Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

igazgatója, Fittler Kamill, az iparművészeti iskola igazgatója, More/fi Gusztáv, ugyanezen iskola tanára, a világhírű réz- és fametsző, Schönherr Gyula történész, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének titkára, Gyalus László műépítész, művészházaink tervezője, a Képzőművészeti Társulat, Fészek és Nemzeti Szalon képviseletében egy csomó művész, melyek közül sikerült a következő neveket feljegyeznünk: Basch Gyula és neje, Bihari Sándor, Bóth Menyhért, Etsy Gyula és neje, Fényes Adolf, Grünwald Béla és neje, Katona Nándor, Kezdi Kovács László, Kernstock Frigyes (helyesen Károly), Szigeti Imre, Mihalik Dániel, Nádler Róbert, Nyilassy Sándor, Olgyay Ferenc, Szlányi Lajos, Thein (Timár-Thein) Miksa, Tolnay Ákos, Tóth István, Tölgyessy Artúr, Vágó Pál, Vaszary János, Zala György, Zemplényi Tivadar, Zombory Lajos."

82 Közülük aztán műterem tulajdonosokként Szolnokon maradt: Bihari, Fényes, Mihalik, Olgyay, Szlányi és Zombory, akikhez ugyancsak alapítótag minőségben még Hegedűs és Pongrácz csatlakozott. Az első évtizedben ez a névsor Jávor Pál, Kléh János, Zádor István és Vidovszky Béla festőművészek neveivel vált teljessé. Ismét feltűntek hát állványaikkal, palettáikkal a városban és közvetlen környékén az elmerülten festő művészek, akiknek látványa főleg az idősebb generáció számára nem jelentett szokatlan eseményt, újdonságot. Megszokták már őket Pettenkoffen, Deák Ébner, Bihari rendszeres szolnoki tartózkodásainak idején. Most azonban a művésztelep eseményeiben közvetlenül is érdekelt, „bennfentes" lakossággal lehetett találkozni, akik a művészeket magukhoz közel álló ismerősöknek, barátoknak, közülük való, jóllehet egyfajta speciális életmódot és foglalkozást folytató, de hozzájuk hasonló városi polgároknak tekintették. A kolónia létrehozását, a művészek letelepedését, rendszeres itt tartózkodását segítő hozzáállásuk, pártfogásuk következtében némiképp az egész művésztelepet is magukénak érezhették. Ezt tudatosították bennük a művésztelep átadásán elhangzott beszédek is, amelyek külön megköszönték a megyeszékhely lakosainak támogató szerepét. A város addigi életében is egyik legnagyobb szabásúnak mondható avató ünnepség miniszteriális és a legfelsőbb vármegyei szintet jelentő illusztris vendégei között olyan nevek szerepeltek, mint a vármegye és a város életét vagyonuknál, képzettségüknél fogva irányító Almásy Imre gróf törvényhozó testületi és törvényhozó bizottsági tag, Katona Béla főügyész, dr. Kohner Adolf nagybirtokos, Baghy Béla törvényhozó testületi és törvényhozó bizottsági tag, a Csongrád megyéből Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe költözött Baghy Imre fia, akinek Ferenc József régi nemessége épségben tartása mellett a szécsényi előnevet adományozta, Gorove László rákóczifalvi birtokos, az 1895-től vármegyei szolgálatban álló és 1901-ben már harmadik aljegyzőként működő dr. Kiss Ernő és Zboray Miklós országgyűlési képviselők, Dr. Hajdú József volt országgyűlési képviselő, dr. Bagossy Károly ügyvéd, majd vármegyei tiszti főügyész, királyi tanácsos, 1896-tól vármegyei alispán, Okolicsányi István és dr. Kiss Ferenc királyi tanácsosok, Miscsevics György alez35. kép. Kléh János: Olvadás redes egész tiszti karával, a törvényszék, pénzügyigazgatóság és a vármegyei és városi hivatalnoki apparátus potentátjai, valamint a fővárosi sajtó képviseletében megjelent számos újságíró.

