Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Egri Mária: Chiovini Ferenc

telepre. Akkoriban országos pályázaton Szolnokra bejutni nagyon nehéz dolog volt. Megkapaszkodni még nehezebben ment. A törzstagok tanácsa döntött abban, kit fogadnak be. A tagfelvételnél ennek a hat hét emberből álló bizottságnak a véleménye döntött, és ez a döntés annyira megfellebbezhetetlen, tárgyilagos volt, annyira a művészetérdekében történt, hogy mindenki egyetértett vele. Ezeknél a döntéseknél csak a művésztelep érdeke volt fontos, nem volt se atyafiság, se barátság, se komaság, csak a kolónia fenntartásának és művészi súlyának szempontja. Csak a tehetség számított...'* Chiovini Ferenc művésztelepi felvételénél Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Zombory Lajos valamint a fiatalabbak: Szüle Péter, Vidovszky Béla, Pólya Tibor, Pólya Iván és Zádor István bábáskodott. 1927 szeptemberében került sor a szolnoki művésztelep huszonöt esztendős kiállításának megrendezésére. A kolónia műtermeiben bemutatott nagyszabású tárlaton a fiatal Chiovini Ferenc már huszonegy művel, köztük a „Tűz" című festményével szerepelt.,,Két éve dolgoztam már itt — emlékezik vissza a művész 1962-ben — amikor megrendezték a jubileumi kiállítást. Ez sok szempontból emlékezetes számomra. Mindenekelőtt: huszonhét esztendős voltam, törekvő fiatalember, aki óriási izgalommal készült első kiállítására. Az akkori nagyokkal együtt kiállítani, ez igen nagy izgalommal töltött el. Fényes Adolf, Zádor, Vidovszky, Szüle, Zombory, Szlányi, a két Pólya, meg néhányan fiatalok. "

10 A Szolnok és Vidéke kritikusa hosszabb cikket szentelt a „fiatalok" közül Gecse Árpád, Korda Béla és Chiovini Ferenc szereplésének. „A szeptember 18-án nyíló művésztelepi jubiláris kiállítás alkalmából meglátogattuk a művésztelepet. Látogatásunk célja volt megtudni, vajon a fiatal gárda soraiban méltó utódjaival találkozunk-e a veterán mestergárda jeles művészeinek? Szigorú kritikai mértéket vittünk magunkkal. Azt a mértéket, amit Tolsztoj Leó gróf a „Művészet" című művészetfilozófiai művében imigyen léptékezett: A festő oly mértékben művész, amily mértékben az alkotása szemlélőjének lelkében ugyanazokat az érzéseket tudja felkelteni, amely érzések az alkotáskor saját lelkét áthatották... Méltó utód Chiovini Ferenc fiatal festőművész is. Képei eleven színekkel mutatják be a magyar népélet és a tanyavílág romantikáját. Nagyszerű kompozíciója, a „Tűz", amely csupa dinamika és szorgalmasság. Finom téli hangulatot áraszt a „Havas-utca" és kitűnő megfigyelésre valló munkák a „Kubikus kocsik", az „Aszfaltozok" és a „Vágó Pál fest" című művek... Azzal a meggyőződéssel távoztunk a művésztelepről, hogy a fiatal gárda ecsetkezelése a mesterek nívóján fogja tartani a magyar festőművészek világszerte elismert tekintélyét.'^A jubileumi kiállítás anyaga a Műcsarnok 1927. évi téli tárlatának külön részeként a fővárosban is sikerrel került bemutatásra. A szolnoki művésztelep átadásának jubileuma alkalmat adott a művészeknek, művészettörténészeknek egyaránt az akkor már közel háromnegyed százados folyamatos alkotótevékenység, az eredmények összegzésére. Mit adott a hazai művészet számára Szolnok? Mi a szolnoki művésztelep, a szolnoki iskola jelentősége? Miben rejlik Szolnok hatása, Alföld szemlélete? A feltett kérdésekkel olyan kiváló műkritikusok foglalkoztak, mint Lyka Károly, Farkas Zoltán, Elek Artúr. Válaszuk lényegében megegyezett: a szolnoki festészet művészi rangra emelve az alföld témáját, egyedülálló feladatot töltött be a magyar művészettörténetben. Az elmúlt századközépi indulásnál az osztrákok által felfedezett plein air és zsáner lehetőségek jelölték ki az irányt, amelyek látvány-alapja az alföldi emberek, állatok élete, falvak-tanyák hétköznapja, ünnepe, a puszta, a mocsaras vidék faunája, természeti képe volt. Ezt az örökséget vitték tovább az Alföld vidéken már nem csak egzotikumot kereső, az itt látottak gyökerét is ismerő magyar festők, s ez lett a megalakult szolnoki művésztelep alkotóinak tudatosan vállalt, különböző stílusban közelített, de egyre mélyebb összefüggéseket fogalmazó iránya is. „A táj a maga külön karakterét kínálja a művésznek kihasználásra, inkább formát, vagy inkább színt, inkább vonalrendszert vagy inkább silhouett mondanivalókat tár eléje, szóval neki is megvan a maga stílus-sugalló hatalma. Ezt régen a genius loci hangjának mondták a költők, s igazuk volt. De a genius loci hangját csak az hallja meg, aki barátságot köt vele, aki együtt él vele, akinek föld, fa, felhő itt meg ott nem átfutó turistaemlék, hanem meghitt látvány. Erre is adott lehetőséget a szolnoki telep s a mi egyéni véleményünk szerint ez a legjobb adomány, amivel festőknek szolgálhatott. Mert ezzel vált lehetővé, hogy egy stílus kezd előttünk kibontakozni, amelynek legfontosabb jegyei másutt nem, csak itt születhettek meg." - írja Lyka Károly a „Szolnok a művészetben" címmel kiadott tanulmánykötetben.'

