Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Möndölecskék
llllllllls ti4. kép. Csavargó (Művészet, V. évf. Budapest, 1906.245. p.) tevékenysége. 1904-től ugyanis le kellett töltenie úgynevezett „önkéntes katonai szolgálati évét". Pedig jószerrel éppen csak elkezdte, s tegyük hozzá még, ígéretesen - művészi tevékenységét. Bizonyítja ezt Lyka Károly Új Idők-ben megjelent „Az ifjúság" című műcsarnoki kiállítási tudósítása, illetve az a tény, hogy ugyancsak Lyka Károly az általa szerkesztett Művészet folyóirat számára megvásárolta és 1904-ben a Nemzeti Szalon első kiállításán a lap tulajdonaként is bemutatta, illetve 1906-ban lapjában leközölte „Csavargó" című képét. Ugyancsak e dolgozatból ismeretes, hogy katonáskodásának esztendejében ex libriseket tervezett Ámon Ottó, a szocialista Koch Ferenc, Berán Lajos szobrász 16 (akit később több 5. kép. Ex libris ST Csekey ízben megfestett), Zerkovitz Emil, a neves közgazdász, mérnök 17 és Csekey István jogászprofesszor 18 számára. Ex libriseit 1906-ban a Nemzeti Szalonban állította ki. Kisgrafikai munkái közé tartozik az a mintegy 21 darab könyvdísz (fejléc), amelyet a Lyka szerkesztette Művészet 1906-tól 1911-ig rendszeresen közölt folyóiratában. A felsoroltakon kívül a Damjanich Múzeum gyűjteményében egy 1908-ban Párizsban készült kisméretű, szénnel rajzolt női aktja és egy ceruza női hátaktja található, de ismeretes az a tény is, hogy mindezek mellett plakátokat is tervezett. 1906-ban két fontos dolog is történt életében. Az egyik az volt, hogy ismételten megkapta a Nadányiné-féle ösztöndíjat, ami lehetővé tett számára egy Bécset, Párizst, Büsszelt és Brüggét érintő tanulmányutat (ez idő tájt látogathatta a Julián-akadémiát is, mely életrajzi adalékát valamennyi vele kapcsolatos, ámbár nem túl nagyszámú írás rendre megemlíti); a másik pedig az, hogy ugyancsak az 1906-os 16 Uo. I. k. 1966: „BERAN Lajos (Budapest, 1882. június 9. - Budapest, 1943. január 5.): szobrász és éremművész. Budapesten Teles Edénél, majd a bécsi akadémián tanult. 1902-ben állított ki először. 1906 és 1942 között számos díjat nyert. Az éremművészet legtevékenyebb magyar művelői közé tartozott. 1943-ban a Képzőművészeti Társulat emlékkiállítást rendezett műveiből. Nevezetesebb BL monogrammal jelzett plakettjei: Trefort, Semmelweis, Thaly, Fadrusz. Körösi Csorna Sándor, Erkel stb. Az állami pénzverde vésnöke volt. Számos műve van a Nemzeti Galéria érem-és szoborgyűjteményében". 17 ÚJVÁRI P., 1929: „ZERKOVITZ Emil, közgazdász, született Szegeden, 1870. október 15-én, meghalt New York-ban 1923. március 1-én (eltemették Budapesten). Mérnöki oklevelet szerzett, majd nagyobb lapok közgazdasági rovataiba dolgozott, később a Magyarország, majd a Pesti Hírlap közgazdasági rovatának vezetője lett. Megalapítója és elnöke volt a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének. Mint a Kereskedelmi Múzeum levelezője, majd, mint kereskedelmi és miniszteri tanácsos s utóbb, mint a magyar kormánytól kinevezett kivándorlási felügyelő hat évet töltött az Egyesült - Államokban. 1918-ban hajózási kormánybiztossá, a kommün alatt pedig a hadügyi népbiztosság hajózási osztályának vezetőjévé nevezték ki. Tiszteletbeli tagja volt a legtöbb amerikai magyar egyesületnek. Egyik kezdeményezője volt az Egyesült - Államok és Magyarország közt létesült postaforgalomnak és a washingtoni kormánynál fáradozásaival elérte, hogy az amerikai postaügyi hivatal külön a magyarországi forgalom céljaira postautalványi űrlapokat bocsájtott ki. "Amerikai kereskedők" (1905) címen könyvet is írt. Másik eredeti és hasznos munkája: „A konzul a külkereskedelemben" (1914)." 18 SZABÓ I.: 1995.8-10. p., és u.ö.: Szolnok megyei Néplap, 1989. november 4. 7. p. CSEKEY István jogász professzor szülővárosában Szolnokon végzett középiskolai tanulmányai után a kolozsvári egyetemen kezdte meg jogi tanulmányait, de már jurátus korában eljutott Strassburgba, Heidelbergbe és Berlinbe, ahol kiegészítő stúdiumokat végzett. Diplomájának megszerzése után a Kecskeméti Jogakadémiára került, s ott tanított 1912-től 1922-ig. 1923-tól Észtországban, a tartui ( = dorpati) egyetem közigazgatási jog professzorává választotta. Észtországi tartózkodása alatt a szakcikkein túl („Az Észt Köztársaság alkotmánya és a Baltikum világpolitikai helyzete" (1926); „A kisebbségi kultúrautonómia Észtországban" (1928); „A finn és észt jogrendszer" (1928) stb.) történeti és kultúrtörténeti kérdésekkel foglalkozó írások sorát publikálta, s hiszen ki nem nevezett kultúrattaséként működve 1923-1928 között berendezte és kifejlesztette a Tartui Magyar Tudományos Intézetet, beindította a „Bibliotheca Hungarico-Estica Instituti Litterarum Hungarici Dorpatiensis" sorozatot, főmunkatársa volt a III. Finnugor kongresszusra Teleky Pál által szerkesztett „Finnek-észtek" (1928) tanulmánykötetnek és szerzője az ugyancsak annak tiszteletére saját munkáiból összeállított „Északi írások" (1928) cikkgyűjteménynek. 1928-ban Magyarországra visszatérve 1963-ban bekövetkezett haláláig Szegeden, Kolozsvárott, majd Pécsett volt a jogi fakultások professzora, miközben több kötetre menő tudományos művel gazdagította jogi és kultúrtörténeti irodalmunkat. Szolnoki származású lévén szoros kapcsolatban állt a Szolnoki Művésztelep művészeivel: az ugyancsak szolnoki illetőségű Pólya Tibor iskolatársa volt, Zádor István ceruzarajzában és háromnegyedes portréján örökítette meg vonásait, dísz frakkja hajtókájára festve a munkásságáért elnyert Finn Oroszlánrendet is. JÁVOR Pál pedig a századelőn még művésztelep parkját ékesítő Ligeti Miklós-féle Anonymus szobor gipszének rajzát komponálta Csekeynek készített ex- librisébe, utalva ezzel Csekey írásos fólióinkat búvároló tudományos tevékenységére. 395
