Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

:íís!ti>.fís>.;;;;

i;

.i;-;i.v^;js^. BBS 71. kép. Művésztársaság egy vásárhelyi kiállításon. Balról jobbra: Szlányi Lajos, Tornyai János, Kacziány Ödön, Finy Béla gyógyszerész. Állnak: Endre Béla, Várady Gyula és Tarián Oszkár ötvös tokra már valótlan tényekből építkezve, tudatos tódítással ferdítésekkel a telep tevékenyégét egyenesen károsnak minősítik. Különösen annak két világháború közötti időszakát. Még a nemzetközi sikereket, eredményeket, a Szolnokon dolgozó nagy egyéniségek művészettörténetünk kimagasló teljesítményét jelentő alkotásainak értékét is kétségbe vonják, értéktelennek minősítik. Mint ahogy a kapott Kossuth-díjjal azonos évben kiadott, a művésztelep 50-éves jubileumának ünnepléséül szánt teleptörténetben olvashatjuk az ötvenes éveket jellemző divatos megszövegezésben: „...a szervezkedő tagok között a közömbösek és a nívótlan dzsentri-szemlélet képviselői jutottak túlsúlyra. A szolnoki festészet harmadik korszakát a közömbösség s a dzsentri-szemlélet irányítja;...ettől kezdve a telep működése (Fényest és Kosztat kivéve) kvalitását, eredetiségét tekintve a sokkal izmosabb és határozottabb alapokon álló Nagybányához viszonyítva másod- sőt harmadrendű értéket képvisel...a művésztelep a konzervatív szemlélet bástyájává vált, ellenlábasa lett azoknak a művészeknek, akik... előadásmódjuk dinamizmusával és nem utolsó sorban harcos eszmeiségükkel a proletárforradalom művészi előkészítői és képviselői voltak. Fejlődésének menetét... az uralkodó osztály erős befolyása gátolta, s ez nem is lehetett másképp, hiszen a telepet általában a magyar, de különösen a Jász-Nagykun-Szolnok megyei feudálburzsoázia hozta létre... 1942-tőlkezdve (pedig) a telep szelleme egyre inkább a fasizmus irányába tolódott el... "

135 Hasonló „vonalas" ítéletekkel találkozunk a szerzőnek ebbe a tudatosan felvállalt, csepülést-lejáratást szolgáló írásában festőink esetében is. Mely szerint - hogy csak a legkirívóbb példákat említsük: Aba-Novák „...művészete kiegyensúlyozatlan; ellensége minden harmóniának, nagy zsúfoltságba hordja össze az epikus erejű részleteket, alakjait hol groteszken, hol vállveregető humorral ábrázolja, művészetéből éppen a humanista hagyomány hiányzik, amely a szolnoki művésztelepnek olyan jellegzetes sajátossága...művészete nem szolgálta a haladást;... egész egyéniségét a Horthy-rendszer fasisztabarát kultúrpolitikája határozta meg, ennek hatása alatt vált művészete brutálisan nyerssé és emberellenessé..."

m Még kevesebbre tartja az „...elbeszélőkedvében és felületességében Aba Novákkalrokon, nála kisebb tehetségű Pólya Tibort... (akinek) az elmélyült munkához nem volt érzéke". Akiről művészetének értékelése helyett mindössze annyit tud jellemzésül elmondani, hogy „...mint világfi és tréfacsináló 135 VÉGVÁRI Lajos 1952. 5-6. és 62. rendkívül népszerű volt nem csupán a szolnoki művésztelep lakói közt, de a szolnoki uralkodó osztály tagjainál is, akik benne látták a művészekről való elképzeléseik megtestesülését."™ Lykának tehát az ötvenes években tett, ártatlannak tűnő nyilatkozata valóságos lavinát indított el. Amely véleményt tovább fokozta az idézett könyv szerzője, átvettek a rá hivatkozó lexikonok (Új Magyar Lexikon, 1962; Művészeti Lexikon, 1968), ezt a palántát öntözgették a kortárs műkritikusok, műtörténészek (Cseh Miklós, vagy a diplomatikusabban fogalmazó Németh Lajos). S ez az elterjedt és forráskritika nélkül szépen felduzzasztott negatív szemlélet teljesen maga alá temette a szolnoki kolóniát. Pozitív és negatív megnyilvánulásaival, csoportos és egyéni teljesítményeivel egyaránt. Az sem számított, hogy Mihalik Dániel képét 1905-ben a Velencei Biennálén Grand Prix-vel értékelték. Hogy Szolnoki Czinóber Miklós 1928-ban a Grand Palaisban kiállított jubiláris párizsi őszi tárlaton aratott sikert képeivel, az sem, hogy 1932-ben Fényes Adolf és Aba-Novák Paduaban, a nemzetközi egyházművészeti kiállításon első díjat és nagy aranyérmet kapott. Az sem, hogy 1933-ban Aba-Novák és Chiovini elkészítették a mindmáig nemzeti büszkeségünknek számító jászszentandrási freskókat, vagy hogy Aba Nóvák és Borbereki Kováts Zoltán 1938-ban a párizsi világkiállításon műveivel nemcsak maguknak, az országnak is nemzetközi elismerést szereztek Grand Prix-vel díjazott, Párizsban is feltűnést keltő munkáikkal. Semmi sem számított, mert a szolnoki művésztelep „retrográd" volt és „haladás ellenes"; Aba-Novák „...egyéniségét a Horthy-rendszer fasisztabarát kultúrpolitikája határozta meg", s különben is az egész telepet a „...megyei feudálburzsoázia hozta létre." Amelyek megbocsájthatatlan „fogyatékos72. kép. Aba-Novák Vilmos: Falusi tanító 136 Uo. 60. p. 137 Uo.61.p. 353