Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Möndölecskék
&j!ií! A jtl l II ' yv 11Jli L?öü mu í&!"'" ^ I í I í 'H—l—1,I_I_I-I —I-I-I-I-I —i-i-y-i-i—I-M-I-I—I-I-I I í ^Vvv i //J^\ i //4^\ i yyj^\ \ s/ws\ \ rg_ I í /2 tá/*- Fejlécdíszek a Művészet 1910-11. számaihoz hogy „...néhol, kivált a vegetáczióban többet adott, mint kellene, néhol viszont egy-egy felület, mint a középen álló nagy fa, meglehetősen élettelen, üres marad...". Valamennyi lap ismerteti a festés technikáját is. Magyar Elek szerint „...a képet viharálló Keim-féle anyaggal festette JÁVOR...s megfestésénél a renaissance korából reánk maradt Cáslin kötőanyagot alkalmazta, amely a képet teljességgel lemoshatatlanná teszi...". Malonyay úgy tudja, hogy „...mestere, a néhai nagy Székely eljárása szerint festette a képet: kazeinnel, túró-és ammóniák-keverékkel vegyítve a porfestéket, (miért is) az időjárás nem árt neki...". A Vasárnapi Újság névtelenje viszont sajnálkozva jegyzi meg, hogy „...a festés technikája... nem a tulajdonképpeni igazi nemes frescofestesé, nem darabról darabra nedves mész-falra van festve, hanem száraz falra vízfestékkel... fsj... így azután a frescofestés legszebb színbeli effektusaitól eleve meg van fosztva az alkotás, mert a falfelület nem nyelte be a festéket, mely ekként kissé nyers maradt...". Ennek (és a cikkeknek egyéb apró, lényeget nem érintő kritikai megjegyzései) ellenére is valamennyi szemléző magasra értékeli a főváros új látványosságát. A művet méltató írások külön kiemelik a szerencsés témaválasztás tényét. Azt, hogy JÁVOR választása egy Udvarhelyszéken gyűjtött népmesére esett. A választás természetesen nem volt véletlen. A történelmi Magyarország egyes vidékei iránti érdeklődés és figyelem, melyet a millenniumi rendezvények, a vármegyék budapesti komplex bemutatkozásai a Városligetben hatalmasan felerősítettek, az emberekben még nem ült el. Sőt a látványos rendezvények utóhatásaként tovább gyűrűzött. Elég csak megemlítenünk a már hivatkozott Benedek Elek mese és mondagyűjteményének köteteit, a különösen Erdély irányában felfokozott érdeklődést tanúsító képzőművészeink (Nagy Sándor, Körösfői Kriesch Aladár, Thorockai-Vigand Ede, Giatz Oszkár) gyűjtő és tanulmányútjait, vagy éppen a többször is idézett Malonyay Dezsőét, aki éppen ez idő tájt kezdte megjelentetni „A magyar nép művészete" sorozatának köteteit. S 1907-ben első kötetként éppen a kalotaszegi, 1909-ben pedig másodikul a székelyföldi, a csángó és a torockói anyagot tette közzé. Nem véletlen hát, ha kritikájába is beleszőtte a kissé őt magát is magasztaló sorokat a JÁVOR freskó elemzésekor és azt emeli ki, hogy „...jóleső megelégedéssel látjuk (JÁVOR) képén a magyar népművészeti gyűjtés motívumainak fölhasználását s dicsérnünk kell azt is, hogy művészünk - céljához illően - azokból a legegyszerűbbeket, az igazán elemieket tudta kiválasztani. Éppen ilyen szerencsésen egyszerű, súlyt csak a jellemzően elemiekre vető tud lenni rajzának stilizálásában is; mennél kevesebb részlettel szolgál ő, annál több teremtő munkára serkenti a gyermeki fantáziát, amelynél pedig a legnagyobb művész képzelőereje sem dúsabb. Talán csak öntudatosabb s ezzel is szegényebb. ,m Mint az írásokból kiderül, JÁVOR Pál „MÖNDÓLECSKÉK" néven ismert a Soroksári úti iskolába festett freskója teljes sikert aratott. El kell fogadnunk a műnek ezt az értékelését, hiszen nem áll módunkban már fentebb említett, s ugyancsak felkért művésztársainak munkáival (Nagy Sándor, Körösfői, Faragó, Kernstock) JÁVOR freskóját összevetnünk. Nem ismeretes ugyanis, hogy nevezettek hogyan oldották meg feladatukat, ha ugyan megoldották egyáltalán. Mert jóllehet róluk monográfiák jelentek meg, ezek a freskómegbízások egyetlen helyen sem kerültek megemlítésre. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy JÁVOR-nak sem ismeretes még ez a kortársak elismerését egyöntetűen kiváltó alkotása sem, hiszen vele - mint azt írásunk elején említettük - mindez ideig érdemileg nem foglalkozott a szakirodalom. 13. kép. Záródísz (Művészet, 1910. 430.) IRODALOM BENEDEK Elek 2000: Magyar mese és mondavilág. II. kötet I. fele. Ötödik (reprint) kiadás. B. LŐRINCZY Éva (főszerk.) 1992: Új Magyar Tájszótár. Budapest CZUCZ0R Gergely és F0GARASI János 1867: A Magyar Nyelv Szótára. IV. Pest KAPOSVÁRI Gyula 1977: A Szolnoki Művésztelep élete. Szolnok KOVÁCS Endre (főszerk.) 1979: Magyarország története 1848-1890. II. k. Budapest KRIZA János (szerk.) 1863: Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. Első kötet. Kolozsvárott LYKA Károly (szerk.) 1905: Művészet, IV. évf., Budapest 1913: Művészet, XII. évf., Budapest Dr. Lázas Béla előszavával 1916: JÁVOR Pál festményei és rajzai. Katalógus. Az Ernst Múzeum kiállításai XXII. Budapest 400 32 M.d., Budapesti Hírlap (252.sz.) 1911. október 24.14. p.
