Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

méltónak tartom. Fölhívom azonban tekintetes urat, hogy a tervezett festőkolónia sikere érdekében nyújtson teljesebb biztosítékot arra, hogy azok a művészek, akik tekintetes uraságodat hivatkozása szerint kérelmében támogatják, idővel tekintetes urat magára nem hagyják. Mielőtt tehát a település érdekében a vármegyével érintkezésbe lépnék, szükségesnek tartom, hogy az ön beadványában felsorolt művészek az itt visszamellékelt kérelmet személyesen írják alá, azzal a záradékkal, hogy a mennyiben az óhajtott műtermek létesülnének, azok legalább három nyári időszakon át való használatára s a helyszínén évenkint legalább egy-egy kiállítás rendezésére magukat, esetleg minden egyéb segélynyújtás nélkül is kötelezik. Nevezzék meg egyúttal azt a festőművészt is, kit e társaság képviselőjéül óhajtanak s aki az erre vonatkozó megbízást elfogadta. Megjegyzésem egyébként, hogy aszerint, amint a szóban levő művésztelepülés működésének sikerét tapasztalandom, nem fogok elzárkózni attól, hogy működésének könnyebbségére is módot keressek. Beadványukat szeptember közepéig elvárom. '

46 Erre Olgyay Ferenc festőművész válaszolt a művésztársak nevében. Miután a kérelmező művészek a támasztott igény szerint valamennyien aláírták a választ, mellyel kötelezték magukat, hogy legalább három évig az évnek bizonyos szakaszát (legalább a nyarat) Szolnokon töltik, s nemcsak azt vállalják, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében évenkint műtárlatot rendeznek, hanem azt is, hogy ott festett műveiket külföldön is kiállítják, ügyük képviselőiként Mihalik Dánielt és Szlányi Lajost nevezték meg. így tehát szabad utat kapva a kultuszminisztertől, s erkölcsi támogatást a kérvényező művészektől, már bekapcsolódhattak a tulajdonképpeni kivitelezők és áldozathozók, vagyis a helyi erők. Lippich Gusztáv főispán ugyanis állta a szavát. Nemcsak azért, mert szokatlan irányultságú, éppen ezért országos publicitást kapott beköszöntő beszédében felvállalta a kolónia alapítás ügyét, hanem azért is, mert ezen ígéretek kivitelezésére a kultuszminiszter hozzá intézett leiratában külön is megkérte. Hogy „...a kérelmező művészek Szolnokon letelepülhessenek..felkérem Méltóságodat, szíveskedjék hivatalos és társadalmi hatáskörében e célra közreműködni, lehetőleg olyképpen, hogy Szolnok város, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és főleg a vidék társadalmának áldozatkészségéből a szükséges műtermek a jövő év nyaráig Szolnok városnak valamely alkalmas részén felépülhessenek és használatba vehetők legyenek... különösen arra kérem fel, hogy a város és vármegye művelt társadalmának áldozatkészségét törekedjék ez iránt az ügy iránt felébreszteni, ezzel nemcsak az a célom, hogy a műtermek létesülését lehetőleg biztosítsam, hanem főképpen az is, hogy a társadalom érdeklődését felkeltvén, oly kapcsokkal fűződjék a művészet ügyéhez, melyek a társadalomban a művészeti érdekkel való közösség érzetét meghonosítani alkalmasak. A hazai művészet felvirágozása és ebből kifolyólag az általános magasabb nemzeti műveltség kialakulása csakis a társadalom műveltebb tényezőineklelkes és áldozatokra is kész együttműködésétől remélhető".*

