Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

ruhában mehetünk le a Tisza partján levő csónakházba. Esténként a kert legmagasabb helyén, az úgynevezett "duma dombon" gyűlünk össze és gyönyörű nyári, csillagos égbolt alatt élvezzük a legrekkenőbb hőség után is hűvös alföldi estéket... '*

7 Ez az ideális légkör, ez a felszabadult hangulat, s az a megnyugtató tudat, hogy a művészek itt tartózkodásuk néhány nyári hónapjára elfelejthetik minden családi, társadalmi gondjukat-bajukat, s kötöttségek nélkül, csak a munkára, kikapcsolódásra fordíthatják minden figyelmüket, jó és kedves kollégákkal, barátokkal körülvéve: önfeledt alkotói napokat biztosítottak. Melyek garanciális alapja, a gondosan szerkesztett házi szabályzatban volt lefektetve, s így „alkotmányosan"is biztosítva. 1904-ben, tehát a telep életének második esztendejében a kolóniával kapcsolatosan addig tapasztalható észrevételeit Gerő Ödön áttekintve az első években Szolnokon alkotó művészek névsorát -, arra a megállapításra jut, hogy az„... sokféle iskola, sokféle irány és jórészt sokféle egyéniség... (akik között)... még folyik a kialakulás, (és) még nem kész a telep. Talán még néhány évig eltart, amíg végképpen kiformálódik a művészi meggyőződés gerince köré. Ma még csak topográfiai csoport a szolnoki társaság. Az egyesület maga (azonban) mindenképpen azon van, hogy a művészek a szolnoki talajban meggyökerezzenek. A telepet átengedte nekik: igazgassák teljes autonómiával, ne zavarja őket se bürokrácia, se laikusok mindenhez értése. Ők állapítják meg, ki jöhet közéjük azok helyébe, akik elmennek közülök. (lásd erről a házi szabályzat 4., 5., 6., 7., 8., 9, 10. 11. pontjait)... tavaly (1903-ban) még nagyon érezték, hogy a véletlenség boronálta össze őket, s hogy csakis a műtermük helye teszi őket szolnokiakká. Maguk a szolnokiak is látták, hogy még nem valósult meg az eszményük, még — nincs szolnoki művészet. Csak éppen tizenkét festő jár közéjük és fest a Zagyva és Tisza partján.'™ ki önfeledt alkotói lehetőséget és mindazt, amit Zádor István hiteles beszámolójából idéztünk, - mint azt az Alapszabály 25.§-a rögzíti, évi, negyedéves előlegekként is kiegyenlíthető 160 koronáért és évente egy, a művész saját becsvágya szerint kiválasztott otthagyott művéért biztosítja számukra a művészeti egyesület. S mivel a Házi szabályzat 13.§. értelmében a telepiek műtermeikben vendéget is fogadhatnak, a kezdetben máshová, főleg a fővároshoz kötődő barátok, kollégák, más művészeti ágakat (színészet, ének, tánc, irodalom, kabaré) művelő közismert személyek látogatták az új telepeseket szinte kimeríthetetlennek tűnő, de itt tartózkodásuk, látogatásaik, szolnoki szereplésük pontos idejét kutatás még fel nem tárta névsort alkotva. Az érdekesség kedvéért csak néhányat említünk közülük, olyanokat, akinek nevét a megszokott és száz esztendeje állandóan szajkózott neveken kívül - bár Lázár Béla közli névsorukat - még csak véletlenségből sem hozzák kapcsolatba Szolnokkal. Ilyenek többek között: Börtsök Samu, Falus Elek, Faragó Géza, Frecskay Endre, Glatter Gyula, Góth Móric, Halász Hradil Elemér, báró Hatvány Ferenc, Hermán Lipót, Kádár Béla, Körmendi-Frimm Ervin, Koszkol Jenő, Krivátsy-Szűts György, Romek Árpád, Rózsaffy Dezső dr., Tatz László, Teván István, Ligeti Miklós, Liipola Yrjö, hogy csak az ismertebb neveket említsük, míg az írók - újságírók közül Szép Ernő, Lestyán Sándor, Harsányi Zsolt voltak visszatérő, Szolnokra látogató, Szolnokon tartózkodó vendégei, vendégtagjai az immár műterem tulajdonos szolnokiaknak. Az első esztendők tapasztalatai után kialakult a kolónia művészeinek szervezeti felépítése is. Ezt Zádor István ekként ismerteti: 67 KAPOSVÁRI Gyula 1973. oldalszám nélkül. 68 GERŐ Ödön 1904. 223. 33. kép. Glatter Gyula: Öregasszony „...A Művésztelep törzstagokból állt. ..(ők a már ismertetett feltételek mellett) életfogytiglan használhatják műtermeiket, a vendégtagok meghívása egy esztendőre szólt, amely meghívás maximálisan ötször hosszabbítható meg. Ha ezen idő alatt a tagok zsűrije nem választja be maguk közé törzstagnak, helyüket másnak kell átengedni. Ennek a szelektálásnak köszönhető, hogy ez a művésztelep ennyire felvirult, tagjai évtizedeken át a legnagyobb harmóniában dolgozhattak és soha semmiféle incidens nem zavarta az egyébként nem könnyen kezelhető művészek együttműködését. "

