Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Csépai Ferenc: A karcag-asszonyszállási kun falu temetőjének növény- és textilleletei

Általunk ismert irodalomban a betegség elnevezésére vonatkozóan Molnár munkájában találtunk legkorábbi adatot. Említett szerző XVI. századi betegségneveket azonosít jelenkori terminológiával. Eszerint tévednek egyes szerzők, amikor Szent Antal tüzét az orbánccal (anthracis) azonosítják.

71 Hogy a fenti tüneteket előidéző tömeges megbetegedések okozója az anyarozs, csak elég későn, 1771-ben ismerte fel Reád.

72 - Gyógynövényként először Lonicer (1582) írja le.

73 Camerarius pedig 1709-ben arról számol be, hogy a bábák sikerrel alkalmazzák,

74 s Rathlaw 1747-ben már a szülészet számára javasolja.

75 Peterka (1814) is az ártalom nélküli cselekedetekhez sorolja; „...ha a 'rozs virágról vizetskét itatnak a szülőasszonnyal..."

76 Bár a rozs virágzása és a szkleróciumok kifejlődése között időbeli eltolódás van, nem tudjuk, hogy beleértette-e a szerző a fejlődésben lévő gombát is. Belky (1895) részletesen foglalkozik az anyarozzsal, mint a nép által alkalmazott belső szerrel, melyet törvénybe ütköző módon, /. kép. Picea sp., 229. sír 2. kép. Picea sp., 188. sír 70 BÉKÉSY Miklós-GARAY András i. m. 6. 71 MOLNÁR V. 1947. 72 REÁD 1771 73 LONICER Adam 1582. 7. 76 magzatelhajtási célra használnak, sokszor nemcsak a magzatra, hanem az anyára nézve is tragikus következményekkel.

77 Issekutz is említi az abortívumok között.

78 Fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az anyarozst a köznép ismerte és használta. Konkrét adataink csak a már említett 1709-ből (Camerarius) vannak arra nézve, hogy a bábák tudtak szülést megindító, siettető hatásáról, de csupán feltevés, hogy tanácsolták vagy alkalmazták-e tiltott magzatelhajtási célra is. Bizonyosra vehető azonban, hogy e belső szer ismerete jóval korábbi időkre nyúlik vissza (XV-XVI. század), mint ahogyan ezt sírleletünk is igazolja. - Mivel a 179. sz. sírban lévő csontanyag szinte teljesen lebomlott, a csontváz neme is ismeretlen maradt előttünk. Az anyarozs „sírontúli" szerepének kérdésére nincs válasz. Sírba tételének talán rituális okai lehettek, de ezt a feltevést általunk ismert szakirodalmi adatokkal nem tudjuk alátámasztani. 3. kép. Picea sp., 190. sír l/a TÁBLA 74 CAMERARIUS Rudolf 1709. 7. 75 RATHLAW J.P. 1747.7. 76 PETERKA J.S. 1814.201-202. 77 BELKY János 1895. 144-147. 78 ISSEKUTZ Béla i.m. 541.