Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

ideig a városban „tartózkodott a hírneves müncheni ló- és csatafestő, Heinrich Láng feleségével, Tina Blau tájkép-és virágfestővel. Láng először 1860-61 ben volt Szolnokon, majd Parisba ment, hogy A. Schreyernél folytassa tanulmányait. 1868-ban párizsi tartózkodása után ismét Szolnokon találjuk. Több szolnoki és magyar tárgyú képe van a nagy német gyűjteményekben (Drezdai képtár, Kiél — Kunsthalle). Tina Blau 1869—1873-ig tanult Lindenschmittnél Münchenben. Bécsbe visszatérve Jacob Emil Schindler tájképfestő hatása alá került. 1883-tól férjével Münchenbe költözött, férje halála után azonban csakhamar visszatért Bécsbe, ahol a Práterben bérelt műtermet. Nevét leginkább virágképei és a Prátert, annak párás, harmatos pázsitját láttató tájképei tették ismertté. Szolnoki tartózkodása idején, a 70-es években készült a A szolnoki utca és még vagy húsz ottani képe. A frankfurti születésű Adolf Schreyer is volt Szolnokon. Mint lóés csatakép festő ismeretes. A szintén frankfurti születésű Adolf von Veiden ugyancsak a vendégek közé tartozott, táj-és állatképeket festett. A Szolnokon működött külföldi művészek névsora ezzel még nincs kimerítve. Igen valószínű, hogy az 1912-ben elhunyt Josef Berres tábornokfestő is tartózkodott Szolnokon Magyarországra való kirándulása alkalmával, továbbá Josef Strassgschwandtner is, aki Pettenkoffennel együtt több katonai tárgyú litográfiát készített.

m Az osztrák és német művészek Szolnokhoz kapcsolódó munkásságát követően, illetve azzal párhuzamosan, s szinte egyidejűleg jelentek meg a városban több-kevesebb időre azok a magyar festők, akik Münchenben tanulva, vagy Párizsban Munkácsy köréhez tartozóan, mint Pettenkofen, először hallottak a Szolnokon kínálkozó plein-air és zsánertémák lehetőségeiről. Ennek az egyre bővülő magyar festőművész névsornak az élén Aggházy Gyulát és Deák-Ébner Lajost kell említenünk, akik a nem kifejezetten Szolnokon, ámde a környékén, a Nagykunságban és a Jászságban, több képet is festő Sterio Károly mellett az első magyar fecskék voltak a Tisza-parti városban. Mivel e telepalapítási korszakot megelőző időszakot is meglehetősen bőséges és adatgazdag cikkekben, tanulmányokban méltatta már az eddigi szakirodalom akár összefoglaló jelleggel, akár az egyes említett művészekre vonatkozó résztanulmányok, monográfiák formájában, nem kívánjuk azok adatait ismételni. Hanem csupán olyan dokumentumokat, tényeket említünk, amelyek nem, avagy alig ismertek. Az egyik - egy Edvi Illés Aladárhoz írott Deák-Ébnertől származó évszám nélküli levél azért érdemli meg a szó szerinti közlést, mert a szolnoki festészet alakulására vonatkozóan összefoglaló tájékoztatást nyújt az 1870-es évek közepe tájáról. (A levél boríték és dátum nélküli). „ Tisztelt Uram! A kívánt adatokkal a következőkben szolgálok. Én 1875-ben jöttem először Szolnokra, akkor Aggházy Gyulát találtam, mint magyar piktorok között elsőt, ki Szolnokon lett légyen. Előttünk csak Pettenkofen járt még. Én mindjárt első ott-tartózkodásomat megnyújtottam egy évre, úgyhogy egy telet is töltöttem Szolnokon. Ez időben készült több képem, Két jó pajtás; Pulykás fiú, mindkettő Franciaországban van valahol. Elhozattam Parisból egy nagyobb képet Hamis kártyás című egészen francia ouvrier alakokkal, ez elkelt Londonban. 13. kép. Sterio Károly: Ebédelő aratók 14. kép. Aggházy Gyula: Vonósnégyes holdvilágnál 15. kép. Deák-Ébner Lajos: Lovat tartó legény Ezentúl minden évben lerándultam nyáron át Szolnokra és összes képeim mind ott készültek. Többször voltam együtt Pettenkofennel és Thorennel, kiket lecsaltam Parisból, úgy Leopold Müllert is. Más idegen festőkkel is találkoztunk. Utánam Mednyánszky rándult le és ugyancsak egy telet töltött velem Szolnokon. Később Bihari jött. Itt készült a Törött hegedű című képe. Ekkor festettem a Húsvéti körmenetet, amely a Szépművészeti Múzeumban volt, úgy a Vásári balesetet, melyért Bruxellesben a nagy 20 RÓZSAFFY Dezső dr. 1937. 5-6. 315