69 1902. július 9-én a művésztelep házi szabályzata már ki volt nyomtatva, az érdekeltek kézhez is vették, s benne olvashatták a 14.§. kezdő mondataként, hogy „...Műtermébe, minden művész fogadhat tanítványt vagy vendéget, és pedig akár jelenléte, akár távolléte idején."Ily módon Lyka Károly ugyancsak 1902-es írásával - bár az igaz, megszívlelendő és megvalósítandó evidenciákat tartalmazott nyitott kapukat döngetett. Hiszen azt vetette papírra, hogy: „ A szép vállalkozás (vagyis a telepalapítás) önmagát dicséri. Egy megjegyzésünket azonban nem hallgathatjuk el s ajánljuk a telep sorsával törődök figyelmébe. Nézetünk szerint hasznos volna ezt az intézményt nemcsak a maguk lábán járó festők, hanem művészeti intézeteink jelesebb növendékei számára is értékesíteni. Gondoljuk meg: mennyire elősegítené a fiatal talentumokat, ha az év egy részét egy olyan művésztelepen tölthetnék, ahol nemcsak jó műtermet kapnának, hanem egyúttal meglett művészek társaságában dolgozhatnának, velük tölthetnék idejüket. Nagyon jól tudjuk, hogy a fiatal kezdő sokkalta többet tanul azzal, ha érettebb kollegái munkájának menetét figyelemmel kísérheti, mintha éppen csak ledolgozza az iskolában szemesztereit. Véleményünk szerint nagyot lendítene szomorú művészeti iskoláinkon, ha legalább a legtehetségesebb növendékek hosszabbrövidebb időt tölthetnének odakünn, a szolnoki művésztelepen. A szokásos apróka állami segélyezéseket olymódon kellene kiadni, hogy a jutalomra méltó, előrehaladottabb növendékek néhánya az állam által megváltott műtermet és ellátást kaphatna a szolnoki telepen. Ez is egy fajtája lehetne a segélyezésnek, az ösztöndíjnak, mégpedig sokkalta hasznosabb annál, amidőn a fiatal kezdő 6-800 koronát kap a kezébe, s azután nekivág Münchennek, arisnak. A csekélyke összeg rég elfogyott, mielőtt a fiatal festő csak némileg is beletalálja magát idegen környezetébe, nnen a sok kiábrándulás, nyomor, félbemaradt 69 ZÁDOR István emlékezése a Szolnoki Művésztelepről. Jászkunság, XIX. évf. 1973. március 1. sz. 34. 333