Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

művel szemben fennálló tartozás megtérítéseként 637 P-t állítottak be a költségvetésbe.'*

22 Ezek után - vonja le a következtetést a monográfia szerzője „magától értetődik, hogy az Egyesület a maga erejéből is megkísérelte a tőle telhetőt a gazdasági nehézségek javítására. A gazdasági válság országos, sőt világszerte érezhető mélypontján, 1933-ban a művésztelepen nyári kerti ünnepséget és ugyanott az őszi kiállítás alkalmából táncmulatsággal egybekötött képsorsolást rendezett..."

m „A szolnoki művésztelep sorsjátéka" című hírlapi cikkből azonban azt is megtudjuk, hogy a némi bevétellel kecsegtető tranzakció lebonyolításához sem volt elegendő csupán a gondolat felvetése. A fennálló szigorú pénzügyi előírások ugyanis bármiféle jövedelmet jelentő, üzleti tevékenységnek számító lépést komoly feltételekhez kötöttek, és azonnal ellenőriztek. Ekkor bizonyult be, hogy a telep létrehozói milyen körültekintően, s mennyire átgondoltan szabályozták, milyen mindenre figyelmező gonddal dolgozták ki és foglalták szinte törvénynek minősülően írásba mind az egyesület, mind a kolónia működési feltételeit. S ekkor vált az is nyilvánvalóvá, hogy a két fórum irányításánál mennyire szükség volt a fentebb már említett hivatali ügyintézésben képzett és gyakorlott személyekre bízni a munkát. Hogy a szervezetbe a feladatokat ellátó, megbízatást teljesítő választott személyek nemcsak jól hangzó nevük okán kerültek be, hanem azért, mert szaktudásukra, ingyenes tanácsaikra, segítségükre feltétlenül szükség volt. „Szolnokon, az Alföld szívében, a világtól elvonulva, több mint harminc esztendeje dolgoznak a legkiválóbb magyar festőművészek írja a fent említett írás szerzője — és mentik át vásznukra ecsetjükkel a világ kultúrája számára az alföldi magyar tájak szépségeit. Ezt az érdemet kívánta honorálni a pénzügyminisztérium, amikor a szolnoki Művészeti Egyesületnek megengedte, hogy illetékmentesen sorsjátékot rendezhessen, amelyen a szolnoki Művésztelep tizenkét európai viszonylatban is kiváló és elismert festőművészének műalkotásai kerülnek kisorsolásra. A nyeremények között Aba Nóvák Vilmos, Borbereki K. Zoltán, Chiovini Ferenc, Fényes Adolf, Istokovits Kálmán, Pólya Iván, Pólya Tibor, Révész Pál, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla és Zombory Lajos festményei és rajzai találhatók összesen kétszázhatvanöt darab, amelyek közül már egyetlen darab sorsjeggyel is lehet nyerni szerencsés esetben. Összesen huszonötezer sorsjegy kerül kibocsátásra tizenkétezerötszáz pengő értékben és egy sorsjegy 65. kép. Pólya Iván: Akt 66. kép. Révész Péter Pál: Tabáni utca ára ötven fillérbe kerül. A sorsjegyek teljes bevétele egész összegben kisorsolásra kerül, mert a nyeremények értéke is tizenkétezerötszáz pengő, tehát a sorsjegyek száz százalékot érnek. Ezt úgy lehetett elérni, hogy sorsjáték megrendezését és a sorsjegyek árusítását díjmentesen vállalták, tekintettel a kulturális célra. A művészsorsjegyek húzása 1933. november 14-én, délután 5 órakor lesz a Szolnoki Városháza Nagytermében, közjegyző jelenlétében... Sorsjegyek kaphatók minden kereskedőnél, de megrendelhetők a Művészeti Egyesület sorsjátékának intézőségénél, Gettler Bank és Váltóüzlet Szolnokon, ahonnan kívánatra küldenek sorsjegyet e/árusításra is vidéki kereskedőknek, vagy bárkinek, ki azzal foglalkozni óhajt. "

m Még a sorsolást megelőzően - bizonyítandó, hogy szerencse szelvényeikért nem bóvlit kapnak majd a szerencsések azt olvashatjuk, hogy: „...a napokban ismét fel felhúzták a redőnyét a Művészeti Egyesület Magyar-utcai kiállítási csarnokának, ahol most azok a képek állíttatnak ki, amelyeket mindenki megnyerhet, aki ötven fillérért egy darab művészsorsjegyet vásárol magának. A kiállítási csarnokban a kétszázhatvanöt nyereményből húszat mutatnak be, két Borbereki festményt; egy-egy Pólya Iván, Pólya Tibor, Chiovini, Zádor, Fényes, Szlányi, Zombory, Révész és Vidovszky képet; három Zádor rajzot, három Szlányi akvarellt és három Istokovits képet, köztük egy fametszetet. A közönség így meggyőződhet róla, hogy a művészsorsjegy november 11-i húzásán, amely a Városháza nagytermében lesz, a szolnoki festészetnek legjava alkotásai vándorolnak szinte ingyen azokhoz, akik megkísérelték a szerencsét és vettek legalább egy művészsorsjegyet. Sorsjegyet venni még most sem késő, tekintse meg a festőművészek alkotásait és vegyen művészsorsjegyet."

m Az állandó pénzhiánnyal küszködő Művészeti Egyesület és művésztelep a képsorsolás vonzó és sok mindent áthidaló lehetőségét és a művészeket munkájukkal, esetleges adományaikkal segítő lelkes támogatói esetében is alkalmazta. Sőt - mint azt az egyesület helyettes igazgatója, Jancsó Lajos egy hírlapíró kérdésére válaszolva elmondja - a háborús időkben széthurcolt képtáralapot jelentő képgyűjtemény pótlására is ezt a módszert választották, amikor úgy döntöttek, hogy: „...egy év óta a lakbéreket festményekkel fizetik a művészek és az ily címen átvett festményeket kívánja az igazgatóság nagyrészt a képtár gyarapítására felhasználni a jövőben és reméli, 122 123 EGRI Mária 1977. 69-70. p. U.o. 70. 124 Szolnok és Vidéke 1933. XV. évf. augusztus 27. 2. p. 125 Szolnok és Vidéke, 1933. XV. évf. október 22.4. p. 350