Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

Felejthetetlen éjszaka. Adassék elismerés azoknak, akik megcsinálták. *** A cikázó villámok felvillanó magnézium fényében ült a közönség, a lejtős tribünszerű nézőtéren, tele mulatni vágyással és élvezni akarással. A szabadtéri színpadon pedig pergett az előadás, Pólya Tibor bevezető szavai, Csillag Ilus és Vajda Panni énekszámai. Csabai László és Fellner Ferenc operaáriái, Rózsahegyi Kálmán és Gál Dezső páros jelenete és akiket először kellett volna említeni, a Madzsarné Jászi Alice - Pallasovszky Ödön mozdulatművészeti akadémiájának tánccsoportja, akik az est fénypontjának számítottak és az előadás sikerének főtényezői voltak. Szólótáncosnőjük, Róna Magda originális nagy tehetség, de a többiek is mind kitűnő erők, még a zongoristájuk, Czövek Erna is művész, aki átélte a zenét és kísérete csupa finomság volt."

w A másik írás közlését sajtótörténeti szempontból is fontosnak tartjuk, mivel Szolnok új, kettes számú, bár az elsőhöz, a Szandai Sándor szerkesztette Irodalmi Kurírhoz hasonlóan rövid életű új társadalmi, irodalmi, művészeti, fotóval és sporttal is foglalkozó folyóiratának, a Szolnoki Tükörnek a riportjáról van szó. „A Művészegyesület első kerti ünnepélye. Egy éjszaka, amelynek emléke soha se fog elhalványulni emlékezetünkben; mert fényével, ragyogásával, gazdag látványosságával, a tout Szolnok pazar felvonulásával, a megyeiek s fővárosiak eddig nem látott tömeges inváziójával, kulturális értékeivel, eredetiségével és stílusával, elgondolásával és végrehajtásával a tetterőtől duzzadó, nagy jövőjű Szolnok egyik roppant kinyújtózkodása volt a nagyvárosi jelleg felé. Ha évtizedek múlva megírják a város történetét, korszakot fognak tőle számítani! A városi zenekar térzenéjével kezdődött; 7 óra után már fel s alá hullámzott a megjelentek elegáns tömege a kert sétányain, de a lassan sötétedő égen nem látszottak a csillagok, egyre sűrűbben cikáztak a villámok s 8 óra tájban eleredt az eső. Mondhatom, szomorúság lett úrrá az embereken, Dr. Tóth Tamás, aki autójában eddig boldogan figyelte az impozáns seregszemlét, összetörten s kétségbeesve hajtatott haza, nem bírta tovább, elviselhetetlen volt az évek során át dédelgetett terve szomorúnak ígérkező fiaskója s az egyik műterem sarkában tenyerébe hajtotta fejét Jancsó Lajos, a fárad84. kép. Zádor István: A nevezetes „Duma-domb", avagy a „Rom-bár" 85. kép. Pólya Tibor: A magyar konyha különlegességeit kaphatja (színes reklámgrafika) hatatlan, heteken át éjt nappallá tevő fanatikus művészbarát, az ünnepély rendezésének örökmozgója és... könnyes volt a szeme. De a közönség egy tömegbe verődve várt daccal és reménykedéssel, nézte a bakacsinba vont eget, konokul állta az esőt, hajthatatlanul és elszántan ott maradt. Mit tudhatja véges emberi eszünk azt, hogy az emberi akaratnak milyen szerepe lehet még a természeti tüneményekre is. Ez az állhatatosság csodát csinált; vihar verte végig Törökszentmiklóst, felhőszakadás zúdult Ceglédre s az egész vidékre, egyedül Szolnokon állt el az eső, s mikor Pólya Tibor kedves bonomiával megnyitotta az ünnepélyt, már mosolyogtak az arcok s a konferáló Scheftsik György anekdotájára kitört a jó kacagás... Az előadás után megrohamozták a szabadtéren felállított asztalokat, a halászcsárdát, a művésztelepi festők képeivel tapétázott bárhelyiséget, felrikoltott a jazz s a virágágyaktól körülvett páston táncolni kezdett a fiatalság, a mixer keverni kezdte az italokat, szívet bizsergettek a bárzongora melódiái, rázendített a cigány, megjelent a „Szolnoki Újság" rendkívüli kiadása, lampionos hintón féktelenkedve robogott be a nyáréjszakai karnevál s a kavargó, színes tömeg egyre magasabbra hágott a jókedv létráján. Művészek, megyei urak, kereskedők, újságírók, tisztviselők, katonatisztek, lányok, asszonyok, táncolók, diskurálok, bárvendégek, cigány mellett mulatók körül zengő ringlispíl lett a világ, mámor ringatta, hintáztatta őket; áldott volt ez az este... Táncolva bokáztak el az órák. Hajnalodott. Felejthetetlen emlékkel távozott a közönség. Véget ért a kerti ünnepély. A városi zenekar játékától kezdve, amely zenekultúránk nagyszerű fejlettségét bizonyította, a „Szolnoki Újság" éjfél után megjelent rendkívüli kiadásáig, amely cikkeivel, illusztrációival s kiállításával a vidéki újságírás magasiskoláját mutatta be, a város szellemi és kulturális életének nagyszerű dokumentumait láthattuk. S ami a legfontosabb -a megjelent ezer ember hitvallást tett büszkeségünk, a művésztelep mellett; ők most már tántoríthatatlan barátai s istápolói lesznek: valamen147 Szolnok és Vidéke XV. évf. 1933. augusztus 17. 2. 359