Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Egri Mária: Chiovini Ferenc

Vásznára nem bűvölt csodákat. Színe nem ezüst, nem arany. De elhozta a Tisza-tájat. Vásár, ködmön, por, nyalka ménes, Zöld folyópartra dőlt tehén, Itt minden él és mindig éhes. Utca: vihart nyel éjszakára. Tér: zsongó embert, szekeret fal. És nyár ül az eb nyakára. Minden mozog: a tejfölös mész Morcos kefével falra ugrik. Egy kis kontyosnak csókja méz. Csengős szánon megy esküvőre, Lomha tehenek bődülnek Piros fiára majd jövőre. És itt a mester, szinte fogja Az izzó élet pulzusát. Vagyok önként bilincses foglya. Érzem, ecsetjét tovább húzom! Hej, bánatom, vásárban állok: Gyöngyös bicskára alkuszom! Ugyancsak 1959-ben szerepel a művész Budapesten „Az Alföld a festészetben" és a „Mezőgazdaság a művészetben" címmel rendezett kiállításokon is. Előbbit Prágában is bemutatták, ahol az Obrana Lidu kiállítási híre Chiovini Ladikok a Tiszán című képének reprodukciójával jelent meg. Chiovini Ferenc hatvanéves, a kiállítás közönsége nemcsak bemutatott munkáit, őt is ünnepli. Valamikor a legfiatalabb alkotó volt a telepen, most hosszú évekre már ő a doyen. A hatvanas évek elejére már kialakul az az állandó alkotó gárda, amelynek tevékenysége évtizedekig jelenti majd a szolnoki művésztelep munkásságát. A fővárosi tárlatokon, az Alföld a festészetben, Mezőgazdaság a művészetben, - a szolnoki seregszemléken, az ország más területén megrendezett országos kiállításokon egyaránt találkozunk Chiovini Ferenc mellett a fölzárkózó ifjú művésznemzedék nevével. 1961-ben ismét a Műcsarnokban mutatkoznak be a Tisza-parti kolónia művészei, majd 1962 májusában a régebbi hagyományokat felidézve a művésztelep műtermeiben kerül megrendezésre a hatvanéves jubileumi kiállítás. Hernádi Tibor, a Szolnok megyei Néplap munkatársa a korábbi évfordulókról kérdezi Chiovini Ferencet, „harminchét év tanúját". Az első ünnepi kiállítás, amelyen egészen fiatalon részt vett, az 1927 es, huszonötéves jubileum volt. A második „...az nem olyan jó körülmények között zajlott le. 1952-ben még csak négy műterem működött, a többit a háború tönkretette. Benedek Jenő, Botos Sándor, az azóta elhunyt Patay Mihály meg jómagam voltunk a telep lakói és a félszázados jubileumra Pesten rendeztünk - részben visszatekintő, retrospektív jellegű - kiállítást. A harmadik jubileumot két hét múlva ünnepeljük. Ez jobban hasonlít az elsőhöz, mint az 1952-es. És mégis más. Az ötvenkettes jubileum óta megfiatalodott ez a telep. Nemcsak külsőségeiben, hanem abban is, hogy sok fiatal dolgozik az öreg falak között. Kiállítjuk legfrissebb munkáinkat, bizonyítani, hogy élünk, alkotunk. Mert a művésznek mindig újra meg újra bizonyítani kell. Három évforduló. Akkor a legfiatalabb, ma a legidősebb kiállító va52 H.T.fHernádi Tibor): Jubileum előtt a művésztelepen. Szolnok megyei Néplap 1962. május 9. 5. 412 gyök. Akkor még a mai kiépített Tisza part helyén elterülő disznópiacot, meg a Vörös Csillag úti új városnegyed helyén a nyári jászlakat festettük. És úgy látom, Szolnoknak már azért akkor is volt lüktetése, varázsa. Ma pontházak magasodnak a teleppel szemben, újjászületik a város. A témák mások, de a város vonzása örök. Mindenkinek ad mondanivalót. "