83 Vagyis beigazolódott az a telepalapítás idejére vonatkozó, Lázár Béla által megfogalmazott igazság, miszerint - a Pettenkofenéktől számíthatóan a városban megfordult művészek itteni működésének köszönhetően - itt a „művészeknek sem ellenkezéssel, sem közönnyel nem kellett már megküzdenie, a közönség tudta, mit jelent a számára - kulturális értékén felül egy művésztelep létesülése. '*

4 Azonos volt ez a szituáció azzal, amit a MissionArt Galéria műtörténésze, Kishonthy Zsolt a nagybányai művésztelep propagálása érdekében végzett valóban „missziójukban" adott interjújában úgy fogalmaz meg, hogy „a város (azaz Nagybánya) lakói és a művészek között olyan erős volt a kapcsolat, hogy beépült a polgárok életébe, szinte minden városlakó műgyűjtővé vált valamilyen módon. Ha máshogy nem, a cipész, a szabó, a cukrász barterezett a művészekkel, akik a szolgáltatásért festménnyel fizettek". Kishonthy egy kutatásaik során felbukkanó festményt hoz mondandója alátámasztására, amelynek hátára egy oldal szalonna, két üveg pálinka lej-értéke volt felírva, illetve a tartozás, ami még a kép árából megmaradt. '*

5 Szolnokon viszont olyan történet lett anekdotává, miszerint a városban nagy népszerűségnek örvendő Pólya Tibor - mert hiszen Gácsi Mihály 1957-es Szolnokon való letelepedéséig minden vidám dolog leginkább vele történt meg - az egyik boltban egy méretes képpel akarta vásárlását letudni. Amire az ugyancsak jó humorú tulajdonos úgy reagált, hogy elfogadta a festményt, majd a pult alól előhúzott egy kisebb formátumú, de szintén Pólyától származó alkotást, melyet a művész előző bevásárlásai fejében hagyott ott fizetségül. Átnyújtotta a maga is meglepett Pólya Tibornak, mondván: a vásárlás értéke jóval kevesebb, mint a kapott fizetség, ezért ez - mármint a kisebb festmény visszajár. Az anekdotát a jó barát, Hermán Lipót is lejegyezte „A művészasztal" történetei között, tőle ered a hasonló tranzakciókra alkalmazott „Pólya valuta" fogalom is. A beilleszkedés, a város életébe, hétköznapjaiba való beépülés, napi jelenlét érdekében a művészek is igyekeztek mindent elkövetni. Példaként említjük, hogy az 1901-ben megalakult „Tisza" Evezős Egylet csónakháza, melyet a Szolnokra telepedő művészek oly sokszor és oly szívesen örökítettek meg vásznaikon, nem véletlenül lett egyik kedvenc témájuk. Zádor István a már idézett soraiban utalt rá, hogy a közvetlen szomszédságában fekvő kolóniáról a művészek nyáridőben gyakran sétáltak le fürdőruhában az evezés, a strandolás kedvéért a Tisza partján lévő csónakházhoz. De a ránk maradt iratokból azt is megtudhatjuk, hogy a kolóniabeiiek közül többen rendes egyleti tagok is voltak. Frecskay Endre, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Szlányi Lajos nevét az 1904-es, Pongrácz Károly és Zombory Lajosét az 1905-ös és 1906-os regisztrációban együtt sorolják fel a már említett városi potentátokéval: s ugyanolyan aktív egyleti tagok, mint Bagossy Károly, dr. Gorove László, dr. Kiss Ernő, Lippich István, ifj. 82 N.N.: A művésztelep megnyitása. Szolnoki Lapok, I. évf. 1902. júl. 6. 2-3. 84 83 SCHEFTSIK György 1935. 85 LÁZÁR Béla dr. 1913.29-30. GRÉCZI Emőke 2002.15. 336