 1642-ben vésett pecsétjén egy kürtöt tartó kar látható.

27 A kutatások során újabban előkerült egy 1645-ben vésett pecsétnyomóval készített ostyapecsét is, amely egy keresztet tartó kart ábrázol, s a kürt a kereszt jobb oldali szárára függesztve látható rajta.

28 Ezt a vele hitelesített iratban a jászberényi főbírák nemzetségük „régi szokott pecséti"-ként jellemezték, amiből szintén arra következtethetünk, hogy a kürt már a XVII. századot megelőzően is a Jászság szimbóluma volt. A kürt megkülönböztetett jelentőségére utal még az is, hogy ünnepi alkalmakkor áldomást ittak belőle, „jobban mondva: a szájába szorított vékony aranyozott ezüst pohárból. Mert a kürt nem ivótülök, hanem hangszer".

29 Méltóságjelvény mivoltára pedig többek között abból is következtethetünk, hogy az 1867. évi koronázási ünnepségeken a Jász kerület bandériumának élén lovagló jász-kun főkapitány, Ráday Gedeon, a vállára vetve viselte.

30 A kürt a jász kapitányok temetési szertartásai során is szerepet játszott, ti. a szertartás idejére az elhunyt koporsójára helyezték azt.

31 A Jászságból olyan véleményt is ismerünk, mely szerint a kürtöt eredetileg Jászfényszarun lelték, s onnan került volna Jászberénybe. E vélekedésre alighanem a település neve adott okot, amelyet Timon Sámuel 1734-ben fulgidum cornu=fényes, ragyogó szarv-, illetve kürtként fordított latinra, s amelyről 1854-ben Palugyai azt írta, hogy ezt a nevet a település a „Fényesszarv jász kürtről vette, melly a monda szerint itt tartatott, mint valaha a Jászok főtanyáján".

32 A legújabb nyelvészeti kutatások azonban nem igazolták a XIX. századi vélekedéseket. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a Fényszaru elnevezés nem a jászkürttel kapcsolatos, nem egy kürtre utal, hanem fövenyben gazdag folyóágra, jelesen a Zagyvának hordalékban gazdag öblére. Vagyis Jászfényszaru nem a jászkürttől, hanem egy sajátos vízrajzi képződményről kapta a nevét, s feltehetően még az Árpád-korban.

33 A jászkürt történeti birtoklásáért még Jászárokszállás is csatasorba állt, ugyanis az itteni Szarvány patak nevét azzal magyarázták, hogy onnan került volna elő a híres-nevezetes kürt.

34 A kürtön lévő faragványok élénk vitát váltottak ki a tudományban, értelmezésükre sokféle kísérlet történt. S bár napjainkra kialakult azok egységes értelmezése, mégsem kerülhetjük el, hogy legalábbis vázlatos ismertetésüket ne adnánk, amelyhez László Gyula és Kiss Etele igen alapos és szemléletes tárgyleírásait használjuk fel.

36 A kürtöt elefántagyarból faragták, görbülete és keresztmetszete ennek megfelelően ívelt. A hosszabb külső és rövidebb belső egyúttal a faragványok két tengelyét is megadja. A kürt középtengelyében mért hossza 43 cm, szájának hosszabb átmérője 10,5, a rövidebb pedig 9 cm, alul 2 cm. A kürtöt szája alatt és alsó harmadában ráhúzott szíjon(?) viselték, s ennek megfelelően a faragómester két széles pántot hagyott ki (ma ezüstpántok vannak ezen a helyen), e sávokon kívül simán hagyta még a kürt végét is. A felület többi részét gazdagon megfaragta. A függesztőszíj pántjai felett egy-egy szélesebb, alatta pedig egy-egy keskenyebb pántot faragott. A szájnál levő szélesebb pántra egymásba hurkolódó korongokba (medallionokba) faragott alakok kerültek, a másik három sávba egymásba hurkolódó, vagy megbogozott szalagfonat került. Ez a faragott minta mintegy ismételhette a fonott vagy domborított függesztőszíj hatását. A két függesztőszíj a felületet három sávra bontja. A középső, széles képsávot a faragómester nem választotta szét újabb vízszintes szalagokkal, hanem alakjait úgy csoportosította, hogy azok maguk írják rá a kürtre sávjaikat. A kürt szájánál lévő (legfelső) sávot indákból kialakított medalionok sora alkotja, míg a medalionok és a keret által fennmaradó ívháromszögeket pikkelyszerű motívumok sora tölti ki a medalionok ívei felől kinőve, a fennmaradó részeken egy-egy nagyobb cséppel. A nyolc medalion szimmetrikus elrendezésben három-három ismétlődő alakot tartalmaz, míg a két tengelyben lévő medaliont pár nélküli 24 FODOR F. 1942.436-437. 25 GYÁRFÁS I. 1885. 349. 26 Négyszáz magyar levél..., 1861. 143-144. A levél a forrásközlésben CLVI számot visel, évszám nélküli, nincs címzettje és pecsétje, Szalay által 1554-re keltezett, amelyet ő a következőkkel indokol: „Ezen évszám nélküli nyolcz levelet CUV-CLXI, azon okbúl sorozám ide, mert az 1554. esztendőben történt dolgokkal s azon levelek tartalmával, melyek azon évből gyűjteményemben vannak, szorosan összefüggenek; - továbbá mert egy régi azon időbűi való boríték alatt voltának, több más magyar és deák 1554-diki levéllel, mely borítékra egy egykorú kéztől ezen jegyzet volt írva: Litere Ai 1552." 27 HampelJ. 1903.100. 28 Botka J. 1988. 260-263., 1998. 80-82. A város eddig ismert legkorábbi pecsétje 30 mm átmérőjű: SIGILLUM + CIVITATIS + JÁSZ + BEIRIN körirattal, a pajzson keresztet tartó vitézi kar, mellette balról a kereszten függő kürt. 29 Tóth B. 1984.14., Hampel J. 1903.111. 30 Tóth B. 1984.14., Hampel J. 1903.111. 31 Hampel J. 1903.112., Blénessy J. 1933. 29. 32 Palugyay J. 1854. 133., Ipolyi A. 1854. 495., 533., Blénessy J. 1933. 20. közli azt a mondát, mely szerint a jászok a kürtöt „1241 -ben, a tatárok elől való menekülés közben elássák. Mintegy száz év múlva, szántás közben kerül felszínre Jászfényszaru határában, s Jászberény pör útján szerzi vissza az első birtoklás jogánál fogva." 33 Takács K. 2000.131-143. 34 Fodor F. 1942.36. 35 László Gy. 1953., Kiss E. 2000b 67-68. 97