ö Az évforduló alkalmából Ecsery Elemér hosszú méltatást ír Chiovini Ferenc közel négy évtizedes művészi tevékenységéről a Művészet hasábjain. Reprodukálja a Prágát járt Csónakok a Tiszán, valamint a Tanyák alkotásait. Művészetének korszakolása után a következőket írja: „Chiovini Ferenc festői tevékenysége jeles értéke honi művészetünknek. Mindenütt tisztelik, becsülik, városában is tekintélynek örvend. Ezt a megbecsülést nemcsak élete munkásságával, hanem segítőkész, őszinte emberi magatartásával is kivívta magának."*

3 Mindehhez tegyük hozzá, hogy a hatvanas évek kultúrpolitikai nyitása lazított a „szocreál" ortodoxián, így Chiovini művészetének megítélése is átértékelődhetett. 1964-ben első ízben ismerték el hivatalos fórumon művészetét a szegedi Nyári Tárlat első díjával, amit a Téli piacozók munkájával nyert el. A képet megvásárolta a Csongrád megyei Tanács. A szintén kiállított Tiszai szórakozások pedig szakszervezeti fórumon talált gazdára. 1966-ban „Szolnok a színek városa" címmel filmet forgat Gaál István és Szabó Árpád a szolnoki művésztelepről, amely minden kortárs alkotónak figyelmet szentel, de kiemelt helyet kap Chiovini Ferenc, mint a legidősebb szolnoki mester. Ugyanekkor rendezi meg hatvanötéves jubileumi kiállítását a szolnoki kolónia a Magyar Nemzeti Galéria Kossuth téri épületében. A reprezentatív anyagban Chiovini nagy és jelentős képekkel szerepelt. Munkásságának további megítélésében minden bizonnyal az itt bemutatott 32 olaj illetve tempera kép sokat számított; még 1966-ban megkapta a Munkácsy-díj I. fokozatát. Közben a művészkolónián szervezeti változások is történtek, 1963-ban a telep kezelését átveszi Szolnok Város Tanácsa. A műtermeket korszerűsítik, néhol átépítik, bevezetik a földgázfűtést. Művészeti téren is megindul a mozgás, az eddigi megyei munkacsoport tevékenységét felváltja a Magyar Képzőművészek Szövetsége területekre tagolt kiállítási programja. Szolnok Bács-Kiskun és HajdúBihar megyével együtt alkotja a Keletmagyarországi Képzőművészek Területi szervezetét; de egy közös kiállítás után már bebizonyosodik, milyen bonyolult három ilyen nagyhatárú megye művészeti ügyeinek közös intézése. így 1966-tól már csak Szolnok és Bács-Kiskun megye művészei tartoznak az immár Középmagyarországi Területi Szervezethez. Tavaszi, és Nyári Tárlataikat hol az egyik, hol a másik megyében szervezték, a téli kiállításokat viszont ki-ki saját területén rendezte. A művésztelep alkotói, köztük Chiovini Ferenc is ezeken a kiállításokon mutatta be legújabb munkáit. A szolnoki kolónia művészei 1967-ben az észt fővárosban Tallinnban, 1968-ban Szófiában nyitottak kiállítást. Utóbbin Chiovini Ferenc személyesen képviselte a művésztelepet. A Szolnok megyei Tanács 1969-ben Művészeti - díjat alapít, amelyet elsőként Chiovini Ferencnek ítélnek. A következő évben Felszabadulási Emlékérmet kap. 1970-ben a szolnoki művészek részt vesznek a 16

e Sálon de Montreuil kiállításán. Néhány francia lap megemlékezik a Párizs környéki kiállítás magyar résztvevőiről, köztük az alkotóközösség legidősebb mesteréről. Itthon sikerrel zárul a Nemzeti Galéria „Mezőgazdaság a képzőművészetben" címmel megrendezett tárlata, ahol a művész munkáját az ÉDOSZ különdíjjal értékelte. 53 Ecsery Elemér: Chiovini Ferenc. Művészet 1962. III. évf. 1. sz. 31-33.