Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Möndölecskék
E:3»- :«¥««. & A-eyí. fej/eV. Rajz (Művészet, V. évf., Budapest, 1906. 100. p.) 7. kép. Ülő akt (DM:74.34.1.) liája etalonként szolgált a többi megbízott számára is. Megtörtént a csoda, a fiatal JÁVOR állította be a mérce magasságát, ő határozza meg a minőséget, a színvonalat, melyet befutott társainak is el kell érniök és hogyha elérik, vagyis „...ha a többi művész is úgy oldja meg a feladatát, amint azt JÁVOR Pál oldotta meg,... - olvashatjuk a tudósításban - ...a főváros el fogja érni a célját és a művészet, az ízlés bevonul az iskoláinkba. " 22 A Soroksári úti iskola falaira Jávor Pál két freskót festett. Az egyik a bejárat fölött játszó gyermekeket ábrázol. Ez a kisebbik falfestmény tulajdonképpen a kisdedóvó-utcai bejárat felett lévő háromszögletű felületen „...négy kedves, apró gyermeket ábrázol, amint az odaszállt galambokat etetik és játszadoznak velük. Az alakoknak a térben való elhelyezése és mozdulata szerves. Ebből a szervességből kíérzik a rithmus, mely az egyensúly nyugalmát építi föl. Színekben rendkívül élénk, derűs harmóniát ad az egész, mely egyöntetű a formai megoldásokkal...'* 3 - minősíti a munkát Magyar Elek a Magyarország hasábjain. A másik, a tulajdonképpeni fő mű bent az udvari traktusban került kivitelezésre egy gerendákból épített, stílusos, két oldalán nyitott nagy játszószín falára, amely már 11 méter hosszú és 2 méter széles méretével is figyelemkeltő. De tematikája miatt is. Mert mit is láthat a szemlélő a képen? „...Illem bádognadrágos, hadverő vitézt lobogóval, nem valami hólyagos német üvegen át nézett görög allegóriát, se pedig germán ízű, pedagógiailag elemezhető erkölcsi tanulságot: magyar mesét, aminek aranyos szálait bogozhatja és bontogathatja maga kedvére a gyermeki fantázia..."}* A témaválasztást a laptársak kritikusai is szerencsésnek, szinte fél sikernek tartják, „...a théma, melyet (JÁVOR) feladata megoldására választott, szerencsésen van kiválasztva. Valami színtelen allegória helyett, mint amilyent még a közelmúltban is oly szívesen festettek festőink, egyik székely népmesének három lényeges mozzanatát ábrázolja egy triptichon keretében. így a művész ügyesen felel meg a művéhez kapcsolódó didaktikai célnak is, mert könnyen felfogható erkölcsi tanulságot nyújtó históriát mutat be azoknak a kicsinyeknek, kik évről évre a kép alatt játszadozni fognak. A népmese, mely inspirálta, egyike a Kriza János gyűjtötte mesék legszebbikének; egy jó kis gyerekről szól, ki az isten bárányaínak legeltetésére szegődik élés oly híven őrzi őket, hogy még a galambokat sem engedi közelükbe s végül elveszi a maga jól megérdemelt jutalmát, amellyel hazatér édes anyjához... ,<Z5 . Az alapanyag, amelyre JÁVOR támaszkodott, Kriza János: Székely Népköltési Gyűjteményében, a „Vadrózsákéban 1863-ban közzétett prózai anyagának egyik gyöngyszeme. Nemcsak a festmény alapjául szolgáló mese eredeti nyelvezete szükségei külön figyelmet, de maga a mesecím is, amelyet a festő alkotásának jelzésekor is megtartott. A „MÖNDÖLECSKÉK" szót azonban hiába keressük szótárainkban, nem leljük fel, mert az a köznyelvben egyáltalán nem használatos. Tájszóval van ugyanis dolgunk, s még azon belül is egy speciális fajtával, amelyről a címszó író azt az információt közli, hogy 'm ö n d ö I e', illetve 'm ö n d ő I e' formában gyűjtött juh jelentésű főnév, amelyet a székelyek között, Betlenfalván jegyeztek fel 1840-ben és sehol másutt nem fordul elő, csak egy itt gyűjtött népmesében. 26 A forrásként használható munkákban utána lapozva a szónak, ezt az információt még kiegészíthetjük azzal, hogy a „möndö/e" = 'mön — d —öl- e' 'mön - gy - öl - e' főnév ragozott alakja 'möndö/é'-1; kicsinyítő formája 'möndöl— écske'. A székelyeknél a juhnak a mesebeli neve; a '-döf gyakorító képző, s 'mön — d—óf = ,/nöndögéí'; és 'möndölff, vagy 'möndöle' = ,/nöndögélő"} 7 Mesebeli bárányok „möndögélő" - legelészve ballagó-haladó nyájáról szól a mese és „...égy szegény özvegy asszony f-ról, kinek)... vót három legén fia, de hogy szegények vótak, hát egynek mindég é kéfött mönni szógá'ni...". Az ismert mesei fordulat szerint először a legidősebb, majd a középső állt el birkapásztornak a három napból álló esztendőre egy öregemberhez, de a megbízatást - miszerint állandóan kísérni kell a „möndögélő" = legelészve ballagó, előre haladó nyájat - nem tudták teljesíteni: így egynapi szolgálat után kitelt az idejük, a gazda mindkettőjüket „...ahajt szépön fizetés nékül eleresztöt te". A testvérek kudarca azonban nem keserítette el a legkisebb fiút, népmesei fogadkozással vállalja, hogy „...Émönyön biz őis, hogypróbájon szöröncsét; a mikó mönne mönne, hát őis épen avalaz öreggel talá'kozik, beszegődik hézza esztendőre a möndölecskék mellé, s az öreg mongya neki is, hogy csak mind utánnok mönnyön, suhutt tő/lök é ne maraggyon. .. m . 22 V., Független Magyarország, 1911. október 24.12. p. 23 MAGYAR E., Magyarország, 1911. október 24. 24 M.d., Budapesti Hírlap, (252. sz.) 1911. október 24.14. p. 25 N.n., Vasárnapi Újság, (58. évf. 47. sz.] 26 B. LŐRINCZYÉ., 1992. 27 CZUCZOR G. és FOGARASIJ., 1867. 28 KRIZA J. (szerk.)., 1863.449-450. p. 1911. november 19. 947. p. 397