2 Chiovini közvetlenül a főiskola elvégzése után nagy mesterségbeli tudásról tanúskodó, kitűnően megfestett műtermi képeket festett. Több érzékletesen mintázott korai tanulmánya tanúsítja ezt. [Idős pár, Öregasszony portré™) Művészete kikerülve a főiskola, a műterem falai közül, megittasodik a természettől Szolnokon. A plein air környezet, a levegő színformáló hatása, a folyók párája, a fények játéka földön, fák, bokrok között, egyszóval az a látvány, ami már a 19. században is sokakat csábított, őt is egy életre megfogta. Chiovini Ferenc természetelvű festészete a látott vidék, emberek, különböző napszakok hangulatának költői átfogalmazásában rejlik. Alig van olyan meleg nyári este, szikrázó hótól fehér téli reggel, őszi vagy tavaszi pillanat, amelyet kint a pusztán, a ménes vagy a gulya mellett, illetve a fehér falú, piros cserepes házak között meg ne lesett, vásznára ne vitt volna. Egyaránt megkapta a régi falu képének intimitása, a piacok forgataga, az Alföld végtelen szemhatára, elszórt tanyáinak varázsa. Az itt élő állatok, emberek hétköznapjaikkal, ünnepi szokásaikkal. A csendes örömök és a tragédiák. A korai, akadémiai képek után röviddel kialakult Chiovini Ferenc stílusának élete végéig követhető iránya. Művészete természetelvű, a látvány realizmusához ragaszkodó szemléletű, amelyben hol az akadémikus, hol a plein air vonások erősödnek fel. Az utolsó évtized művei között szinte figura nélküli, csupán színfoltokkal megoldott alkotásokat is találunk. Csupán a 30-as évek tempera időszaka mutat eltérő jegyeket, különösen a novocento hatására, Rómában készült festményei. Bár az erre a stílusra jellemző merev ünnepélyesség csupán néhány képén jelentkezik, a szigorú konstruktív szerkesztést feloldja nála egyjátékos, meleg életöröm. Ezen a gazdasági szempontok által is befolyásolt tempera időszakon túl, olajjal festette képeit. Általában nem használt keveretlen színeket, csak igen ritkán engedélyezett magának a tubusból egy-egy vonásnyit. A tanult hagyományok szerint, mindig a palettán kevert festéket vitte fel a vászonra vagy a farostlemezre. Festészetének saját bevallása szerint is egyik alapeleme volt a „valőr", a színek finoman összehangolt és egymásba simuló har10 A Magyar Rádió szolnoki Stúdiójának megemlékezése a 70 éves Chiovini Ferencről. Riporter: Pálréti Ágoston. 1969. nov. 27. I.J: A hatvanéves szolnoki művésztelepről. Élet és Irodalom 1962. június 9.1. 11 k.g.: Látogatás a művésztelepen. Szolnok és Vidéke, IX. évf. 1927. szept. 15. 1-2. 12 Lyka Károly: Szolnok hatása. In: ifj. GONDA Béla (Szerk) 1927. 13 Idős pár 1923. o.v. 77x64 cm DMLtsz.: 75.83.1., Öregasszony portré 1924. o.v. 60x50 cm DMLtsz.: 74.107.1. 405