Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

Egyesület másfajta, reményük szerint anyagiakat is eredményező korábbi alkalmat is meghirdet: a tárgysorsjátékot. „Érdekes ötlettel akar magának kis tőkét gyűjteni a Szolnoki Művészeti Egyesület, amely a mostoha viszonyok miatt nemes munkáját megfelelően végezni nem tudja. Tárgysorsjátékot rendez, amelyen a szolnoki telep festőművész tagjainak festményei, rajzai kerülnek kisorsolásra. Kibocsátásra kerül 25 ezer darab sorsjegy 12.500 pengő értékben és ugyanennyi az értéke a 265 műalkotásnak, amelyekhez a szerencse juttatja azokat, akik a sorsjegyeket darabonként 50 fillérért megvásárolják. Aba Nóvák, Borbereki, Chiovini, Fényes, Istókovits, Pólya Iván és Tibor, Révész, Szlányi, Vidovszky, Zádor és Zombory művei így majdnem áldozathozatal nélkül jutnak azok birtokába, akik belátják, hogy ma mindenkinek kötelessége segítségére sietni a Művészeti Egyesületnek, amely eddig a maga erejéből, tagjai befizetett díjaiból végezni tudta munkáját, most azonban — amikor tevékenysége elé leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak — kénytelen a szükséges tőke megszerzésére a legnagyobb erőfeszítéseket tenni. A sorsjáték megrendezésével azonban ezt is oly módon teszi, hogy mindenki, aki segítségére siet, abban a reményben lehet, hogy kis áldozata a legnagyobb és legszebb nyereményekhez juttatja. A sorsjegyek árusítása a közeli napokban már megkezdődik. "

,45 Rá egy hétre azonban már ismét az időben korábban bekövetkező akcióról, a gardenpartyrol olvashatunk, amikor is a tudósító a telep kertjét átformáló befejezett munkákról számol be „Huszonegy órával a garden party előtt a Szolnoki Művésztelepen" címmel. „ - Jössz-e? - Hát temégysze? Ezt a párbeszédet hallod a kávéházban, moziban, cukrászdában, manikűrszalonban és mindenütt, ahol több ember összekerül egymással. Talán felesleges külön leírni, hogy a garden party került szóba, a szolnoki festőművészek ma megtartandó kerti ünnepélye, amely annyira lázba hozta Szolnokot, ezt a különben minden szép mellett közömbösen elhaladni tudó várost, hogy szinte példátlan. Érdeklődést azonban csak érdekes dolgok tudnak kiváltani az emberekből, a garden party programja pedig vitán felül az. A művészek kivétel nélkül hónapokon keresztül dolgoztak, de meg is lett a gyümölcse. A művésztelep úgy néz ki, mintha tündérkert lenne, amit az ezeregy éjszakából varázsoltak valósággá. Pénteken este már az utolsó szögig elkészült minden: a két bár, a 78. kép. Pólya Tibor karikatúrája Révész Péter Pálról, aki szaxofonnal csalogatja a vendégeket a Gardern Partyra 79. kép. Szolnoki művészek egy csoportja a Garden Partyk időszakában (Fényes Adolf, Pólya Tibor, Pólya Iván, Aba-Novák Vilmos, Zádor István - Pólya Tibor karikatúrájal me*tiü*tk „fyMxUti, \io\iy

." után Zene,! IÁM,

1

. 80. kép. Egy élelmes üzletember hirdetése szabad színpad, a tánc plató, a vendégeket lampionokkal feldíszített verandák fogadják. Éppen az utolsó simítások folynak a rendezés körül és Jancsó Lajos, a kapitány, a vezér, a parancsnok, aki csupa szívvel, önzetlenül, fáradságot nem ismerve, szinte betegre dolgozta magát a siker érdekében, ami már pénteken frenetikus erővel nyilvánult meg a főpróbán. A Madzsar tánccsoport (Madzsar Alice koreográfus, mozdulatművész iskolájának növendékei) briliáns produkciókat mutat be, szólótáncosnője. Róna Magda végtelenül ügyes. Csabai László operaénekest külföldi sikerei után Szolnokon fogja felfedezni a maga számára a fővárosi sajtó és publikum. Rózsahegyi Kálmán bátyánk humora is méz lesz az embereknek. Csillag Ilus énekesnő szép szopránja is sikerre számíthat. Prológot Pólya Tibor mond. Konferál vitéz szolnoki Scheftsik György dr, de lesz még sok szenzáció, ezer meglepetés, amit nem sejt még most senki. Egy biztos, felejthetetlen lesz. "

146 Az első kerti ünnepély hangulatáról, eseményeiről két részletes ismertetés is rendelkezésünkre áll. Gyomai György: „Garden-Party Szolnokon" című, tényeket pontosan regisztráló írását végigolvasva mindenek előtt azt állapíthatjuk meg, hogy a szolnokiak rendezvényüket nem „külföldi", idegen (például a részleteiben ismertetett hódmezővásárhelyi) minta alapján szervezték, hanem visszanyúltak korábbi, sikeres farsangi mulatságukhoz, azok bevált elemeit (dekoráció, művésztelepi festők képeivei tapétázott bárhelyiség, a „Szolnoki Újság" éjfél után megjelent, humoros írásokat, illusztrációkat tartalmazó rendkívüli kiadásának „piacra dobása") építették be a fővárosi művészek nyújtotta színvonalas programba. „Az úton autók, kocsik, kíváncsiak végtelen sora. A kertben a város és a környék előkelő világának színe, java. Az utakon fodros toalettek libegnek a szivárvány minden színében. Ragyogó egyenruhák csillognak elő a szürke civil ruhák közül. A pavilonok homlokzatán piros, kék, zöld, narancssárga lampionok. A kert sejtelmes éjjeli sötétben elbűvöl mindenkit. Szinte várjuk, mikor lép ki a bokrok közül a mesék ezüstszakállú, piros sapkás törpéje. A kanyargós utakon zsibongó, jókedvű, aggódó tömeg. A hölgyek ruhájukat féltik. Az eget nézik. - Lesz-e eső? Egy méltóságos úr a meteorológiai intézetnél pontosabban megállapítja, - Nem lesz. A városi zenekar pompás keringőbe kezd, Klébinder Jenő gyö145 Szolnok és Vidéke, XV. évf. 1933. augusztus 6. 3. 146 Szolnok és Vidéke, XV. évf. 1933. augusztus 13. 5. p. 357