Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Vas Béla: Nem mese ez, gyermek. Igaz történetek a néprajzkutatásban
igaz történetek azon fajai, melyeket már a fabula kategóriájába kell sorolnunk. Ujváry Zoltánnak legújabb, Gömör megyei kutatóútjai során összegyűjtött adomáinak, mondáinak, igaz történeteinek szereplői is sajátos élményvilág tükrözői. Ó is, akárcsak Dobos Ilona 35 , bevallottan nem kis gonddal, de rendszerezi a tréfás, mulattató kisprózákat, téma szerint, tizenegy kategóriát kialakítva, 36 amelyekben az „én" és a néven nevezettek között már szerepel a társadalom szinte minden rétege, úr és paraszt, katona és cigány egyaránt. Az oktató célzatú igaz történeteknek van azonban egy bizonyos fajtája, amikor az elmondott történetek szereplője nem a már eddig felsoroltak közül kerül ki. Ezeknek a történeteknek a tiszte, feladata és szerepe már különválik a szórakoztatástól, elmondásakor egyetlen cél vezérli az előadót: a tanítás. Kezdőformulája figyelmeztető, figyelmet felhívó jellegű, rendszerint: úgy jársz, mint az egyszeri asszony, vagy egyszeri ember! A kezdő formula változata a hallgatóság nemétől függ, mert a tanító mese rendszerint azonos neműekkel játszódik. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a tanmese formájában adott jó tanács élét kis humorral veszik el, tompítandó és elkerülendő a sértődésnek még a lehetőségét is! Az ilyen jellegű, időtlen múltba tekintő igaznak vélt történetek - szereplői alapján, mint már említettem - nem sorolhatók az eddig publikált élményadomák műfaji alcsoportjai közé, mivel ezek se nem egyes szám első személyűek, se nem néven nevezett, a közlő által még név szerint ismert személyek, s nem a népi folklórból ismert génre alakok, hanem egy anonim személy, akivel minden megtörténik, amivel másoknak példát lehet mutatni. Az egyszerű történeteknek ez a fajtája már egyértelműen fabula. Az oktató célzatú igaz történetek közé való besorolása kétséges ugyan, de mint a már említett génre alakok esetében, itt is emberre vezetik vissza a történés lényegét, a cselekmény szálai emberközpontúak. Például: Aki csak könyvből szerzi tudományát, vagy egy adott feladat megoldása során nem néz a probléma mögé, az úgy jár, mint az egyszeri asszony! „Az is, amikor férjhez ment, nem tudott főzni. Átment akkor a szomszédba, hogy hogyan kell. Adtak neki aztán ezt is, meg azt is, meg egy szakácskönyvet is. Elmagyarázták akkor neki, hogy mit hogyan tegyen. Hazamegy, és hát mindent úgy is tesz, de az étel csak nem fő meg. Visszamegy akkor a szomszédhoz, s mondja neki: mindent úgy csináltam, ahogy a könyvben meg van írva, s még sem főtt meg az étel! Átmegy akkor a szomszédasszony, s mondja neki: hát így hiába kavargatod, ha a tűzhelybe nem gyújtottál be! Ja! Hát az nem volt odaírva!" (Kiss Jánosné Németh Margit, Szolnok) Lássunk egy másik példát is, melyben „egyszeri ember" szerepel. (Az alábbi tanmesét annak mondják el, aki kisebb, önhatalmúlag elvégzett módosításokkal végez el egy feladatot.) Ha valaki úgy fog hozzá egy munkához, hogy a saját kis stiklijét akként teszi hozzá, hogy nem tudja, mindenki ezt cselekedte, könnyen úgy jár, mint az egyszeri ember: „Az is úgy járt, hogy kellett neki néhány akó bor. Elment a borkereskedőhöz, s kérdi, milyen borai vannak. Az megmutogatja, megkóstolják, s kérdi a gazda a kereskedőt, hogy aztán hány liter vizet bír élez a bor? Mondja amaz, hogy hektónként húsz litert. Na jó, megegyeztek, vett a gazda néhány hektóval, s hazavitte. Otthon aztán kimérte hektónként a húsz liter vizet, s mind beleöntötte a borba. Igen ám, de ihatatlan lőre lett az egészből! Megy azonnal vissza a kereskedőhöz, s mondja neki, hogy hogy járt. Beleöntöttem hektónként a húsz liter vizet, s ihatatlan lett az egész! Hát hogy van ez?! Ja! Hát ha maga is beleöntötte!" (Rómer Róbert, Martfű) Vannak olyan történetek is, amelyek mondanivalója üzenetet hordoz nőknek és férfiaknak egyaránt. Felismerhető a motívum párhuzama az alábbi két esetben is, ahol a mélyebb mondanivaló más-más köntösben, női és férfi változatban él. Olyan esetet jelenít meg, amikor valaki szó szerint, minden logika nélkül hajtja végre az utasításokat: „Az egyszeri asszonynak azt tanácsolta az anyósa, hogy víz alatt pucold a hagymát kislányom, akkor nem csípi a szemed! Egyszer aztán megy hozzá az anyós, s látja ám, hogy a lány egy nagy dézsa vízben bugyborékol, derékig elmerülve benne. Hát te meg mit csinálsz ott kislányom? Hát nem maga mondta, hogy víz alatt pucoljam a hagymát?" (Kiss Jánosné Németh Margit, Szolnok) „Az egyszeri ember elment a doktorhoz, s mondta neki, hogy ez s ez a baja. Na, adott neki egy gyógyszert, de a lelkére kötötte, hogy ezt csak vízben szabad bevenni! Hát megy később a kertek alatt, s látja, hogy az ember ott áll térdig a patakban, s kapkodja be a gyógyszert. Mit csinál ott jóember, megőrült? Hát nem a doktor úr mondta, hogy a gyógyszert csak vízben szabad bevenni?" (Kiss Jánosné Németh Margit, Szolnok) Megint más, oktató célzatú igaz történetek párhuzamot mutatnak a templomi prédikációk mondanivalójával. Amit a pap kiprédikált a templomban a bibliai történetek közül, hogy a híveket tanítsa ily módon, az mind alkalmas volt arra, hogy átvéve a helyi közösség szóhasználatát (és némiképp helyivé formálva), sajátságos jegyeket véve föl, formálhassa az egyént. Át kellett írni a szereplőket, hétköznapi közegbe tenni az eseményt, és máris kész az „igaz" történet, amely bármikor, bárhol megeshet valamennyiünkkel. „Úgy jársz, mint az egyszeri ember! Annak is vasárnap gyulladt ki a háza, oszt hagyta, hogy leégjen, mert a pap is azt prédikálta a templomban, hogy vasárnap nem dolgozunk!" (Bibliai történet a szombaton történő munkáról. Máté 12. Kiss Jánosné Németh Margit, Szolnok) Más, vallási témájú, az irodalomból is ismert történet azoknak, akik már feladták: „Úgy teszel, mint az egyszeri ember. Az is, amikor a jég teljesen elverte a szőlőjét, s látta, hogy csak imitt-amott maradt rajta 34 DÖMÖTÖR Tekla 1977. 530. 35 DOBOS Ilona i.m. 190-213. 36 UJVÁRY Zoltán 1995.10. 283