7 A miniszteri leírat értelmében Lippich Gusztáv főispán páratlan lelkesedéssel látott a telepszervezési munkához. Vármegyét és várost mozgósít, telket szerez, patrónusokat és támogatókat - ma úgy mondanánk szponzorokat - nagyröptű terve kivitelezéséhez. A kultuszminiszteren kívül megszerzi annak a K. Lippich Eleknek a támogatását, akihez egyébként Wlassics hozzá írt, s fentebb említett levelében a következő bíztató szavakkal látja el: igyekezzen „...a vezetésem alatti művészeti osztály főnökével tartani fent érintkezést". 26. kép. K. Lippich Gusztáv fényképe K. Lippich Elek ugyanis kora ifjúságától fogva szerette a művészetet. Azt szakszerűen tanulmányozta, életprogramja a művészet fellendítése volt, s nem hivatalból, hivatásból foglalkozott vele. A lehetőségekhez mérten hivatalból is ugyanúgy eleget tett a művészek kívánalmainak Nagybányán, mint Szolnokon, illetve valamivel később a Gödöllői Művésztelep megalakulásakor. Amikor is Nagybányának 2.000 forint =4.000 korona, Szolnoknak 1.500 forint = 3.000 korona, s Gödöllőnek 1905-ben 1.000 forint=2.000 korona támogatást biztosított.

48 Könnyítette a főispán magasabb hivatali beosztásban tenni tudó pártfogószerző szándékait az a szerencsés körülmény is, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánját rokoni szálak fűzték a minisztérium művészeti osztályának vezetőjéhez. Lippich Elek azonban más jelentős mecénásokat is szerzett. Az 1878 körül szászberki birtokossá lett Kohner család legnevezetesebb tagját, dr. báró Kohner Adolf nagybirtokost és elsőrendű pénzembert. S mivel Szászberek ekkor még közigazgatásilag Besenyszöghöz tartozott (csak a két világháború között kérték — sikertelenül - önállóságuk kimondását), a hatalmas, 138.06 négyzetkilométernyi besenyszögi határterületet lényegében ketten tulajdonolták: a Kohner család és az egyház, vagyis a Szatmári Káptalan. A nagyműveltségű pénzügyi szakember és birtokos, akit 1908-ban I. Ferenc József udvari tanácsosnak nevezett ki, 1912-ben bárói rangra emelkedett, és 1916•ban megkapta a Ferenc József rend csillagos középkeresztjét, előkelő szerepet játszott a megyebeli közéletben is (sokáig volt a közigazgatási bizottság elnöke). Ugyanakkor jeles műpártoló és műgyűjtő volt, aki a gazdasági ügyek mellett mindig megtalálta az utat a művészetek támogatásához. Saját költségén parkíroztatta a város által művésztelep létesítésének céljaira átengedett területet, majd a telep benépesülése utáni kezdeti években nagy összegű alapítványt létesített, s támogatásával lehetővé vált, hogy ifjú művészek számára továbbképző tanfolyam létesüljön Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos irányítása mellett. A művésztelep létrehozásában kezdettől fogva nemcsak szervező, de bőkezű mecénásként is meghatározó szerepet játszott, aki ebbe az erkölcsi és anyagi támogató tevékenységébe családja többi tagját is belevonta.

49 Lippich Gusztáv szinte szó szerint hajtotta végre a Wlassics-f éle, hozzá intézett memorandum pontjait. Hiszen a miniszternek azon kérését, hogy a főispán törekedjék „Szolnok város, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és főleg a város és vidék társadalmának áldozatkészségéből a szükséges műtermek" felépítésére, a legmesszebbmenőkig kielégítette; soha el nem évülő teljesítménye, a megvalósításhoz és kivitelezéshez szükséges egyesület megalapítása. A művészeti egyesület megalakítása érdekében 1901. január 5-én az alábbi felhívást szerkesztette: „...Dr. Wlassics Gyula miniszter úr ő Nagyméltóságának jelentékeny évi segélyével, Szolnokon, festő művész-kolóniát szándékozunk létesíteni. 46 Műcsarnok, II. évf. 1899. október 21.385. 47 LÁZÁR Béla dr. 1913. 31-32 48 EGRI Mária 2001/b. 152-153. 49 HIRN László és ZSADANYI Oszkár (Szerk.) 1928. 20. és Szolnoki Újság XII. évf. 1937. február 2-3. 323